Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1877| portékái. Majd maga is szép szelíden megvonul egy szögletben,
2 I, 1878| lecsillapult s így szólt szelíden:~- Látod, édes fiam, nagy
3 I, 1878| azt, hogy meg akar enni. Szelíden nézett végig német ruházatunkon,
4 I, 1879| csendes lesz, mint ezelõtt, s szelíden, locsogva suhan el a költõi
5 I, 1879| egyiken egy fehér galamb ül, szelíden illegetve tollazatát aranysárga
6 I, 1879| szítta szivarát, hol gyengén, szelíden, hol pedig nagy füstmacskákat
7 I, 1879| kardja hegyén galamb ült, szelíden suttogó tanácsokat osztogató.~
8 I, 1879| szándéka.~Lassú hullámzással, szelíden nyaldosta a töltéseket:
9 I, 1879| s karcsú palotái mellett szelíden suhan el a megzabolázott
10 I, 1879| pipacs is nõ ott... a lombok szelíden suttognak...~De ha egyszer
11 I, 1879| Örök szender ringatja õket szelíden, édesen...~Sehol sem lehet
12 I, 1880| egy bokor tövébe fektette szelíden és otthagyta.~És ezt a történetkét
13 I, 1880| gyenge, fáradt kék szemei szelíden pihennek környezetén.~Szerénysége
14 I, 1880| barátom - mondja Horváth szelíden a dühöngõ civishez fordulva -,
15 I, 1880| pörlekedésre, s aláhajtja fejét szelíden a fölajánlott egyezségnek,
16 I, 1880| király kezét nyújtotta és szelíden kérdezé:~- Mi hír, hívem,
17 I, 1880| egy bokor tövébe fektette szelíden és otthagyta.~És ezt a történetkét
18 I, 1880| helyettes« jó öreg,38 s szelíden körülnézett a teremben,
19 II, 1919| kíván? - szólt a királyné szelíden.~- Hát semmit sem kívánok,
20 II, 1881| fickóval csak elbírok! S azzal szelíden, hogy valamijét meg ne üsse,
21 II, 1881| egymást dévajul, pajkosan, szelíden kétfelé hasadnak elõttük
22 II, 1882| csak megnéz; aztán lassan, szelíden elfordítja rólam tiszta,
23 II, 1882| kérdé jóságos szemeivel szelíden tekintve rám.~- Amit tudunk,
24 II, 1882| ladikokat. Eleinte csak lágyan, szelíden, de majd szilaj kezekkel,
25 II, 1883| a kedélyeket.~A tigrisek szelíden engedik még egyszer végigenni
26 II, 1883| hangon az elején, lágyan, szelíden, érzékenyen azután, s viharosan
27 II, 1883| illetlenségen kapták rajta, s szelíden engedte magát kituszkolni
28 II, 1883| lap mai száma. Ott volt. Szelíden mosolygott. Azután megint
29 II, 1883| távozott a terembõl, fejét szelíden lecsüggesztve.~*~Amilyen
30 II, 1883| arcát, apró, kékes szemeivel szelíden néz.~Halkan beszél, nagyon
31 II, 1883| legelõbb, pedig õ olyan szelíden, olyan nyugodtan nézte kék
32 II, 1883| volnának - itt jegyezte meg szelíden.~Mert igazi szelídség tükrözõdik
33 II, 1883| bekopogtatni.~János kihallgatta szelíden, türelmesen, s aztán így
34 II, 1883| földbirtoka? - kérdé Glavina szelíden.~- Nekem? Nem vagyok földbirtokos -
35 II, 1883| szemeibõl szenvedély csillog. Szelíden lelógó bajusza és krisztusi
36 II, 1883| éppen az elõtte való padban szelíden, nyugalommal, csak az arca
37 II, 1883| Crème de thé!~Kemény ránéz szelíden.~- Hát te mit gondoltál? -
