Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1873| epithetonokat, mikkel a baloldal minket prezentel meg; mert hát
2 I, 1873| utoljára hagytam, mert az minket, a Nógrádi Lapok munkásait
3 I, 1874| ügyében, mennyiben kötelez minket a társulat és mennyiben
4 I, 1875| kötött?~Megmondom, miért.~Minket, rokontalan nemzetet nem
5 I, 1877| kövek és elmondanák: akik ma minket megtapostak, mint éreztek,
6 I, 1877| heti számában megtámadott minket, felhítt nyilatkozattételre,
7 I, 1877| õnagysága azért küldött ide minket, hogy vigyázzunk a képviselõ
8 I, 1877| halálesetet. Merci.~Hehehe! Itt minket jobban respektálnak, mint
9 I, 1877| hányja a törvényszéknek, hogy minket mint »ismeretlen tetteseket«
10 I, 1877| mondja röviden:~»Vezessetek minket az oroszok ellen!«~Egyszerre
11 I, 1878| alma tette szerencsétlenné:~Minket mindnyájunkat pedig egy
12 I, 1878| csábjaival behálózta, vagy minket.~És minket könnyebb.~Mert
13 I, 1878| behálózta, vagy minket.~És minket könnyebb.~Mert az óriási
14 I, 1878| éppen elég arra, hogy csak minket szeressen.~Nagy vonás egy
15 I, 1878| a pokoli akna felé, hogy minket találjon a fölrobbanás elsõ
16 I, 1878| melynek következményei minket fognak érinteni elsõsorban,
17 I, 1878| vétett, mert a keleti kérdés minket érint elsõsorban.~Mi azt
18 I, 1878| hogy ön miatt szid össze minket, azért mégis azt kívánja,
19 I, 1878| óhajtottuk, hogy cáfoljanak meg minket a tények.~Ami magát a hadjáratot
20 I, 1879| Lássa ön - mondja halkan -, minket magyarokat az fog tönkre
21 I, 1879| Magyarországból.~S ez az, ami minket arra a meggyõzõdésre vezet,
22 I, 1879| bátyja. Pedig az érdekelne minket elsõsorban.~Erõsen hangoztatja,
23 I, 1879| olyan dologgal békített ki minket, ami különben rosszul esett
24 I, 1879| tanácskozott, s az egész világ minket sajnált.~De azért a hajdani
25 I, 1879| királya, te szólítottál minket - a szívedhez!~S fönséges
26 I, 1879| nemzet átnyújtá kezét, hogy minket fölemeljen, - a csapkodó
27 I, 1879| jöjjön hát ide hozzánk, minket készen fog találni!~A távíró
28 I, 1879| férfiú elõtt a kalapot, aki minket nagyon megcáfolt.~Ha nem
29 I, 1879| elõbb buknának, semhogy minket, az országot is magukkal
30 I, 1879| az egek urához: Ne vígy minket kísértetbe, Uram! mert pereputtyostól
31 I, 1880| került s melyek közül csak a minket közelrõl érdeklõ szegedi
32 I, 1880| napra emlékezünk, amely minket porig sújtott, mert oly
33 I, 1880| föltámasszanak bennünket.~Mert minket olyan mélyen temetett el
34 I, 1880| név emelkedik ki, amely minket kiválóan érdekel. Nem bevégzett
35 I, 1880| õ útját; s ez óvjon meg minket is a kétségbeesésbe való
36 I, 1880| akik lángelméjük fényétõl minket, egyszerûbb embereket, csak
37 I, 1880| egyeseknek, akár lapnak minket terrorizálni arra nézve,
38 I, 1880| biztosság mûszaki osztálya minket lefõzni készül, hogy magánfelek »
39 I, 1880| bajaival nekünk semmi bajunk. Minket csak a közügyek érdekelnek,
40 I, 1880| türelemmel, az az õ poruk és nem minket illet.~De a türelem az minket
41 I, 1880| minket illet.~De a türelem az minket illet.~Meg az engedelmesség
42 I, 1880| PEPIKE~- Egy kismadár, aki minket csal lépre -~Az ornitológusok
43 I, 1880| darab földnek.~E mulasztás minket terhel. Sok baj keletkezett
44 I, 1880| elhatározó óra, hívjatok minket, ott leszünk. Dördüljön
45 II, 1881| és szürke gebéidet, akik minket idehoztak.«~A gazda ajkaiba
46 II, 1910| egy olyan tárgy is, mely minket is közelebb érdekel - habár
47 II, 1881| partécédulát, s könnybe borulva minket is könnybe borít.~Mert bizonyára
48 II, 1881| annyira hasonlít ahhoz, ami minket, magyarokat elragad s hiúságunknak
49 II, 1881| voltunk eddig, meginvitált minket a család újévig minden napra
50 II, 1882| királyok ostoba emberek voltak. Minket sohase vettek be a címerekbe.~-
51 II, 1882| mindent, még a virágokat is, s minket is megcsal minden, még a
52 II, 1882| a sors, nem irigyelt meg minket ezért, hanem kárpótolt, -
53 II, 1882| cselekedett, mint az öregemberek, minket idõsebbeket sokszor megkorholt
