Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1873| mégis kezdek kételkedni magamban s azt tartom, hogy Jules
2 I, 1873| keveredjék.~Felsóhajtottam magamban, nagy lélegzetet véve:~»
3 I, 1873| koporsóra és azt gondoltam magamban:~A történelem mégis okos
4 I, 1874| No, mindegy, gondoltam magamban, megnézem; magyar embernek
5 I, 1878| Majd küldök én, gondoltam magamban, s amit csak felõle hallottam,
6 I, 1878| mellett, azt óhajtottam magamban egy hétig, bárcsak nappal
7 I, 1878| mindenkit ösmernek! - sóhajték magamban.~A sóhajtásomra rámsandalított
8 I, 1878| Megvan a hadicsel! - kiáltám magamban, s minden tagom reszketett
9 I, 1879| helyet. Én úgy képzeltem magamban, hogy ez a baloldal.~Tíz
10 I, 1879| rendelkezhet vélem. Föltettem magamban, hogy Szeged városának fénylõ,
11 I, 1880| orromat a »Házban«. Gondoltam magamban, most már muszáj valami
12 I, 1880| mondta.~Mindegy az, gondoltam magamban, s hogy valami tekintélyre
13 II, 1883| meg.~No megállj, gondoltam magamban, ha te rászeded az egész
14 II, 1892| színpadon, azt kívántam magamban, hogy bárcsak egyszer nappal
15 II, 1909| színházaknál, gondoltam magamban, hogy nyeli majd az én kis
16 II, 1920| megyek, pedig föltettem magamban, hogy vidéki elõadással
17 II, 1881| gyalázatokat.~Ejh, gondoltam magamban, ha ordináris ember nem
18 II, 1881| egy kis dikcióra készültem magamban, amivel bevezetem a dolgot
19 II, 1881| ez Budapesten? - gondolám magamban -, mekkora cikkeket lehetne
20 II, 1882| szeretet....! - gondoltam magamban. - A gyerekek még érzik
21 II, 1882| lenne!~No, megállj, mondám magamban dühösen. Hát ez a jó magaviselet
22 II, 1882| beszéd ez? - elmélkedém magamban. - Itt halt meg mert Szentmiklóson
23 II, 1883| vannak. Én fogadást tettem magamban, hogy meg fogom hallgatni
24 II, 1883| Szörnyûség!~- Úgy van, föltettem magamban, hogy nekem hallanom kell
25 II, 1883| No, ez szegény, gondoltam magamban, ugyan sohase lesz a »Matica«
26 II, 1883| Oh, a gazemberek, mondom magamban, hát nem tudnak valami okosabbat
27 II, 1883| akart hatni. Gondoltam is magamban: hej, mégiscsak más az olyan
28 II, 1883| megszoktam lassankint. Föltettem magamban, nem megyek többé sehova.
29 II, 1883| véleménye?~No, gondolám magamban, ezek most mindjárt össze
30 II, 1883| fitymálólag.~(Ühüm! - gondoltam magamban mosolyogva. - Ebbõl még
31 II, 1883| megelégedést is éreztem magamban, hogy itt lehetek. Hiszen
32 II, 1883| a derék ember, gondoltam magamban, hogy megbecsüli a szépet,
33 II, 1884| Mindegy, már én föltettem magamban.~- Isten neki, uram - mondá
34 II, 1884| van. Hát jól van, mondtam magamban a múltkor, hadd legyen Ordódy
35 II, 1884| bácsinak? - gondolkoztam magamban. De hát végre is abban hagytam
36 II, 1883| felállítani. Hát mondom magamban, hiszen vagyok én olyan
37 II, 1883| édes anyám«. Hm, gondolom magamban, ezt a darabot csak egy
38 II, 1883| uraknak.~»No - gondoltam magamban -, ezzel a beszéddel bizonyosan
39 II, 1884| az érverésed«.~Föltettem magamban, hogy végére járok: mi a
40 II, 1884| soha okosabb, gondoltam magamban, mert ezek azt beszélik,
41 II, 1885| gondolataimat, így gondolkoztam magamban: »Ejnye, nini de okos ember
42 II, 1885| Egy darabig terveltem is magamban, hogy mit fogok tenni a
43 II, 1885| vitáról nem írok, gondoltam magamban, mert az olyan jogügyi vita,
44 II, 1885| sem igaz abból - gondoltam magamban gyermekésszel -, mert ha
45 II, 1885| Megkóstolom már egyszer, gondoltam magamban, hogy milyen íze van annak,
46 II, 1885| látszott.~Úgy? - gondoltam magamban. - Jó, hogy tudom. Majd
47 II, 1885| egyszerûen.~Mi a kõ? - gondoltam magamban elámélkodva, hol a színpadra,
48 II, 1885| Nos, nem rossz - gondoltam magamban -, az asszony szereti az
49 II, 1885| vagyok Bécsben, gondoltam magamban, mégis megnézem az én kedves
50 II, 1885| zsiránsaim képviselõk. Gondoltam magamban, hátha megcsípem õket a
51 II, 1885| Ferenc.~Hüm! - gondoltam magamban - új nagyság! Tessék, nem
