Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1879|                is megválván a falaktól, leült a víz színére, s német flegmával
 2    I,  1879|         kidomborodású fehér kalapját, s leült a kupé egy padján a bundájába
 3    I,  1879|               nagy szellem árnyéka... s leült oda a Csengery helyére,
 4    I,  1879|             szolgálatára?~Az én emberem leült s így szólott.~- Olvasta
 5    I,  1879|                 el - mondá a fõispán és leült nagy dünnyögve, elégedetlenül
 6    I,  1880|            tintát adtak neki. Jankovich leült s a következõ levelet tette
 7    I,  1880|              Tollat, tintát adtak neki. Leült, s a következõ levelet tette
 8    I,  1880|             szolgálatára?~Az én emberem leült, s így szólott.~- Olvasta
 9    I,  1880|                 el - mondá a fõispán és leült nagy dünnyögve, elégedetlenül
10   II,  1883|            színház után együtt valahol.~Leült íróasztalához, de nem hiszem,
11   II,  1906|             percig volt elfogult. Aztán leült nyugodtan, s beszélt, akár
12   II,  1881|             megszerezze egy-két jobbal, leült a Reviczky asztalához, s
13   II,  1881|              helyet is megfújták, ahova leült.~Mikor pedig elment, híre
14   II,  1881|               pohár vizet is megitta és leült: elismerõ taps hangzott
15   II,  1881|             követeltek.~Albert úr pedig leült, végignézett a háborgó tengeren,
16   II,  1882|               te kiránduló!~Este, midõn leült a vacsorához, eszébe jutván
17   II,  1882|            hanem átjött a szélsõbalra s leült Irányi Dániel mellé csevegni.~
18   II,  1883|                 engedelmével kétszer is leült, és úgy folytatta megint
19   II,  1883|                 mi van Farkassal?~- Már leült. Mikor a kabátomat húztam,
20   II,  1883|           Rohonczy Gida is bebotlott, s leült a habarékpártra.~- Mért
21   II,  1883|             örökké így lesz ez már?~Zay leült. De senki sem akarta elhinni,
22   II,  1883|              sem akarta elhinni, hogy õ leült. Mindenki odanézett, hogy
23   II,  1883|            pedig átment a baloldalra, s leült Madarász mellé.~- Hallod-e,
24   II,  1883|              vorgängerjét, örömteljesen leült.~- Vagy úgy? Maga az, kedves?
25   II,  1883|               kocsin mennének!~Tischler leült, de nem volt nyugalma, százszor
26   II,  1883|                 bosszantotta. Még mikor leült is, mérgesen csóválta fejét,
27   II,  1883|                 Scharf mindannyiszor, s leült. De csak tövises volt neki
28   II,  1883|                 Elég! - mondá Eötvös és leült.~Elég? Talán sok is. Talán
29   II,  1883|            bejött egyszer a szobámba, s leült az íróasztalom mellé.~-
30   II,  1883|               Házba, hol szokás szerint leült a balfolyosó innensõ végén,
31   II,  1883|              hogy kicsoda, akkorára már leült. Úgy kelt fel, mint ismeretlen
32   II,  1883|             figyelmesen.~Végre jó Péchy leült a székébe, megnyitotta az
33   II,  1884|               hogy mintegy önkéntelenül leült az asztalhoz, s egy felhívást
34   II,  1884|                kívánt keresztülgázolni, leült és hallgatott, s így biztos
35   II,  1884|             vigasztalanul és töprengve. Leült a helyére Neményi Ambrus
36   II,  1885|                 piros támlányára, aztán leült õ maga is Herman Ottót hallgatni.~
37   II,  1885|                legyen felsõház!~S ezzel leült nagy derültség közt, szétnézve
38   II,  1885|                végre zajos tetszés közt leült. Oly egyszerre s gyorsan
39   II,  1885|         krasznahorkai Andrássy Gyula, s leült jordánfalvi és karzati Ivánka
40   II,  1885|          hosszúra hagyott haja, mihelyt leült, rögtön bóbiskált.~Az volt
41   II,  1885|          betolakodott magába a Házba, s leült az elnöki szék mennyezetére,
42   II,  1885|                 egy ijedt szisszenéssel leült.~A büfébe vonulnak a suttogók
43  III,  1886|               vánszorgott a kápolnába s leült az elsõ padba. Beteg, sápadt
44  III,  1886|             Megkegyelmezek önnek, uram« leült.~Ez az a beszéd, amely tegnapelõtt
45  III,  1886|             mondá:~- Igenis megtörtént.~Leült és bûnbánóan sütötte le
46  III,  1886|                hajdani elvtársai, mikor leült -, hogy mersz te bennünket
47  III,  1886|                nem volt már olyan mord, leült szép csendesen mellém.~-
48  III,  1886|                 és komposszesszor volt, leült a kovácsmûhely elé az öblös