38 II, 1884| mely a Szeged címerében áll szelíden, a nagy kényeztetés mellett
39 II, 1883| nem bántott Vadnay senkit: szelíden, csendesen mondta el a dolgát.~-
40 II, 1883| árasztá nemes illatát.~A gróf szelíden, rimánkodón nézett rá, mintha
41 II, 1883| senki sem.~A vita eleinte szelíden, csendesen indult meg, de
42 II, 1884| jó ember - mondá õfelsége szelíden -, csak menjen nyugodtan
43 II, 1884| Móric a „Romhányi”-ba« - szelíden feleli a legepésebb kritikusának: »
44 II, 1884| Szép nõi szemek mosolyognak szelíden, ha Hoitsy beszél vagy Fenyvessy
45 II, 1884| maradhasson. Derült kék szemei szelíden pihennek meg az ellenzék
46 II, 1885| ádáz haraggal, míg Herman szelíden leereszté villogó kelevézét
47 II, 1885| disputálni, végre egész szelíden megtörve rimánkodott Vadnainak,
48 II, 1885| volt nevelésben Vácon -, szelíden, úgyszólván finoman dikcióz
49 II, 1885| velök mindennap, s olyan szelíden tûrnek, hogy soha még egy
50 II, 1885| lehajtja fejét félvállra, szelíden, melankolikusan. Félig dal,
51 II, 1885| egypár mameluk járt-kelt szelíden, mint megannyi húsvéti bárány.
52 II, 1885| odaszól Pulszky Ágostonnak szelíden.~- Ugyan, kérem, melyik
53 II, 1885| aztán folytatta búsan és szelíden, de Olay kegyetlenségét
54 II, 1885| lihegõ borjúkat, melyek szelíden nézegetik a kicifrázott
55 II, 1885| elõpataki erdõbõl, s lágyan, szelíden hömpölyög el Ilyefalva mellett
56 II, 1885| állt. A csomag mögött ült szelíden megtörve Szapáry Gyula.~
57 II, 1885| öltöztetik hozzá.~Jókai szelíden, lehajtott fejjel, keresztben
58 II, 1885| ellensége ön a címeknek? - kérdé szelíden.~- Egész szívembõl, kormányzó
59 II, 1885| Szép szemek mosolyognak szelíden, ha Hoitsy beszél vagy Fenyvessy.
60 II, 1885| lehajtja fejét félvállra, szelíden, mintha mesélne egy színes
61 III, 1886| az?~- Édes fiam - szólt õ szelíden, csendesen -, megcsókoltam
62 III, 1886| mi van abban a könyvben.~Szelíden szólt, rábeszélõn ölelte
63 III, 1886| gondolja magában Margittay, s szelíden néz körül a teremben.~-
64 III, 1886| odanéz, s aztán csendesen, szelíden, mint egy mártír, visszaindul
65 III, 1886| szó közepén is, s némán, szelíden várja, míg megdorgálják,
66 III, 1886| De a keserû hangulatba szelíden belevegyül itt-ott a humornak
67 III, 1886| említetted azelõtt - mondám szelíden.~- Hát aztán? - dünnyögte
68 III, 1886| szélsõbal is meglehetõs szelíden viseli magát a Jansky-ügyben.
69 III, 1886| túlsó oldalára. Falk Miksa szelíden nézett a szomszédjára, Jókaira,
70 III, 1887| nyájasság és a jóság néz ki szelíden. »Ez hát az az asszony,
71 III, 1887| kisasszony! Mosolyogjon hozzá szelíden. Hiszen egyelõre úgy áll,
72 III, 1887| iszonyú zsivajban, kérõn, szelíden csendül meg az elnök hangja:~-
73 III, 1887| fiatalember végighallgatott szelíden, majd így szólt:~- Igen
74 III, 1888| amit én kaptam - magyarázta szelíden az alispán. - Most még hátravan
75 III, 1888| Keglevich fent a karzaton szelíden rázogatta a fejét.~A gonosz
