Rész,  Esztendo/Fejezet

  1    I,  1873|       délibábot, két marékkal hintett ránk mindent, ami jó, de az asszonyok
  2    I,  1873|              Nagy szerencsétlenség ez ránk nézve.~Meglehet, hogy a
  3    I,  1874|           önkényuralomtól örökségképp ránk szállt monopólium, melyről
  4    I,  1874|                hanem belátván az idõk ránk nehezedõ súlyos balkezét,
  5    I,  1874|        viszonyok kedvezõleg változtak ránk nézve, kissé olcsóbban akar
  6    I,  1874|         tennie, s ösmeri feladatát. - Ránk nézve már az is vigasztaló.~
  7    I,  1874|             És ez a mondat még jobban ránk illene ma, mint akkor. Úgy
  8    I,  1874|              haragra őt~Te ellened~Ki ránk veszett fogad fened.~De
  9    I,  1875|           Szomorú napok azok, amelyek ránk virradtak, szégyenteljes
 10    I,  1875|          valószínûleg azért, hogy jól ránk ijesszenek.~Ugyanis azt
 11    I,  1875|            manifesztuma nem hathatott ránk meglepõleg. - Egyébiránt
 12    I,  1877|               tanúsággal, mintha csak ránk szabták volna...~Magyarország
 13    I,  1878|             év irtó háborúi, melyeket ránk küldött, nem viseltek meg,
 14    I,  1878|               legnehezebb idők jártak ránk.~Forgách szereti a deputációkat,
 15    I,  1878|         esztendõben.~De hát Kerkápoly ránk disputálta, hogy nincsen
 16    I,  1878|             Egy palóc városból maradt ránk az utókorra egy párbeszédnek
 17    I,  1878|              humoros indorsata maradt ránk, de legeredetibb valamennyi
 18    I,  1878|                Merõ ízetlenség. Mikor ránk erõszakolja országos nevezetességnek.~-
 19    I,  1878|               mert súlyosan nehezedik ránk mint lidércnyomás. Egy rettenetes
 20    I,  1878|                a nagy megtiszteltetés ránk nézve, hogy a Szeged bizalmát
 21    I,  1879|          vargával.~Két Tiszát nem mér ránk egyiptomi csapásul: elég
 22    I,  1879|   közigazgatása; ha ezt nem is bízzák ránk, sebaj, ott majd nem csinálnak
 23    I,  1879|               isten mentsen meg, hogy ránk tegye kezét), komoly gondolkozásra
 24    I,  1879|            végre is megunja annyiszor ránk kiáltani a jóakaratú »vigyázzatok«
 25    I,  1879|               háta mögött a munka vár ránk. S az óriási munka kell
 26    I,  1879|            még a Neptun isten is (aki ránk bocsátotta a vizet) véletlenül
 27    I,  1879|          Viharral köszöntött be, mely ránk zúdította az árvíz féktelen
 28    I,  1879|         kevesen.~Kétszeres ünnep volt ránk nézve József fõherceg ideérkezése.
 29    I,  1879|               adományok elfogadásával ránk nehezedik. Igaz, hogy a
 30    I,  1879|           esti kiadásában nagy garral ránk és a fõvárosi ellenzéki
 31    I,  1879|              szomorító hatást tesz az ránk, mert lealacsonyítónak tartjuk
 32    I,  1879|               átok már eleitõl kezdve ránk nehezedett. A petresi szakadás
 33    I,  1879|         síneken...~- Hollá! kiáltanak ránk egy helyen... Ide tizenkét
 34    I,  1879|       pusztulás iszonyú képe várt itt ránk. Tragédiák, miket kigondolni
 35    I,  1879|               Kemény Zsigmond szerint ránk mosolyog az ételekrõl.~Ezzel
 36    I,  1879|              évnek, annyi új bajt hoz ránk hol az Isten keze, hol meg
 37    I,  1879|                amit elemi csapásokban ránk mér a mindenható természet,
 38    I,  1879|              a sors és viszontagságok ránk nehezedõ súlyos balkezének,
 39    I,  1879|          elementum is mind mepróbálta ránk törni, a Tûz két ízben bontotta
 40    I,  1879|          legkevésbé sem azt, mintha e ránk nézve életkérdéssé vált
 41    I,  1879|         vezérelt kivitel által lõn az ránk nézve végzetessé.~Ámde arra
 42    I,  1879|         világa, boldog jövõ derül föl ránk!~A templom fényárban úszik,
 43    I,  1880|               Pedig sokkal jobb lenne ránk nézve is, rá nézve is, ha
