Rész,  Esztendo/Fejezet

  1    I,  1874|                 ország szomorú, hogy ne mondjuk tönkrejutott anyagi állapota
  2    I,  1875|               többire.~Hiszen mi is azt mondjuk, hogy a hazaszeretet szép
  3    I,  1875|              leszünk az elsõk, akik azt mondjuk: Tisza Kálmán nem tudott
  4    I,  1875|          visszakapja tõkéjét. De ez is, mondjuk, a legritkább esetek közé
  5    I,  1877|                nagy öntudattal, hogy ne mondjuk, garral üzente a szultánnak,
  6    I,  1877|                módon történt ez!~No, de mondjuk el illõ egymásutánban.~Tegnap
  7    I,  1877|               esete, most már mi is azt mondjuk, megdöbbentõ. Eleinte tartózkodók
  8    I,  1877|              hogy »hazugság«.~Mi is azt mondjuk, amit Kaas Ivor.~És az egész
  9    I,  1877|               No, de ezúttal csakis ezt mondjuk el.~Cikket írt a »Magyar
 10    I,  1877|                de adni kell.~Mi meg azt mondjuk, hogy ha valaki színházi
 11    I,  1878|              bosszantóbb, hogysem el ne mondjuk felõle:~A sértett hiúságnak
 12    I,  1878|            okoskodjunk a jövõ felett és mondjuk ki határozottan, hogy Tiszában
 13    I,  1878|                a sárga gombnak hogy úgy mondjuk a füle Serajewo, a fõváros,
 14    I,  1878|             Serajewóknak. Serajewóknak, mondjuk, mert ezt is, mint a legtöbb
 15    I,  1878|                hetvenöt forintot. - Azt mondjuk, hogy a többi büntetésül
 16    I,  1878|             gyönyörûsége.~Hát mi is azt mondjuk, hogy ha már valakinek olyan
 17    I,  1878|                érint elsõsorban.~Mi azt mondjuk Andrássynak, változtassa
 18    I,  1879|                 szerencsétlen sorsának, mondjuk ki, hogy minden rang és
 19    I,  1879|               ember? Hajléka nem maradt mondjuk mit keressen itt tovább?~
 20    I,  1879|          kísérletet, hogy a kormány és, mondjuk, pártja politikájának kötelességszerûleg
 21    I,  1879|        Szegednek elajándékozandó pénzt?~Mondjuk, hogy tekintve, miszerint
 22    I,  1879|           vegyíteni modorába.~Egyszóval mondjuk el röviden, ami igaz. Peterdinében
 23    I,  1879|               saját érdekével.~És miért mondjuk ezt? Bizonyára azért terjesztik
 24    I,  1879|         nemzetközi érdeklõdés tárgyának mondjuk.~Mi szegediek tõlük várjuk
 25    I,  1879|              leleplezések történnek, ne mondjuk azt, hogy a gyanúsítás kap
 26    I,  1880|          kölcsönügyleteket kötni.~Ezért mondjuk és ismételjük mi mindétig,
 27    I,  1880|          vakmerõen követni. Mi csak azt mondjuk, hogy minden szerkesztõnek
 28    I,  1880|         megbízható tudomásunkhoz képest mondjuk el nézeteinket és kifogásainkat
 29    I,  1880|               az országnak. S ez okból (mondjuk, hogy ez okból) görcsösen
 30    I,  1880|           szólunk semmit, azt is lassan mondjuk. Lojális érzelmekkel fordulunk
 31    I,  1880|                 elé s Bécsnek pedig azt mondjuk, hogy:~»Si tacuisses...«~
 32    I,  1880|              ezt akkor nem vette észre) mondjuk, ha egetrázó éljenzésekkel
 33    I,  1880|              színházat. (Rossz darabnak mondjuk Otellót, nehogy félreértessünk;
 34   II,  1913|           kaptam rá.~Tehát kezdjük el s mondjuk ki, hogy az elsõ fejezet: »
