Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1873| vésve eltörülhetetlenül, örökre...~...És azután jön a többi...
2 I, 1874| ezen két év alatt megöli örökre az adófizetõket.~És ellenezni
3 I, 1874| eladásának jogától másokat örökre kirekeszteni - állítják -
4 I, 1875| abban a hitben, hogy az örökre tart így.~És most emeljünk
5 I, 1877| napját, meg van az halva örökre.~Csakis a tárcaírónak van
6 I, 1877| csatatéren, - bár ottmaradna örökre... de mi azért egész helyesen
7 I, 1877| karöltve járunk velük, akiket örökre eltemetve hittünk.~Ma a
8 I, 1877| fej? Vagy hogy beteszik örökre valamely múzeumba relikviának!~
9 I, 1877| visszalökte azt, ha nem is örökre, de messzire.~Gambetta sápadtan
10 I, 1877| kijelentés, hogy »Tisza örökre ki lesz a nép szívébõl zárva«.~
11 I, 1878| Az õs osztrák politika örökre e baka-tudomány vezérelvei
12 I, 1878| mandátumom nyomát bottal örökre.~Kelt sat.~ Beöthy Algernon.~*~
13 I, 1878| szívébõl ki vannak szakítva örökre. Nem a sors humora-é, hogy
14 I, 1878| ebbõl a közösügyes érából - örökre. A mennyei hatalmak az általános
15 I, 1878| történetét, kihullt kezébõl, örökre.~Vajon ki veszi fel utána?~
16 I, 1878| nagy gondolat záródott be örökre, hogy azt nem olvashatja
17 I, 1878| valaki.~- Le azt, mégpedig örökre.~- Ejnye, be derék. Tán
18 I, 1879| búcsút vettem ifjúságomtól örökre, bizony nem hittem, hogy
19 I, 1879| eszközei. A vízveszélytõl örökre megmenteni Szegedet gondolni
20 I, 1879| orkán dörgõ szava azonban örökre elnémított volna minden
21 I, 1879| ezer földúlt boldogság, örökre eltemetett fészkei az örömnek,
22 I, 1880| betegsége, mely most, íme, örökre kiütötte a dicsteljes tollat
23 I, 1880| Kiesett a vonó a kezébõl - örökre.~Addig gyújtogatta, addig
24 I, 1880| miért mondjak le róla örökre?~VI. ŐK KETTEN~(Egy betoldott
25 I, 1880| lehetetlen, hogy egyrészök örökre itt marad, nemcsak azért,
26 I, 1880| mondani a boros poharat, örökre.~Ezelõtt akármilyen mélyen
27 I, 1880| kapuján, becsukódik az utána örökre, nem hagyott az magának
28 I, 1880| nevét, lerázták azt onnan örökre, költõk lantjára sem méltó
29 I, 1880| numerust fog találni, amibõl örökre elszállinkózik a bizalma
30 I, 1880| szegediekre utoljára, mielõtt örökre becsapnám a tizes számú
31 I, 1880| nagyot lobban és kialszik örökre!...~Ez a láng a Tisza-éra.
32 II, 1881| fenntartaná hírüket mindörökre.~De tettek egyebet is.~Megválasztották
33 II, 1881| a többi a tollban maradt örökre. Ott hever a halott hagyatékában
34 II, 1881| feküdt a kis Nini ölebecske. Örökre elnémult szegényke.~- Pedig
35 II, 1882| zavarták meg fejét, akik örökre sürgették a már említett
36 II, 1882| dominóba, mely bizony jobb, ha örökre ott maradt volna a »Leichanstalt«-
37 II, 1882| csak kimarad nemsokára - örökre.~Akit érdekel nemzetünk
38 II, 1882| német köntösbe átöltöztetve. Örökre kár értük, hogy ezek már
39 II, 1882| vittem volna haza, mintsem örökre itt maradjon.~- Hoj, hoj!
40 II, 1882| útjában s elhagyja a házat örökre.~A leány azonban értesül
41 II, 1882| választotta ki, hogy elmenjen örökre megpihenni.~Micsoda két
42 II, 1882| ezelõtt tíz évvel hajtotta örökre nagy komolyan:~- Hm! Gyerekek!
43 II, 1883| érzem, hogy elvesztettem õt örökre. Máshoz megy.« És mert az
44 II, 1883| Szegednek... de most... most már örökre kvittek vagyunk!~A T. HÁZBÓL [
45 II, 1883| föl, mert a diákok elõtt örökre népszerûtlenné tette magát.~-
46 II, 1883| akiktõl el van szakadva örökre.~Nincs õneki senkije, mindenkitõl
47 II, 1883| Mert átkozott az õ élete örökre. Átkozott, ha nem beszél
48 II, 1883| hogy be lehetne hányatni örökre, soha senki se meríthessen
49 II, 1883| hagyjuk el a Polit beszédét örökre.~Az olvasó tudom meg fogja
50 II, 1883| lekötelezi vele Brassó városát örökre. Hogyha lesz még valamikor
51 II, 1883| lehetett segíteni.~Vége van örökre vége!~Az elnök kihirdeti
52 II, 1883| Vége annak a pártnak, örökre. - Mert mibõl kell állania
