Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1877| nemzet óráján«.~Értem a Csatár óráját, melyet õ a hazának
2 II, 1881| elképzelhetlen az, hogy Csatár Zsigát valaki »picikém«-
3 II, 1881| szólítsa.~*~Pedig éppen Csatár Zsigáról van szó. A jámbor
4 II, 1881| önök?~S õk értették.~Mikor Csatár hazajött a beszámolót tartani,
5 II, 1881| Az okosabb enged« - mondá Csatár savanyú mosollyal s engedett.~
6 II, 1881| a ruha!~*~Hanem hát ahol Csatár a volt képviselõ és Ordódy
7 II, 1881| helyre van ütve; csak a vén Csatár hagy nagy ûrt maga után.~
8 II, 1881| haladunk!~Haj, hol vagy jó Csatár, bömbölõ szavaddal, hogy
9 II, 1884| csodálkoznak azon, hogy a derék Csatár miként képes annyira lebilincselve
10 II, 1884| Csatárnak egy programbeszédét.~Csatár odaállt a nép elé, föltette
11 II, 1884| egyetlen szavát sem érteni a Csatár beszédjének.~AZ ÚJ FŐMARSALL~
12 II, 1883| sem volt meggyõzõdve, hogy Csatár és Verhovay »valóságos ártatlan
13 II, 1884| fel a zajos ellentmondás. Csatár, ki az utolsó padban terpeszkedett,
14 II, 1884| pápaszeme mögül.~Az öreg Csatár kullogott ott sántító lábbal,
15 II, 1884| egyik Szentes, a vallásos Csatár Zsigmond fészke. A másik
16 II, 1884| szituációt teremteni.~Se a Csatár, se a Krausz választását
17 II, 1884| alig tudott szóhoz jutni.~Csatár Zsigmond indulatosan rótta
18 II, 1884| vannak! - dörgött egy hang a Csatár hûlt helyérõl.~Egy-egy hahota
19 II, 1884| szokatlanul élénk volt.~Hogy ím Csatár elhalt, mint a hollók kóvályogtak
20 II, 1884| Hanem valaki kitalálta, hogy Csatár ellen talán mégis legnépszerûbb
21 II, 1884| Nem látod, kérlek, hol ül Csatár?~- Csatár? Hiszen Csatár
22 II, 1884| kérlek, hol ül Csatár?~- Csatár? Hiszen Csatár nem képviselõ! -
23 II, 1884| Csatár?~- Csatár? Hiszen Csatár nem képviselõ! - És fölnevetett
24 II, 1884| rossz az emlékezõtehetségem.~Csatár? Hát Csatár nem képviselõ?
25 II, 1884| emlékezõtehetségem.~Csatár? Hát Csatár nem képviselõ? Hiszen ott
26 II, 1884| akkor miért nem képviselõ Csatár és Haller?~- Mit, te nem
27 II, 1885| is kevésbé, mert az öreg Csatár a mennyeiekkel is összeköttetésben
28 II, 1885| fölé a csongrádi piacon. Csatár csak annyit mondott a népnek: »
29 II, 1885| magamét - feleltem -, ha Csatár megbukik.~Helyes. Fejet
30 II, 1885| mégis van hát valaki, aki Csatár elestét nagy veszteségnek
31 II, 1885| elnök.~Bús lõn ennek miatta Csatár, és nagy panaszszóval beállított
32 II, 1885| csak nyerni lehet.~Mert ha Csatár nem lesz meg többé képviselõ,
33 III, 1886| koma ugyanis az ismeretes Csatár Zsigmond volt.)~Öreg Bagi
34 III, 1888| sikátoros ajtón az öreg Csatár Zsigmond, s szépen meghúzódott
35 III, 1888| csúcsán él mogorván az öreg Csatár.~A helyzet megvilágítására
36 III, 1888| összehúzódzkodva, mint egy sün, az öreg Csatár Zsiga.~Ott ül már hetek
37 III, 1888| A jegyzõ az ülés végén Csatár nevét szólítá.~Egyszerre,
38 III, 1888| baloldal s fölállt helyérõl.~Csatár látva az általános cihelõdést,
39 III, 1888| egymagában elhagyatva az öreg Csatár, keselyû szemeket vetve
40 III, 1888| séggel kezdõdött (Radocza a Csatár igazolását jelentette be),
41 III, 1888| csendes szenderbe. A derék Csatár, mint egy szûz lány, hófehér
42 III, 1888| Bausznern valóságos strucc, Csatár egy tökéletes hiéna, Pulszky
43 III, 1888| teremszolgáktól:~- Merre van a Csatár képviselõ úr ruhaszöge?~-
44 III, 1888| Ott lóg már?~- Ki? A Csatár úr?~- Nem, nem, hanem a
45 III, 1888| parlamenti nyelven, hogy Csatár képviselõ úr sincs még bent
46 III, 1888| Fenyvessy Ferencen, csak éppen a Csatár kabátját ne lássam? Hátha
47 III, 1888| fog valamikor tartozni?~De Csatár nem volt bent a teremben.
48 III, 1888| padba vontam meg magam, a Csatár kabátjáról gondolkozva,