 35   II,  1881|           nemzeti erõ gyakran, hogy úgy mondjuk optikai csalódás, látszat:
 36   II,  1881|                 a Láng Lajosé, hogy úgy mondjuk, bizonyos államférfiúi magaslaton
 37   II,  1881|                 Hallott maga ördögöt! - mondjuk neki. Nem felel, csak mosolyog
 38   II,  1881|           ZOMBORBAN~Blaháné Zomborban - mondjuk, mert biztos, hogy úgyis
 39   II,  1881|                  amiben tökéletesek!~De mondjuk el illedelmesen sorba...~*~
 40   II,  1881|                hogy is hítták csak...~- Mondjuk, hogy Don Kolokámos.~- Jó.
 41   II,  1881|                  De bolond ember volt - mondjuk -, aki ezeket valaha is
 42   II,  1881|                 A másik epizódot magunk mondjuk el róla, ami igazán gavalléros
 43   II,  1881|              nem nyomta.~Szorosan véve, mondjuk, mert e folytonos munkában
 44   II,  1881|                dolog ez, és mi csak azt mondjuk, hogy éljen Lükõ Géza!~És
 45   II,  1881| akasztófa-haladékot, vagy hogy a manóba mondjuk a Galgenfristet barbármagyarul.~
 46   II,  1882|               hogy sikerült-e a regény? Mondjuk ki, hogy nem, legalább nem
 47   II,  1882|              lenni.~Abból az alkalomból mondjuk ezt, hogy el van véglegesen
 48   II,  1882|           Megkereste egy napon Z. urat (mondjuk Z-nek), s egy telket ajándékozott
 49   II,  1883|                 jó brillírozni vele.~De mondjuk hát, mirõl van szó? Én istenem,
 50   II,  1883|                egy igénytelen színpad - mondjuk például a »Kék macska« házi
 51   II,  1883|            szemponton álló, hogy azt ne mondjuk, államférfiúi gondolkozást
 52   II,  1883|               módon veszett el, amin mi mondjuk. Ergo, fel kell õket akasztani.
 53   II,  1883|                 volt.~*~Az egyik utas - mondjuk X-nek - magas erõteljes
 54   II,  1883|                 De tekintsünk el ettõl. Mondjuk, hogy fel lehet ismerni.
 55   II,  1883|            Eszternek fekete szeme volt, mondjuk, lehet, hogy a hulláé kék
 56   II,  1883|        váratlannak, felette korainak ne mondjuk halálát. Ifjúi tûz volt
 57   II,  1883|               abszolúte rossz sansz! És mondjuk ki, sohase tudhatja senki,
 58   II,  1883|              mondanak önök ehhez?~- Azt mondjuk, hogy »eláll«! - Kiáltják
 59   II,  1884|                    Ma van kedd... tehát mondjuk szombatig.~- Ön gúnyolódik,
 60   II,  1884|                az Akadémiára.~De mi nem mondjuk azt. Mi elösmerjük, hogy
 61   II,  1884|                 a helyzet szignatúrája.~Mondjuk ennélfogva, hogy a hét története
 62   II,  1884|                 Pauler-e? «~Isten neki, mondjuk, hogy: Trefort.~ÚJ MECÉNÁSOK~
 63   II,  1884|             önként vonultak vissza. Ez, mondjuk, csak a saját jó ízlésük.
 64   II,  1884|           megházasodik benne.~Nos igen, mondjuk ki nyíltan. Magyarországon
 65   II,  1884|                 a monogramja nem lehet.~Mondjuk rá Beksiccsel: Nem igaz!~
 66   II,  1884|          dicsérem, akkor Pétert szidom, mondjuk tehát, hogy ennélfogva Gruber
 67   II,  1885|      elhajíthatom a hamis virágokat.~Ne mondjuk hát, hogy csillag tûnt le
 68   II,  1885|              helyzet szignatúrája is... Mondjuk, hogy Keglevich végre bevégezte
 69   II,  1885|              effélérõl szobrot?~- De ha mondjuk, hogy itt volt alkalmazva
