Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1869| hazájok köde, a spanyolnál naiv, mint a gyermek mosolya,
2 I, 1873| ha egy szerény leányka naiv mosolyával fel nem vidítja
3 I, 1873| megragadó példáit látjuk a »naiv humornak«, minõket legkitûnõbb
4 I, 1874| Gyönyörû idilli kép, mely amily naiv, épp annyira magasztos. -
5 I, 1877| osztályhoz számítja magát, nagyon naiv, s eszünkbe juttatja az
6 I, 1877| mozgósítanak mellettem.~Naiv népség! Persze nem akarnak
7 I, 1878| egyszer pongyolán mosolyával. Naiv, akár egy gyermek.~S ez
8 I, 1878| nagyúri kedvtöltéseivel, naiv furfangjával, soha ki nem
9 I, 1878| Ehelyett azonban jellemzõ a naiv együgyûség:~Nyugodjék békével
10 I, 1878| férfiaknál, az itt olyan naiv és szeretetreméltó.~A szegedi
11 I, 1878| Kifogyhatatlan volt az ily naiv bohóságokban. S ekkor volt
12 I, 1878| folytonosan hallom és vigyázom naiv észrevételeit, melyeknél
13 I, 1878| csodálhatjuk, hogy elég naiv volt formai dolgokért föláldozni
14 I, 1878| reményekkel lehetünk.~- A naiv szakmakörbe egyéniségénél
15 I, 1878| modorosságáról stb. leszokik, a naiv szakmakörben egyike lehet
16 I, 1878| határozott tehetség. Ama naiv jelenetben, midõn a mamának
17 I, 1878| azzal, hogy az egyik leány naiv szerepében Somogyinét lépteti
18 I, 1879| nevetett a gróf -, milyen naiv ön! Az ön pofája nem jött
19 I, 1879| tírozásaival? Ki lenne elég naiv, hogy hinne nekik, mikor
20 I, 1879| természet megújuló csodáit, s naiv boldogsággal minden fakadó
21 I, 1879| suttogja bámulva.~- Eh, de naiv vagy! Ha itt Szegeden életveszély
22 I, 1880| kapta azt a titulust, hogy »naiv mameluk«.~Máskor, ismét
23 I, 1880| raffinírozottabb, mintsem ennyire naiv lehetne. Õ tudva tette azt,
24 I, 1880| levelet, melyet elvégre is a naiv jóakarat sugalmazott, nem
25 I, 1880| Csak e szeretetreméltó naiv csínyt kívántuk konstatálni.~
26 I, 1880| maradt, kivévén ott, ahol naiv volt és nevetséges. S oly
27 I, 1880| mert semmi kedélyes, semmi naiv zománca nincs rajta annak
28 I, 1880| kapta azt a titulust, hogy »naiv mameluk«.~Máskor ismét szórakozottságból
29 II, 1890| szegedi színügy-egylet egy naiv nyilatkozatát, mely zokon
30 II, 1890| jogosultságát nem ösmerem el.~Naiv hát nagyon az a sztentori
31 II, 1912| ilyenforma ünnepélyeket, mint a naiv vidékiek. A pesti ember
32 II, 1881| már én sem vagyok olyan naiv, mint azelõtt. Tudom már,
33 II, 1881| a játékukat. S a szegény naiv gyerekek abban a hitben
34 II, 1881| rászavazott.~Bakay nem olyan naiv, hogy ne tudná, miszerint
35 II, 1881| hanem a nép közt is.~A naiv alsó osztályokban, hol minden
36 II, 1881| kik elfordulnak a szende, naiv, ártatlan hajadonoktól s
37 II, 1881| események már. Ki lenne olyan naiv ma már, hogy komolyan vegye
38 II, 1882| szót! Mennyi szép remény, naiv kíváncsiság fûzõdik ahhoz
39 II, 1882| Milyen »modern?«~- Egy naiv parasztlányka, aki a nagy
40 II, 1882| kezdõdik. Sz. Gy.~Igazán naiv ember ez a mi Sztupánk.
41 II, 1882| hanem az osztrákok.~Van egy naiv mondat a Hármas Kis Tükörben,
42 II, 1882| másolat hiteléért: Scarron~NAIV LAPOLVASÓ~(Tanulságos történet)~
43 II, 1882| egyetlen lélek sem, aki annyira naiv lenne még hinni, hogy a
44 II, 1883| maradnak.~Hát Péchy se olyan naiv, hogy erõlködjék. Akármilyen
45 II, 1883| tréfás felkiáltások alatt, s naiv szégyenkezéssel födte be
46 II, 1883| gyermetegség és szûzies naiv észjárás szivárványos bugyborékai,
47 II, 1883| És miért?~- Ön nagyon naiv, uram - egyszerûen azért,
48 II, 1883| nem vesztek ki az egészen naiv lelkek a világon, akik szentül
49 II, 1883| Károlynak Forinyákot, olyan naiv örömmel, mint a poéta az