 44    I,  1880| pénzügyminisztere Széll Kálmán, kit a ránk nézve lehetetlen kiadások
 45    I,  1880|        elviselhetetlenebbeket szabnak ránk, mint ahogy az kétségtelen
 46    I,  1880|             bizony-bizony elszomorító ránk nézve, ha nem is speciálisan
 47    I,  1880|             balkeze gyakran nehezedik ránk: nemcsak a kormányok zsarnokoskodnak
 48    I,  1880|             államadósságok nehezednek ránk, nemcsak a rendszer, a rossz
 49    I,  1880|                s annyiban kellemetlen ránk nézve, mert a kisasszony
 50    I,  1880|     közönségnek stb.~Édelegve citálja ránk néha az egyes fõvárosi vagy
 51    I,  1880|    ösztönzésére irányul.~Aradi úr, ha ránk hallgat, igyekezni fog sokkal
 52    I,  1880|        nyújtani, ha pedig nem hallgat ránk, arról nem tehetünk, s éppen
 53    I,  1880|            mai fölszólalását, mellyel ránk akarná oktrojálni, hogy
 54    I,  1880|           egész bizonyossággal hoznak ránk az 1880-ik évben az elõzõ
 55    I,  1880|               holnap is.~Nem tartozik ránk, hogy a másik helyi lap
 56    I,  1880|          mellverésnél és »izzadó fõk« ránk citálásánál többre becsüljük
 57    I,  1880|              az õ szárnyaiból esik le ránk, rázzuk le türelemmel, az
 58    I,  1880|            súlyának érzete nehezednék ránk. (Bezzeg másképp van Szegeden,
 59    I,  1880|           grószika« pedig veszekedett ránk, hogy egészen elhûl a kapitális
 60    I,  1880|         bennök tiértetek.~Számítsatok ránk mindig, mikor eljõ az elhatározó
 61    I,  1880|                melynek nagy ára van - ránk nézve. A Tisza Kálmánhoz
 62    I,  1880|            rettenetesen megharagudtak ránk, amiért Magyarország fõvárosából
 63    I,  1880|              mennyiben erõszakolhatna ránk maguknak a németeknek nyakatekert
 64    I,  1880|             ellen is örökké csak az õ ránk erõltetni szándékolt kultúr-missziójukkal
 65    I,  1880|             oly serények kígyót-békát ránk kiáltani, hogy túl a magunk
 66    I,  1880|             piszok, amit durva kézzel ránk ne hajigálnának, leszedik
 67    I,  1880|               Pedig sokkal jobb lenne ránk nézve is, rá nézve is, ha
 68   II,  1921|          bátran, majd visel az gondot ránk!~Nem is volt soha semmi
 69   II,  1881|            éppen azt a benyomást téve ránk, mint a híres Hatvani professzor
 70   II,  1881|         mondogatták -, mirõl ismernek ránk, hogy írók vagyunk?~- A
 71   II,  1881|            anständig, újra szembe jön ránk a házigazda, de most már
 72   II,  1881|        törõdnénk az elmúlásával, ha õ ránk, hírlapírókra nézve nem
 73   II,  1882|             elveszik.~- Adót vetettek ránk.~- Korlátozzák a szabadságunkat...~-
 74   II,  1882|     mindenféle haszon háramlott abból ránk.~Hanem ennél a dalmáciai
 75   II,  1882|            szemek meglátják s sokszor ránk pirítanak.~Ott van a többi
 76   II,  1882|         használni.«~Igazán vigasztaló ránk nézve, hogy eleink se voltak
 77   II,  1882|              kihívó tekintetet vetett ránk mintegy várakozó állásban.~-
 78   II,  1882|            pompa és kényelem mosolyog ránk, fáradt »vidéki« utasokra.~...
 79   II,  1882|           vettük észre magunkat, hogy ránk virradt a két óra.~A vita
 80   II,  1883|               s azt a benyomást teszi ránk, hogy valami fürdõn vagyunk
 81   II,  1883|               Laci mellényzsebébõl és ránk csukja az ajtókat., mert
 82   II,  1883|                Recsky korántsem teszi ránk afféle darabos csendõrbiztosok
 83   II,  1883|              nem is hisz a publikum a ránk maradt példákban, mióta
 84   II,  1884|              Hát látjuk, hogy egészen ránk illenek.~Így aztán együtt
 85   II,  1883|             pozsonyi diétákból maradt ránk mint kádencia a Pozsonyra.
 86   II,  1884|     keretünkbõl. (Fájdalmas veszteség ránk ebbõl csak a Róth-eset.)~
 87   II,  1885|               ártatlan lélek mosolyog ránk e lapokról. Megszeretjük