52 III, 1886| csalódtunk.~Én így kombinálgattam magamban:~- Miért ne írhatnék én
53 III, 1886| erõsen fontolgatom azokat magamban. Hátha csakugyan szakítani
54 III, 1886| Megvallom, azon elmélkedem magamban, hogy ép-e vajon az emberiség
55 III, 1886| Pali barátom.~No, gondoltam magamban, mikor elolvastam, ezért
56 III, 1886| kicsinyeim...~(Ühüm - gondoltam magamban, hallva félfüllel a titkot -
57 III, 1886| Beniczky Ferenc.~Nini - mondom magamban -, hát nem célszerûbb nekem
58 III, 1886| homály ingerelt.~Föltettem magamban, hogy ezt a titkot fölleplezem.~
59 III, 1886| szavazás.~- Ah úgy? - mondám magamban s csendes megelégedés érzete
60 III, 1886| Azt az indítványt tettem magamban és el is fogadtam, hogy
61 III, 1886| lehet valami, - tûnõdtem magamban. - Két oldala van a dolognak.
62 III, 1886| karcolatokat.~Mert így gondolkoztam magamban, mégis feltûnõ dolog az,
63 III, 1886| gondoltam.~Hátha, mondom magamban, én se írnék errõl a vitáról
64 III, 1886| mamelukok lázadoznak, gondoltam magamban. Mert úgysem láttam még
65 III, 1886| redakciónak.~(Gondoltam magamban: Bocsássa meg szegény Eötvös
66 III, 1886| kiszíttam, fogadást tettem magamban, mihelyt hazaérek, rögtön
67 III, 1886| foglalkozás így nyáron. Gondoltam magamban, nem csinálok a szegény
68 III, 1886| bizony igaz - sóhajtottam fel magamban.)~- Pedig önök mindenkit
69 III, 1886| bélyeget.~- No - gondoltam magamban -, most már átestem minden
70 III, 1886| ördögöt csináljak - gondoltam magamban. - Nem adnám sokért, ha
71 III, 1886| forintom, hát gondoltam magamban, a gyereket nem bírom megváltani
72 III, 1887| nyári estén. Ejnye, mondom magamban, el kellene lopni azt a
73 III, 1887| csóválja még jobban - gondoltam magamban, s megtoldtam még egy esettel:~-
74 III, 1887| része búsong.~Gondoltam magamban, hogy a duzzogóktól kell
75 III, 1887| aki gyönyörûen elterveltem magamban, hogy fogom bemutatni az
76 III, 1887| kilenctized részét.~Gondoltam magamban: »Ma jó napom van! Így még
77 III, 1887| Teringette! - Dörmögtem magamban künn az ajtó elõtt. - Ezt
78 III, 1887| bizottságba.~Föltettem azonban magamban, hogy lelkiismeretesen végzem
79 III, 1887| az urakat, felsóhajtottam magamban:~- Teringette! Ki a bûnösebb?
80 III, 1887| könnyen. Bizottság! Gondoltam magamban. Bizottsággal akartok ti
81 III, 1887| békét.~Hanem iszen gondoltam magamban, majd kiugratom én belõle
82 III, 1888| derék Perotti - mormogtam magamban. - Ez meglehetõsen meg fogja
83 III, 1888| feketéje, hanem gondoltam magamban, az »öregúr« már úgyis beteg,
84 III, 1888| szépen vagyunk, gondoltam magamban. Ez a maga hangját jobbnak
85 III, 1888| teszi a nadrágja.« Gondoltam magamban: »Ugyan, hát érdemes-e ennyit
86 III, 1888| pedig nagyot sóhajtottam magamban: hogy éppen azt az emberünket
87 III, 1890| vissza mosolyogva, s aztán magamban hozzátettem: »csak valahogy
88 III, 1892| halad.~Sebaj, gondoltam magamban; hagyjuk ezt a szerencsétlen
89 III, 1892| Én ugyan azt gondoltam magamban, hogy szívesen cserélnék.
90 III, 1892| merészségre, hogy elgondoljam magamban, ha gróf Tisza Lajos, aki
91 III, 1892| Tetszés jobb felõl.) Kutatom magamban annak okát, hogy tulajdonképpen
92 III, 1893| tapintatlan dolog ez - mérgelõdöm magamban -, én se voltam Kõszegen,
93 III, 1893| partnereivel népesíti be. Gondoltam magamban: hátha kapnánk tõle lakást,
94 III, 1894| leptek meg.~Furcsa mondtam magamban az az egész indokolás igen
95 III, 1894| csata leírásánál (elgondolom magamban, hogy azok az elesett vitézek
96 III, 1895| áhítatteljesen áldottam magamban a régi fejedelmeket, akik
97 III, 1895| szép eredmény, dörmögtem magamban, s most már valóságos mániám
98 III, 1895| a dologra, de gondoltam magamban: minek nyilatkozzam? Ha
99 III, 1815| cukrot, punktum. Nevettem magamban, arra gondolva, hogyha valaki
100 III, 1896| boltok bérlete! tûnõdtem magamban. Hogy lehet az? Hiszen nekem
101 III, 1896| bolond egy álom! gondoltam magamban, amikor fölébredtem. De
|