50 II, 1883| fõleg maga Solymosiné igen naiv, igen együgyû asszony.~-
51 II, 1883| mint minden zseni, õ is naiv. Sok ostobaságot csevegett
52 II, 1883| merengéseibõl, s szokott naiv kedvességével mondja:~-
53 II, 1883| egyetlen baja van, hogy naiv egy kicsit, de éppen ez
54 II, 1883| zordon ráncokkal a homlokán s naiv kedves mosollyal ajkai körül
55 II, 1882| volt. A hallgatóságot a naiv helyek mulattatták leginkább,
56 II, 1883| nemcsak a szegedi nép egyszerû naiv észjárását, hanem a király
57 II, 1883| hölggyé. Lesüti szemeit, s naiv ártatlansággal takarja ki
58 II, 1884| pártjukbeli szónok kedvét.~Jámbor, naiv lelkek, kivált vidéken,
59 II, 1884| elõcsarnokban. Viszont találkoznak naiv emberek, akik azt hiszik (
60 II, 1885| mindenben férfias, de derült és naiv életnézetével.~Nem tudott
61 II, 1885| anekdotabeli szerzõnek a naiv instrukciója: »Borbélylegények
62 II, 1885| el nem pattan... Csak a naiv gyerekek hisznek abban még.~
63 II, 1885| miniszteriumban volt ez? - kérdé egy naiv hallgató az asztalunknál.~»
64 II, 1885| Petõfirõl; látszólag a maga naiv, fiatalos lelkesedését rajzolja,
65 II, 1885| jártam-keltem itt, azzal a naiv hittel, hogy törvényeket
66 II, 1885| gyermetegség és a szûzies naiv észjárás bugyborékai nem
67 II, 1885| azért, mert képviselõk. A naiv idõk letûntek örökre, a
68 III, 1886| és mondjuk ki az igazat, naiv egy kicsit a vásárhelyi
69 III, 1886| szemöldöke uralkodik.~És ezt a naiv hitemet nem vehetik rossz
70 III, 1886| Egy beavatott kormánypárti naiv hangon erõsítette:~- Úgy
71 III, 1886| találtam.~- Hüm, mert ön naiv ahhoz. Lássa én még minden
72 III, 1886| magukban.~Senki sem akart naiv lenni, hogy valami kézzelfogható
73 III, 1887| ma már ez a hang. Kevés a naiv ember, és aki van, az se
74 III, 1887| kétszázötven forint erejéig, olyan naiv megtaláló ma már nincs.~
75 III, 1887| ma már nincs.~Csak olyan naiv vesztõ van még.~Eközben
76 III, 1888| bácsi?«~Jólelkû, becsületes, naiv ember volt az öreg, aki
77 III, 1888| megszereti az ember újra a régi naiv darabokat s a régi Magyarországot.~*~
78 III, 1888| rettentõ gõgös Sennyeivel.~A jó naiv Molnárról jut eszébe az
79 III, 1888| Ó, te csirke. Ó, te jó naiv lélek.~Keglevich Istvánnak
80 III, 1888| télikabátja?~- Ugyan! De naiv vagy; hiszen Csatárnak nincs
81 III, 1888| asszonyt, egy bölcset, egy naiv poétát, egy közönséges mamelukot,
82 III, 1888| el az elõadói széket!~- Naiv baba!~- Cudar, aki megszavazza
83 III, 1889| mint szónok cinikus és naiv, közönséges és magas, jó
84 III, 1890| de megszúrtam a kezemet!~NAIV EMBEREK~(Száz forintos cikk)~
85 III, 1891| kissé zavarba esett erre a naiv kérdésre; nem tudott egyebet
86 III, 1892| bácsi?«~Jólelkû, becsületes, naiv ember volt az öreg, aki
87 III, 1892| hogy mialatt e részint naiv, okvetetlenkedõ, részint
88 III, 1892| ölti magára a csodálkozás naiv zekéjét s kérdezgeti mint
89 III, 1893| jött el. Hogyha Pantocsek naiv politikus, akkor bejön a
90 III, 1895| komédiának Apponyi küzdelmét - naiv vergõdés imitt-amott, de
91 III, 1895| szituáció félreismerése, naiv hiszékenysége, judíciumának (
92 III, 1895| egész lényébe, s olyan naiv csodálkozással látszott
93 III, 1895| minden idõben bírtak bizonyos naiv élelmességgel. Régen is,
94 III, 1895| érett, de már nem egészen naiv.~Ma már mások a jó beszédek,
95 III, 1815| fõispán, csakhogy még egy naiv város is kell hozzá. Az
96 III, 1815| érintkezett egy ilyen ártatlan naiv emberrel a XIX-ik század
97 III, 1896| Prága jön forrongásba.~Olyan naiv hitben csak nem lehet, hogy
98 III, 1896| És olykor csodálatosan naiv szavak repülnek ki az okoskodásaiból.
|