76 III, 1888| a folyton tüzesedõ vitát szelíden hallgatta, mint egy áldozatra
77 III, 1888| és csak azt jegyzé meg szelíden:~- Jó volna, ha az interpelláló
78 III, 1888| mind csöndesek voltak, és szelíden lógatták fejeiket.~Végre
79 III, 1888| ellenzék is lecsendesedett szelíden. (Ilyen nagy tekintélye
80 III, 1888| Szentkirályi lecsendesült erre és szelíden mondá:~- Hm, ez már más.~
81 III, 1888| igazságtalanság.~És valóban, a sajtó szelíden tárgyalta az egészet, a
82 III, 1888| árkus papiroson, az elnök szelíden nézegette csengettyûjét,
83 III, 1888| Egyedül maradtak az ostromlók. Szelíden indult meg a szóözön. Törs
84 III, 1889| zaj, közbeszólások nélkül, szelíden, csendesen.~Az elnöki csengettyû,
85 III, 1889| csak a miniszterelnök von szelíden vállat: »Ez se tart mindég.«~
86 III, 1889| vén torzonborz tigris leül szelíden, mint egy kezes bárány.~
87 III, 1889| tekintet azt látszott mondani a szelíden ott gunnyaszkodó Helfynek:~-
88 III, 1890| s várta a szebb napokat szelíden, türelmesen, mint a címerében
89 III, 1890| Igen, igen - felelte szelíden -, csakhogy ön a könyvekhez
90 III, 1890| tûz csillog ki. Busbach szelíden húzódik meg Tisza mellett,
91 III, 1890| fölemésztésérõl volt szó, Péchy Tamás szelíden szemet húnyt. Hadd harapjon
92 III, 1890| Halljuk, halljuk« hangzott szelíden, csendesen szerte a padokból.
93 III, 1891| hallani.«~A kedves kis leányok szelíden mosolyognak, hálásan megköszönik:~-
94 III, 1891| véderõ-vitának.~Kivált ma egész szelíden folyt az ülés. Péchynek
95 III, 1892| beszélt, hol gúnyosan, hol szelíden; s bár a zaj többször kitört
96 III, 1892| Tisza lecsitította õket szelíden.~- Bismarck még nagyobb
97 III, 1892| titkos hatalom« csendesen, szelíden nézte a pápaszeme alól az
98 III, 1892| kérdé az meglepetve.~Tisza szelíden vont vállat:~- Hát nem vagyok
99 III, 1893| miniszterek furfangja, amit szelíden dialektikának is lehetne
100 III, 1893| Ugyanezek az arcvonások, melyek szelíden és mégis méltósággal tekintenek
101 III, 1893| ti magatok döfitek le, mi szelíden és mosolyogva mossuk meg
102 III, 1893| Szilágyi higgadtan, majdnem szelíden bontotta ki az egész kérdést
103 III, 1893| néhány csöpp.~S eleinte szelíden szállingóztak a hírek felõle
104 III, 1893| a kígyók sziszegése - s szelíden visszavonta az utolsó kifejezést.~
105 III, 1893| volt, jóságos arcú, szemei szelíden, ártatlanul siklottak el
106 III, 1893| csillámlott, még Horváth Gyula is szelíden mosolygott a miniszterekre.
107 III, 1893| és lenyûgözte, járt-kelt szelíden, mint a juhászkutya, a gyerekek
108 III, 1895| ellenkezõleg történt. Az ellenzék szelíden kezd tárgyalni, s valóságosan
109 III, 1895| türelem, türelem - szól hátra szelíden Bánffy, ki csöndesen, jó
110 III, 1815| ne - szólt alázatosan, szelíden - ne kívánj te tõlem ilyen
111 III, 1896| fölemelkedett aztán Darányi! Elõbb szelíden szólítgatta az idegenkedõket
|