49 III, 1888| az a »haza kabátja«, amit Csatár ajándékozott. S most Jónás,
50 III, 1888| képviselõk.~- Úgy? Hát nem a Csatár télikabátja?~- Ugyan! De
51 III, 1888| Mienk már!« Még a vén sün Csatár is úgy tartotta két nagy
52 III, 1888| feltüzelték az egész környéket. Csatár nagy öblös szája tajtékzott, »
53 III, 1888| ordító hangon megszólalt Csatár, és prédikált a morálról.~-
54 III, 1888| teszek Károlyi Gábor gróf és Csatár közé - hogy a nyomtatott
55 III, 1889| rivallt rá Csatárra.~- Kérem Csatár Zsigmond képviselõ urat...~
56 III, 1889| elnöknek!~- Rendre Csatárt!~Csatár dühbe jön, s egy elõtte
57 III, 1889| fogom alkalmazni.~Az öreg Csatár erre ijedten kuporodik le
58 III, 1889| zsongás-zúgás kél ismét.~Csatár méltatlankodva ugrik fel,
59 III, 1889| nevetését ne lássák.~És Csatár még egyre ott futkosott
60 III, 1889| elõbb arra a helyre, ahol~Csatár ülne, ha benn volna, aztán
61 III, 1889| velük.~Sõt még a vén sün Csatár is a színre lépett ma, interpellálván
62 III, 1889| hamvakat.)~Most az öreg Csatár állt fel s originális kiszólásaival
63 III, 1889| kérem alássan - bizonykodik Csatár.~- Ne mondjon ilyet, mert
64 III, 1889| Percekig tartó hahota tör ki: Csatár mentegeti magát, nagy fejét
65 III, 1889| legtetején Polónyi fészkel. Csatár is elõjött a vérszagra.
66 III, 1889| jegyzõ urak.~Mire a vén Csatár megrázván nagy fejét, odakiáltott
67 III, 1890| piros »kedvébõl«, csak a Csatár orrán fénylett egy centiméternyi.~
68 III, 1890| volt az elsõ orátor. Ti.: Csatár. Még tegnapról maradt.~Úgy
69 III, 1890| helyett kettõ lett, mert Csatár után Mocsáry Lajos tartott
70 III, 1890| lehet, mert nem politikus.~Csatár Zsigmond ellenben szépen
71 III, 1890| Fájdalom, kedvezõtlenül. Csatár úr azt mondja, hogy a kiengesztelt
72 III, 1890| odakünn egy kurta szivart.)~Csatár beszéde alatt a havanna
73 III, 1890| levegõt; még feláll Polónyi, Csatár személyes kérdésekben, Szilágyi
74 III, 1890| két érdemes aggastyána, Csatár és Csanády nem sietnek.
75 III, 1890| bajnak oka a közös ügy, Csatár elmondta, hogy a fináncok
76 III, 1891| belevartyog. A békát itt Csatár személyesítette, s el kell
77 III, 1891| kérdezgette:~- Fog-e ma beszélni Csatár?~A haraszti nobilitás már
78 III, 1891| már! A nevetõ publikuma a Csatár részére állt, a lelkesedõ
79 III, 1891| rendreutasítja Csatárt. Csatár felugrik, s néma jelenetekben
80 III, 1891| kiáltott közbe harsányan Csatár. Mire derültség és hahota
81 III, 1891| a bõrét égetik.~Utoljára Csatár beszélt, majdnem üres padok
82 III, 1891| fényes segédlettel (hol Csatár, hol Csanády szekundált
83 III, 1891| mosolygott. Az ártatlan Csatár ott bóbiskált, két könyökére
84 III, 1891| méltóság hiányát, az öreg Csatár behúzta nagy fejét rettentõ
85 III, 1891| közbe a szélsõbaliak. - Csatár dühösen ugrott föl: »kevés
86 III, 1891| elképedve a képviselõk. Csatár keresztet vet:~- Valami
87 III, 1891| jövök én, mielõtt kiléptem! Csatár ökleivel veri a padot s
88 III, 1891| végében ott kullogott még a Csatár végzsivaja:~- A konsziderátor!
89 III, 1891| konsziderátor is! - tódítja Csatár.)~...Az új ellenzék tehát
90 III, 1891| konsziderátor az oka! - tódítja Csatár.)~Szapáry most újólag szólásra
91 III, 1891| Felszólalnak Gyõry, Horánszky - Csatár is fölugrik és kezeit az
92 III, 1891| közt a kegyetlen válasz.~Csatár összeteszi kezeit:~- Uraim,
93 III, 1891| kegyetlenül bezárja s így a Csatár indokolása agyon van csapva.~-
94 III, 1892| De hiszen van Nemezis!~Csatár is megjelenik, rengeteg
95 III, 1892| képviselõ urak sem, sõt Csatár Zsigmond lesz az elsõ, aki
96 III, 1892| Bácsika volna most még az öreg Csatár is, ha egzisztálna, s örülnének
|