54 II, 1882| míg valami móddal-szerrel minket, testvéreiket, magukhoz
55 II, 1882| valamennyien.~Itt volt Tissot, aki minket valóságos cigányoknak festett
56 II, 1882| köztünk, de sohase láthatnak minket.~Hanem örökké és mindenütt
57 II, 1882| mert lûni fog. Szeret az minket, Szálikám, nadjon szeret.
58 II, 1883| festékezett a homlokukon.~- Hát minket ki éljenzett meg? Hiszen
59 II, 1883| a bírákat megdicsérik - minket meg összeszidnak.~*~Hanem
60 II, 1883| Azt, hogy sohase unjon meg minket. S ne azt nézze, hogy mit
61 II, 1883| mert mint mondom, ezek a minket taposó ismeretlen nagy írók
62 II, 1884| áldassék az a nap, amelyen minket meglátogatott...~Ettõl a
63 II, 1884| Zágrábban van a lurkó, és csak minket bolondít.~Nem vagyok Zágrábban,
64 II, 1883| képviselõnk nem elég, mert az csak minket képvisel, szerezni kell
65 II, 1883| kezet, mintha mondaná:~- Minket már nem tesz nagyobbakká
66 II, 1884| egy-egy remarque-je még minket is megragad újdonságával,
67 II, 1884| vagyunk olyan jók, aminõknek minket Adam asszony festett, sem
68 II, 1884| falakról.~Oh, ezek a képek minket laikusokat csak gyönyörködtetnek
69 II, 1884| király szeme is megakadt.«; »Minket megvettek.«; »Bennünket
70 II, 1885| szeret benneteket«.~Hanem minket írókat (akik szelíd dolgokról
71 II, 1885| emberek viszontagságairól), minket, az igaz, senki sem olvas,
72 II, 1885| olyan hamar könnyeztet meg minket is meg az egész országot
73 II, 1885| ellenzéki villáma: »Megillet minket ez a jog, s ha megillet,
74 II, 1885| fejecskék.~- Ezek vernek meg minket! - Jósolja búsan az én Prileszky
75 II, 1885| száll, száll lefelé, s minket is visz.~Valami kriptában
76 II, 1885| vagy Selmecen. Hagyjanak minket az effélékkel békén...~S
77 II, 1885| amolyan Cerberus félének, aki minket nem ereszt fel a Parnasszusra,
78 II, 1885| Kinek beszélsz, Dezsõ? Minket észre nem térítesz, mert
79 III, 1886| gondol a közönség, amikor minket bírálgat. Azt akarják, hogy
80 III, 1886| Na mi ez? Hát ti akartok minket »agyonbeszélni?«~A T. HÁZBÓL [
81 III, 1886| mi dolgunk - mondák -, ha minket bántanak, itt vannak a papjaink,
82 III, 1886| hiszen ez a hadsereg fõleg minket védelmez«.~... Ugyan, ugyan,
83 III, 1886| MUROKFALVI HATÁROZAT~Szeret minket, újságírókat az isten. Szeret
84 III, 1887| Noch madár szárnyain ülve, minket is vitt-vitt mindig messzebb-messzebb,
85 III, 1887| egyedül nem hallottál meg minket.~RICHARD~Hallgatlak, anyám.~
86 III, 1887| másként.~BARANGHYNÉ~Akkor minket egy világ fog egymástól
87 III, 1887| fényes jutalma meglesz. Hogy minket, hazádat, bátyádat, engemet
88 III, 1888| zúgás támadt: »Micsoda, minket éheztetni akar a kormány?«
89 III, 1889| vonatkozólag: részesítsen minket ezentúl egyenlõ pártfogásban.~
90 III, 1890| jóakarattal igyekeznének minket magokhoz közelebb emelni -
91 III, 1890| embereket szabadon ereszted, s minket keresel meg az elfogatás
92 III, 1890| lesz oly könnyelmû, hogy minket a forradalomba bonyolítson
93 III, 1890| gonosz dzsin visszavinne minket a XVII. századba. Ivánka
94 III, 1892| ezt a szemrehányást), hogy minket az oláhok választottak meg
95 III, 1892| úgy sohase legyen, hogy minket az oláh ellenségnek tartson,
96 III, 1892| pedig nagyon), nyilván minket szeretett, mert amazoknak
97 III, 1893| akadékoskodnak illetéktelenül.~- Mert minket az érdekel a legjobban -
98 III, 1893| nek, nemhogy sírnának.~Ami minket illet, mi mamelukok csöndesen,
99 III, 1895| kár lett volna.~- Te most minket ütsz, csipkedsz - mondta
100 III, 1815| miért ne lássanak el õk is minket egy kis jóval: igaz-e, sógor?« - »
101 III, 1896| mondogatta:~- Most ereszt szét minket, mikor már tud velünk birkózni.~
102 III, 1896| helyes, nekünk szólt, de nem minket illet, mert a politikát
103 III, 1896| úgyis mesébe való, hogy minket, szegény skriblereket, egy
104 III, 1896| még:~Egy jó király, aki minket szeret és akit mi szeretünk.
105 III, 1896| meggyõzött benneteket? Mi?~- Minket?~- No, igen. Mit csináltok
106 III, 1896| akar beszélni Hegedüs.~- Minket akar kapacitálni? - kérdezte
|