 88   II,  1885|               oh!... Még szégyent hoz ránk!~Utána Ugron Gábor tartott
 89   II,  1885|             húsz lépéssel, jön szembe ránk a Nemzeti Színház susztere.~-
 90   II,  1885|                Egy kis szomorúság már ránk fér. Mert a nap többi eseményei
 91   II,  1885|           szultánnak, s hogy most így ránk törtek, meggyaláztak a szerbek,
 92  III,  1886|               s becsületet hoztak ott ránk, nem szégyent (pedig, fájdalom,
 93  III,  1886|           parti nagyon rosszul áll ma ránk nézve. Még Tiszának van
 94  III,  1886|          tegnap ezt a benyomást tette ránk. Hát az bizony el is kel,
 95  III,  1886|             dolog az a háború, kivált ránk nézve. A Vadnai Károly ügyes
 96  III,  1886|              rettentõ csapás volna az ránk nézve, ha még egyszer megvernének
 97  III,  1886|              rettentõ csapás volna az ránk nézve, ha egyszer mi vernénk
 98  III,  1886|                Jansky áthelyezésével, ránk nézve teljesen kielégítõ
 99  III,  1886|            melybõl negyven év óta süt ránk mindnyájunkra a verõfény,
100  III,  1886|        köszöntöttük nyájasan.~Kebelfy ránk nézett, csudálkozón, hidegen,
101  III,  1886|               Az elnök toasztot ivott ránk. Egy másik patrióta a »jelöltség«-
102  III,  1887|        ellenféltõl is, de szavazzatok ránk!~És lõn, hogy a választók
103  III,  1887|             vervevel és hatással (ti. ránk újságírókra), de sokszor
104  III,  1888|              ez a velõs mondat maradt ránk a rómaiaktól.~De hát mikor?~
105  III,  1889|            elõkelõ perszónák vagyunk, ránk pályadíjakat tûznek ki.
106  III,  1889|           találtak arca és a Werbõczy ránk maradt arcképe közt. Magas,
107  III,  1889|               kísértetiesen tátongtak ránk az üres karzatok.~Kezdõdött
108  III,  1890|               miképp van kontemplálva ránk, skriblerekre nézve: úgy-e
109  III,  1890|      hagyhatom rátok.~Feje nem maradt ránk - egy darabban -, de részletekben
110  III,  1891|              rózsaszín habja mosolyog ránk s a szivarunk füstje bodorodik
111  III,  1891|    megszakítja a súlyos levegõt, mely ránk nehezedik. Ismét megfigyelünk
112  III,  1892|             nem hozott nekik termést; ránk, testvéreikre, a magyarokra
113  III,  1892|               erdélyi lap berzenkedik ránk megint, ami nekem egyébiránt
114  III,  1892|             fenevadak után a legvégén ránk bocsátották a házi cirmost
115  III,  1893|              egy pénztárnok csakugyan ránk férne.)~Az is a lét mellett
116  III,  1893|        Sámsonok emlékirataiból maradt ránk, hogy nem maga a kivégzés
117  III,  1893|          nemzetiségiek azt mondhatják ránk: »Elraboltátok már a nyelvünket,
118  III,  1893|            testámentumszerûleg hagyta ránk, hogy »azon baráti érzelmek,
119  III,  1894|             Szilágyi megint haragszik ránk megy szájról-szájra a szabadelvû
120  III,  1894|              a nagy zimankós tél várt ránk, az északi földrészekbõl,
121  III,  1894|              Nagy megalázás van ebben ránk nézve, tisztelt képviselõ
122  III,  1894|           melyek olyan szégyenletesek ránk nézve, mint egykor a »Székely
123  III,  1895|               szerezz - az alatt, míg ránk utazol - egy szép tószthoz.~
124  III,  1895|            Csak tán nem?~- Vagy igen. Ránk van parancsolva, hogyha
125  III,  1895|         írnokaiból három óriás maradt ránk: Baross, Wekerle, Csáky.
126  III,  1895|               aránylag ennyi idõ esik ránk.~A nemzeti közvélemény is
127  III,  1815|              Halljuk! Halljuk!) Ámbár ránk hagyta Péchy Tamás, hogy
128  III,  1896|               melegségnek elsõ sugara ránk, újságírókra esett, a mi
129  III,  1896|             szívességgel már ott várt ránk az Imperial Hotelben egy
130  III,  1896|           nemzetek. Ki tudja, mit hoz ránk az új fordulat.~Lehet róla
131  III,  1896|                kérem, tanár úr Börner ránk parancsolt, hogy irkákat