49  III,  1886|               is azon kezdé, hogy amint leült, mindjárt fel is állt szónokolni.
50  III,  1886|          tetszészaj hangzott fel, mikor leült és végighömpölygött hosszan,
51  III,  1886|            beszéd végére, mikor Apponyi leült.~- Remekül beszélt! - mondja
52  III,  1887|                    kiálták jobbról.~Hol leült, hol felállt aszerint, amint
53  III,  1887|                most sem haragudott meg. Leült nyugodtan és mosolyogva
54  III,  1887|              Ülj le - mondá.~És Trefort leült. Talán eszébe jutott, hogy
55  III,  1887|                 a terembe Unger Alajos, leült a helyére, kivette a zsebébõl
56  III,  1887|              több Sándort nem találván, leült az ellenzék helyeslõ morajával
57  III,  1888|                sütöttek el, ha ebédelni leült. Mindenféle mesterembert
58  III,  1888|           ajtónál meggondolta magát, és leült észrevétlenül a jobboldal
59  III,  1888|                 miniszterelnök hirtelen leült, s az elnök berekeszté a
60  III,  1888|                 miniszterelnököt!~Ugron leült, a kormánypárt idegesen,
61  III,  1888|               naplóit korrigálja.~Mikor leült, s elcsendesedett a Ház,
62  III,  1888|             mikor a fiatal szónok végre leült.~Azazhogy már akkor nem
63  III,  1888|                Maga a miniszterelnök is leült egy sarokba, és adomázott
64  III,  1888|     végigborsózott.) Másikat írok.~Újra leült vén zsöllyéjébe, maga elé
65  III,  1888|             Polónyi elvonult. Fejérváry leült helyére, s Eötvös elkezdé
66  III,  1888|                zajosan éljenzett, mikor leült, s hatalmas zúgással követelte
67  III,  1889|             magával), elsõnek jött be s leült a puha pamlagra, s míg a
68  III,  1889|              széke felé, hanem hirtelen leült a szélsõ jobbra, közel a
69  III,  1890|         voltaképpen édesen megelégedve, leült a szélbal maché-párduca,
70  III,  1890|             aztán talpig férfi!~Szapáry leült a helyére. A kis ceruza
71  III,  1890|            midõn elsõ nagy beszéde után leült Csáky, midõn kipirulva a
72  III,  1890|             éljenzés harsant fel, mikor leült, s a nagy üdvrivalgáson
73  III,  1890|          költségvetés elfogadását, mire leült elszántan, s átadta a költségvetést
74  III,  1891|               egy jó hosszú oráció után leült, akkor következett Kaas
75  III,  1891|         frenetikus volt. Mikor a szónok leült, úgy látszott a hideg hallgatónak,
76  III,  1892|              elõbicegett Péchy Tamás és leült a Baross háta mögé. Horváth
77  III,  1892|          vállalom a dolgot.~A vén kuruc leült, miután ismét megrángatta
78  III,  1892|                 De Tisza megadta magát, leült. A sors úgy akarta, hogy
79  III,  1892|        mondattal bevégezte beszédjét és leült.~***~Gróf Szapáry Gyula
80  III,  1892|         elmegyünk.~Sikong a csengettyû. Leült Szederkényi odabent. Új
81  III,  1892|         beszédének (azazhogy egyszerûen leült pihenni ideiglenesen hétfõig),
82  III,  1892|                kigázolt nagy nehezen és leült.~Most Horváth Gyula jött
83  III,  1892|               ábrázatod között.~Wekerle leült. Óriási sikerébõl kedvet
84  III,  1892|                  morgott valamit, aztán leült a régi képviselõtársai közé
85  III,  1893|               amit senki sem értett, és leült egy üresen maradt székre.~
86  III,  1893|        támasztva szoknyája suhogásával. Leült a lábaimhoz a szalmaágy
87  III,  1893| olvasóközönségét képezik.~E pillanatban leült Remete. Az emberek szíve
88  III,  1893|             maga Rohonczy is belátta és leült, hogy majd késõbb mondja
89  III,  1893|          ellenzékrõl.~S mikor Fejérváry leült, egy lelkes éljen csattant
90  III,  1893|            kibújni abbáziai odújából, s leült a nagy sörényû Herman mögé,
91  III,  1894|               erre a kis fekete emberke leült, s felállott a nagy tûz
92  III,  1894|                 hát ez a kérdés?«~Mikor leült, mondanom sem kell, valóságos
93  III,  1895|                 már beadtam.~Szó nélkül leült a helyemre.~Mire az ajtóhoz
94  III,  1895|                úriember döcögött be, és leült Polónyi mögé.~Most már megint
95  III,  1815| elpusztíthatatlanul nyúlánk termetével. Leült a trónon ura mellé balról
96  III,  1896|            viharzott föl jobbról, mikor leült a Madách-féle csattanós
97  III,  1896|       csöndesebb szomszédot keresek.~És leült Pulszky Ágost mellé. A folyosó
98  III,  1896|                a januáriusi - rendelet?~Leült és figyelt.~- Most... most