Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1873| magányhoz«, ti. a mi Stofi bátyánk, amint a tizenharmadik csésze
2 I, 1873| megy az ablak alatt Miklós bátyánk. Milyen szomorú, gondolatdús
3 I, 1873| megöntözésére.~Egyébiránt Patay bátyánk jó egészségnek örvend. S
4 I, 1874| választási törvény s Majoros bátyánk arról panaszkodott, hogy
5 I, 1874| Összeveszett a vitán...~Lony bátyánk, a »Magyar Állam« katolikus
6 I, 1877| nincs.~*~Mióta Molnár Gyuri bátyánk virginiájának fölszálló
7 I, 1877| elhagytuk. Molnár Gyurka bátyánk, - kirõl múltkori apróságaink
8 I, 1877| Mikor az öreg Vahot Imre bátyánk már régen megírta róla,
9 I, 1877| 196. sz.,~Lauka Guszti bátyánk is megérezte immár az õszülõ
10 I, 1877| elõször láttam, hogy Guszti bátyánk elevenen ír az eleven írókról,
11 I, 1877| fog.~*~Ragályi Ferdinánd bátyánk ma a bagatell ügyek részletes
12 I, 1877| egy makulányit!...~Pista bátyánk addig kombinált hát, míg
13 I, 1877| fiam, Marci - mond Pista bátyánk -, ma délben, mikor a veres
14 I, 1877| fektette volna szegény öreg bátyánk azt a sok százezer forintra
15 I, 1877| s ezek közt Besze János bátyánk, kinek egyedül adatott meg
16 I, 1877| Szikszayban.~Lauka Guszti bátyánk és Balázs Sándor (fõfõképviselõk)
17 I, 1878| mint megboldogult Gazsi bátyánk, sem olyan zsandár-félõ,
18 I, 1878| szántóföldben, hogy Bernát Gazsi bátyánk szerint a kéve nem fér el
19 I, 1878| s ott a Friebeisz Pista bátyánk hangját utánozva elkiáltotta
20 I, 1878| aztán ki nem jött, Pali bátyánk egészen elszomorodott, s
21 I, 1879| tekintett szét szegény Imre bátyánk, mikor a versét felolvasta.~-
22 I, 1879| rossz kedvében. De Guszti bátyánk ezt észre nem veszi, vagy
23 I, 1879| közül nemcsak Besze János bátyánk van olyan szerencsés helyzetben,
24 I, 1880| csavargatja, odasettenkedik Csíky bátyánk háta mögé és beereszti az
25 I, 1880| képviselõház... jaj!! jaj!!«~Sanyi bátyánk nyakához kapott a jajdulva
26 I, 1880| mint azt Bernáth Gazsi bátyánk hazudta egyszer, hogy a
27 I, 1880| jelent meg egy helyen, Imre bátyánk mellén is ott hányta-vetette
28 I, 1880| lesz az itt is.~Szekerke bátyánk korszakáról úgy fognak beszélni,
29 I, 1880| csavargatja, odasettenkedik Csíky bátyánk háta mögé és beereszti az
30 II, 1912| erre a szavakra J. Gyuri bátyánk s így szólt:~- Hát megbolondult
31 II, 1881| mégsem lehet engedni.~Ákos bátyánk, ki az ilyen rafinériákban
32 II, 1881| egy-egy kupéban.~Csak Komócsy bátyánk keresett külön ülõhelyet:
33 II, 1881| MINISZTEREK?~Lauka Guszti bátyánk olyan kevélyen jár fenn
34 II, 1881| le hirtelen, hogy Komócsy bátyánk sem hamarosabban:~Ne kínozz
35 II, 1881| FERENCRŐL~(Beszéli Dõry János bátyánk az »Órá«-ban.)~Hát úgy volt
36 II, 1881| dacára annak, hogy Komócsy bátyánk is benne volt.~Ribáry jött
37 II, 1881| öreget, és ezzel Csanády bátyánk javaslata és az egész magyar
38 II, 1881| a legjobban, mert Berci bátyánk ballábbal kelt s a Pilátus-viccre
39 II, 1881| karcerbe.~Szegény Berci bátyánk! Õ csak nagyon ritkán fog
40 II, 1882| aki már bizonyos.~Kemény bátyánk berekeszté az ülést.~A jegyzõ
41 II, 1882| nem tartott soká.~Madarász bátyánk szólalt föl egy - sajtóhiba
42 II, 1882| elnökségben pedig Móricz Palya bátyánk ragyogna...~SZEGEDI KÉPEK~
43 II, 1882| képviselõház - mint Madarász bátyánk mondaná a védpajzsa alatt.
44 II, 1882| megmondta azt a mi Berci bátyánk, hogy odiosa materia. Az
45 II, 1882| lesz - mondá Németh Berci bátyánk nagy sóhajtva. - Mert hát
46 II, 1882| kis Meszlényi. Még a Berci bátyánk beszédjét sem hagyták neki
47 II, 1882| terhes szekeret.~Németh Berci bátyánk a tanfelügyelõket viccelte,
48 II, 1882| tanfelügyelõ, aki Berci bátyánk szerint megszolgálta a fizetését.~
49 II, 1882| jegyzõkönyvbe iktattak.~Móricz Pál bátyánk a fejét csóválta, s a szemeit
50 II, 1882| különb legény Csanády Sándor bátyánk, aki a formaváltozatossággal
51 II, 1883| nemhogy eleven embert.~Csanády bátyánk is belegázolt a kérdésbe.
52 II, 1883| veté oda neki Madarász bátyánk.~Göndöcs megint szót kér
53 II, 1883| összefüggés e közt és a Kõrösi bátyánk elõadása között, elég az
54 II, 1883| Az elõadói székben Kõrösi bátyánk ült, aki elég nagy uzsorát