 70   II,  1885|           megházasodik benne.~Nos igen, mondjuk ki nyíltan. Magyarországon
 71  III,  1886|               ez nem áll, alaptalan, és mondjuk ki az igazat, naiv egy kicsit
 72  III,  1886|          beállított Tolnayhoz egy gróf. Mondjuk hogy gróf volt, de lehetett
 73  III,  1886|                 ezalatt nyugalommal, és mondjuk ki a mai szónokok dicséretére,
 74  III,  1886|             ezen túl?~Ugyanaz a sajtó - mondjuk egy része - ma már azt is
 75  III,  1886|             jövõ ötéves ciklus számára, mondjuk, háromszáz mamelukot, hetven
 76  III,  1887|             kinevezte Mari kisasszonyt. Mondjuk, hogy így hívják.~Derék
 77  III,  1887|                azokat, akik belélegzik.~Mondjuk például, hogy Nagy János
 78  III,  1888|               élhet - gondolta magában (mondjuk) Salisbury. Egy év nagy
 79  III,  1888|                 neveznek. A másik neve, mondjuk, Hettyey.~»Tisztelt barátom -
 80  III,  1888|                szól:~- Milyen szobát?~- Mondjuk, hogy egy elsõrendût.~A
 81  III,  1888|        mosollyal. - És milyen ügyben?~- Mondjuk, hogy hivatalos ügyben.~-
 82  III,  1888|           kicsinyek közt a nagyok, mert mondjuk ki a lesújtó igazságot,
 83  III,  1888|            állíthasson össze a jövõbõl.~Mondjuk, hogy a Fenyvessy-Bolgár
 84  III,  1888|           negyedszeri és ötödszöri vagy mondjuk százhatodszori felolvasások
 85  III,  1888|            mindössze egy gyermek van.~- Mondjuk, a századik, a leány.~-
 86  III,  1888|                nevét kiáltá.~Visi Imre (mondjuk ki bátran) az utóbbi években
 87  III,  1889|                 ha »jókedvû adakozónak« mondjuk, ami ritkaság a magyarországi
 88  III,  1889|                 Igaz! Úgy van! Úgy van! Mondjuk ki a határozatot!~Az ellenzék
 89  III,  1889|                az elején, ahogy szokás. Mondjuk el, hogy tizenegy órára
 90  III,  1889|            órára felgyûltek a honatyák. Mondjuk el, hogy a régi fészek nagyon
 91  III,  1890|            ügyben.~Nem szemrehányásként mondjuk azonban, csak mint tényt
 92  III,  1890|               elég), s ez az isten vagy mondjuk istennõ, hihetõleg olyan
 93  III,  1890|              magukat a liberalizmussal. Mondjuk el inkább röviden a mai
 94  III,  1890|              Gyula.~Azaz illik is, hogy mondjuk, mert mikor utolszor írtunk
 95  III,  1892|                alatt valamennyi hogy is mondjuk? nem imádkozik.~Mindenki
 96  III,  1892|                Kelemen, sõt Szalay, sõt mondjuk, hogy a Visontai beszédét
 97  III,  1893|                 vagy amint közönségesen mondjuk, a Sturm a Lloydtól fürgén,
 98  III,  1895|               folyamában? Öt perc, vagy mondjuk a Szilágyi kedvéért tíz
 99  III,  1895|                elégedve. Hihetõleg. Ej, mondjuk, hogy bizonyosan. Minek
100  III,  1895|                  mal, hogy provizórius, mondjuk addig a napig, míg ebédre
101  III,  1815|               olyan rendszer állana be (mondjuk, egy excentrikus királyné
102  III,  1815|        találomra egy nagyobb számot is, mondjuk tizennyolcezer forintot,
103  III,  1896|            helyzet - és akkor mi is azt mondjuk: menjen Bánffy, mert személyekhez
104  III,  1896|                az elnök.~- Elég, ha azt mondjuk: nem! - így szól Madarász.~-