53 II, 1884| további rendõri kutatásnak örökre vége, amin maga a miniszterelnök (
54 II, 1884| ferbliben azé a játékosé, aki örökre ott tartja markában készen
55 II, 1884| szélsõbali lapba.~Szenvedéseinek örökre véget vetett mindannyiunk
56 II, 1885| nincsen itt.~Elvesztettük õt örökre.~Jól tudom, hogy az íróknak
57 II, 1885| elsöpri õket a felsõházból örökre.~Víg adomaszó közben elfogyott
58 II, 1885| az emelvényrõl - s ezzel örökre vége az öreg fõrendiháznak.~
59 II, 1885| emlékezõtehetségemben, s ez akkor ott örökre el van temetve, többé elõ
60 II, 1885| mert azt, aki kimondja, örökre a karzaton hagyják.~Hiába
61 II, 1885| képviselõk. A naiv idõk letûntek örökre, a tekintélyek lehanyatlottak
62 III, 1886| hatalmas ember most már örökre elnémult volna.~Pedig mégis
63 III, 1886| filozofikus alaposságát, ezennel örökre lemondok a Ferenc József-rendrõl,
64 III, 1886| most attól kell elválnia örökre. A gondviselés szétszakítja
65 III, 1887| metódussal, ha divatba jönne, örökre megszûnnének a választási
66 III, 1887| megkönnyebbültem, hogy immár örökre megszüntek a Deák-adomák.
67 III, 1887| hát akkor ne menjen.~- Örökre szerencsétlen lesz, elsorvad,
68 III, 1888| tartozott, kiknek lelkülete örökre üde marad. Még öreg korában
69 III, 1888| már meg van állapítva. Te örökre szereplõ egyén leszel. Ezt
70 III, 1888| jó ismerõstõl váltunk el örökre.~Szombatok talán még lesznek
71 III, 1888| melyek most be vannak húnyva örökre.~Itt hagyta »házacskáit« (
72 III, 1888| évben.~S ezzel el volt ütve örökre az egész terv.~Ez volt a
73 III, 1888| valóság, nagy szégyene lesz örökre a bécsi rendõrségnek, hogy
74 III, 1888| jelenti, hogy elszenderült örökre.~Ugyanis »Urunknak« az öreg
75 III, 1888| de amit õ maga felad, az örökre elveszett. Elmondta ezt -
76 III, 1889| miniszterelnöki teendõket.~Mert örökre azon járt az esze, mit tesz,
77 III, 1889| Szederkényiben rekedne a beszéd talán örökre, ha híre nem fut, hogy a
78 III, 1889| hiszen csak egy sebesült van örökre: »a Ház méltósága«.~Kavarog
79 III, 1890| okoskodjatok! Maradjunk mi csak meg örökre a »Kis Pipa« törzsvendégeinek.~
80 III, 1890| a sutba dobták a lantot örökre. Móricz Pál esete egymagában
81 III, 1891| Akkor elszáll a galamb örökre s más madarak röpülnek ki
82 III, 1891| feleltem. - A beszély elmarad örökre. De hogy a mi konferálásunk
83 III, 1891| a vármegye poézisa! Oda örökre!~Szívünk megdobban, amint
84 III, 1891| kormánypárti hang.~Amire fölriad az örökre álmos Wodianer Béla, akinek
85 III, 1892| de a majorátus odaveszett örökre. Még vitte a pört érte az
86 III, 1892| nagykereki házban hunyta be örökre szemeit, hova a legutóbbi
87 III, 1892| házszabályokra, mert akkor örökre vége lesz a tanácskozások
88 III, 1893| hivatalnokok, de sok ott is marad örökre. Ez a nevezetes zseb a bölcsõ,
89 III, 1893| nagy vérzést. Beszélni és örökre beszélni fog, míg csak az
90 III, 1893| két vezér útját elválasztá örökre.~Minden szétfoszlott, minden
91 III, 1893| is aludt a szesztõl, de örökre. Annyit öntött fel a garatra,
92 III, 1894| volt.) Sõt most már kiment örökre a kapun Radó is, az Ernuszt
93 III, 1894| viseljen. Tenni és tenni, örökre tenni valamit. Lázasan és
94 III, 1894| jobban látna azóta, ahogy örökre lehunyta szemeit, ahogy
95 III, 1894| elöregedni, megõszülni és talán örökre letûnni.~Ne higgyj lázas
96 III, 1895| hasonlataira - a macska. Örökre a macskát varcalta, nyúzta.~
97 III, 1895| de az most már fájdalom, örökre be van csukva.~APPONYI BESZÉDEI~
98 III, 1895| el egész lényén, mintha örökre azt mondaná: »Hát van nekem
99 III, 1895| mirõl gondolkozik? Ajka örökre be van csukva. Órákig ül
100 III, 1895| excentrikus öltözetben, az ember örökre azt hinné, hogy Bánffy kora
101 III, 1896| anekdotizáló szája becsukódott örökre, ajkán megfagyott a jóságos
102 III, 1896| amely mindennap eltûnik örökre és mindennap elõjön újra,
|