55 II, 1883| az ülést.~Csanády Sándor bátyánk, ki mindig ott ül legelsõnek
56 II, 1883| kapott, hát, mondom, Csanády bátyánk széttekintvén a gyér padokon,
57 II, 1883| azt mondja Székely Józsi bátyánk, hogy égessük el, mint az
58 II, 1883| valami dolga, melyet Berci bátyánk már évek óta sürgetett a
59 II, 1883| börze volnának, csak Kõrösi bátyánk rontja e hangulatot, ki
60 II, 1883| matadora, a mi kedves József bátyánk, Madarász, egy jelös elmésséget
61 II, 1883| mint kedves Teleki Sándor bátyánk szokta, hogy a beszéde fölébe
62 II, 1883| Berci bátyánknak Halász bátyánk alól rángatni a gyékényt,
63 II, 1883| hanem csak Szathmáry Károly bátyánk nyit be egy csomó paksamétával.~
64 II, 1883| kiültek az ajkakon.~Madarász bátyánk mennydörgõ szavakkal kívánja,
65 II, 1882| nem tûrhette Degré Lojzi bátyánk, aki nemcsak jó író, hanem
66 II, 1883| karakterizálja.~Mellette Feleki bátyánk, akárcsak Brankovics György (
67 II, 1883| választották meg.~Eközben Feleki bátyánk megint az órájára nézett:~»
68 II, 1883| érdekében.~Jó Almássy Sándor bátyánk volt a modern Curtius, aki
69 II, 1885| hiszen ez Csiky Sándor bátyánk - a »Borsszem Jankó«-ból.~
70 III, 1886| TÁRCA~Lonkay Antal kedves bátyánk lapjában a »Magyar Állam«-
71 III, 1886| jószág, hiszem, hogy Lonkay bátyánk nem fog megharagudni és
72 III, 1886| törhetetlen elve,~Ez a Józsi bátyánk, a jó Madarász.~Mellette
73 III, 1886| borúja (igen, igen, még Ucsu bátyánk is lázadozott), a Hegedüs
74 III, 1886| odabent.~Valóban, Csanády bátyánk szónokol. Úgy áll ott, mintha
75 III, 1887| szándékáról.~A MI KEDVES BERCI BÁTYÁNK~Éppen e napokban jutott
76 III, 1887| zarándokolás volt Berci bátyánk lakására. Jöttek a jelöltek
77 III, 1887| programbeszédét.~Így maradt ki Berci bátyánk a tisztelt Házból, ahova
78 III, 1887| Ház tovább állta ki, Berci bátyánk nem állhatta tovább. Május
79 III, 1887| holnapra kell.)~Madarász bátyánk szinte non aedificat. Emlékeztet
80 III, 1887| élõlény, csak Dõry János bátyánk üldögél hajdani dicsõségének
81 III, 1887| No, ha már Salamon Ferenc bátyánk is kioldozza a honvédségi
82 III, 1887| ahol Pompéry János kedves bátyánk is nagy tudós híráben állt,
83 III, 1888| pusztult el Csanády Sándor bátyánk is e hó 5-én kereki magányában.~
84 III, 1888| hellyel-hellyel, ahogy boldogult bátyánk értette, arra nem közönséges
85 III, 1888| tiltakozik szegény megboldogult bátyánk szelleme, hogy az õ »Magyar
86 III, 1888| tizenhárom mise.~Lonkay bátyánk akárhányszor egyezkedett
87 III, 1888| mennyországba.~Így jutottak a Lonkay bátyánk közvetítésébe néha roppant
88 III, 1888| A lelkeket aztán Lonkay bátyánk kiosztotta a plébánosok
89 III, 1889| szónok. Szathmáry Miklós bátyánk a vita elején tüntetõ volt,
90 III, 1890| ASSZONY~Bajomi Miksa kedves bátyánk és komposszesszor társunk
91 III, 1890| nekem békét - szólt Miska bátyánk, s annak jeléül, hogy errõl
92 III, 1890| asszony hektikában van.~Miska bátyánk halálra ijedt:~- Szent isten,
93 III, 1890| Hanem hálás is volt Mihály bátyánk, egy ropogós százast vitt
94 III, 1890| De már erre kigyúlt a mi bátyánk:~- Mit, példányképe? No
95 III, 1890| gonosz asszonyt...~Miska bátyánk még ma is haragszik az asszonyra,
96 III, 1890| történhetik, mint a mi t. bátyánk és képviselõtársunk: Móricz
97 III, 1892| seigneurnek. Degré Alajos bátyánk beszéli, hogy egyszer futólag
98 III, 1892| pusztult el Csanády Sándor bátyánk is e hó 5-én kereki magányában.~
99 III, 1892| partnere, Sváb Károly fõrendi bátyánk jónak lát tarokkozás közben
100 III, 1892| ma éppen Prileszky Tádé bátyánk szórta Drakulits beszéde
101 III, 1892| magból, melyet Madarász bátyánk vetett el. Mindég derék
102 III, 1892| Pattoghatott Kun Miklós és Csanády bátyánk aluszékonyan ingottak a
103 III, 1893| pádimentumon...~Prileszky Taddus bátyánk, aki egy drótostót kerületbõl
104 III, 1896| cukkedli«.~Szegény öreg bátyánk megtörülte az õ szép tömött,
105 III, 1896| váratlanul Janicsáry Sándor bátyánk bontakozott ki Nesztórnak.~
106 III, 1896| múlandó a világon. Sándor bátyánk ma ugyan még öregebb lett,
107 III, 1896| hall semmit.~Már Madarász bátyánk is hallgatózott:~- Ej, ej -
108 III, 1896| Az idõ! Az idõ, Béla bátyánk, rosszra tanít. Az idõ is
|