Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1873| azokat, legalább meglátjuk magunkat tükrükben olyan alakban,
2 I, 1874| báránykák, erõsebbeknek érezzük magunkat a hódítónál - és azok is
3 I, 1874| hogy legalább ideiglenesen magunkat fenntartani képesek lehessünk.
4 I, 1874| már mi magunk sem hisszük magunkat képeseknek: mondom, midõn
5 I, 1874| legszelídebben fejezzük ki magunkat, ha nem is gyûlöletes, de
6 I, 1874| bizony rosszul viseltük magunkat a lefolyt alkotmányos idő
7 I, 1875| hogy Sennyey kezére adjuk magunkat, - s ha isten úgy akarja,
8 I, 1875| amennyire tehát hivatva érezzük magunkat látatlanban is támogatni
9 I, 1875| mikor még rendezhetnõk velök magunkat, mint majd késõbb, akkor,
10 I, 1875| megvallva - nemigen kecsegtetjük magunkat vérmes kilátásokkal. Mindenbõl
11 I, 1875| jót egyik is. Ne ringassuk magunkat csalálmokban! A kormány
12 I, 1875| de gyógyít. Megismertetni magunkat magunkkal és a világgal
13 I, 1875| is, s örömmel engedjük át magunkat az illúziónak, bár tudjuk,
14 I, 1877| alatta?~No de ne ártsuk magunkat az asszonyok tudományos
15 I, 1877| bennünket!~Jól van. Megadjuk magunkat. Kénytelenek vagyunk: de
16 I, 1878| rendesen foly.~Vádolhatjuk-e magunkat? Nem.~Tudhattuk-e, hogy
17 I, 1878| olyan mértékben, hogy azzal magunkat károsítsuk.~És midõn a többség
18 I, 1878| dolgozik.~Mert ne ámítsuk magunkat: el fog jõni az az idõ,
19 I, 1878| reménység.~És ne ámítsuk magunkat a szláv aspirációk teljesülésének
20 I, 1878| mint ahogy fedeznünk kell magunkat Németországnak Ausztria
21 I, 1878| kedvünk szerint kibeszélhessük magunkat, kötelessége bennünket megszólaltatva,
22 I, 1878| akarnánk azokkal megcsalni? Magunkat? Vagy a színészeket, akiknek
23 I, 1879| olyan édes, ha elbolondítjuk magunkat, hogy ez »mind megvan még«.~
24 I, 1879| hogy nem disputálhatjuk ki magunkat kedvünkre azon vidám téma
25 I, 1879| támogató napilapra.~Ha kisírtuk magunkat, a könnyek háta mögött a
26 I, 1879| kapunál a »csüggedés«.~Védjük magunkat ellene; mert ez még veszedelmesebb.~
27 I, 1879| egyszer csak azon vesszük magunkat észre, hogy az elpusztult
28 I, 1879| vagy valamire határoznók magunkat a szörnyû helyzettel szemben.~
29 I, 1879| hogy a nõk által hagyjuk magunkat uraltatni, hogy gyengék
30 I, 1879| párizsi rendõrség.~Szégyelltük magunkat a jeles mûvésznõ elõtt,
31 I, 1879| iszen szépen mutatjuk be magunkat, s háláljuk meg a rokonszenvet,
32 I, 1879| dologra, hogy becsüljük meg magunkat. Éljen Gouzien, Massenet
33 I, 1879| a puszta földön találjuk magunkat.~247. sz. november 1.~HALOTTAK
34 I, 1879| mégis indikálva érezzük magunkat, hogy a Zsedényi Aradihoz
35 I, 1879| Ha mi nem engedhetjük át magunkat zavartalanul az ünnep örömeinek,
36 I, 1880| hímpor.~Nem kecsegtethetjük magunkat fényes jövõvel. Álmok, remények
37 I, 1880| megkönnyebbülten érezzük magunkat.~Bakay fölsült, az intelligencia
38 I, 1880| korán van.~Egyelõre tegyük magunkat várakozó állásba. Hátha
39 I, 1880| most már teljesen átadtuk magunkat a felhõtelen nyugalomnak,
40 I, 1880| csalódást. Megcsalhatjuk magunkat, de nem a kétszerkettõ örök
41 I, 1880| zavartalanul adhattuk át magunkat az élvezetnek; mert igazán
42 I, 1880| lakói, akik úgy nevezzük magunkat: »fölséges nép«, azokat,
43 I, 1880| többiek csak úgy belopjuk magunkat valami »kölcsön« - koturnuszban).~
44 I, 1880| idõben csak azon vettük észre magunkat, hogy az egyforma levegõ
45 I, 1880| kínai fallal vesszük körül magunkat. A derék Tápé úgy tesz,
46 I, 1880| Bízzunk, de ne bízzuk el magunkat, igyekezzünk éberek lenni
47 II, 1882| báróné! menjünk, hajtsuk meg magunkat: Tapsolnak a mesterlegények.«~
48 II, 1881| méltóságos báróné, hajtsuk meg magunkat a mesterlegényeknek.~Blaháné
49 II, 1881| Válasszuk meg saját magunkat. Te képviseled Füleket,
50 II, 1881| bevezetésül, hogy dicsérjük magunkat, hanem hogy alkalom legyEn
51 II, 1882| bennünket bántani?~- Tetessük magunkat, hogy meg vagyunk veszve,
52 II, 1882| is, mi annyira beleéltük magunkat a »saját külön Blaháné«
53 II, 1882| nekünk a tradiciókhoz kell magunkat tartani, s mint ahogy õseink
54 II, 1882| polgárság közt, hogy: »Tegyük magunkat kedvesekké Tiszáék elõtt,
55 II, 1882| biz isten azon vesszük magunkat észre, hogy már gróf Teleki
56 II, 1882| egyszer csak azon vettük észre magunkat, hogy ránk virradt a két
57 II, 1883| elsõ pillanatra.~De tartsuk magunkat ahhoz, amibõl élünk, gyerünk
58 II, 1883| Egyszerre csak azon vettük magunkat észre, hogy üresen tátong
59 II, 1883| felhõt a harangokkal. Védjük magunkat«.~- Nekem repcém van - szólt
60 II, 1883| Hej, gyerekek, tartsuk magunkat az alapszabályokhoz. Mert
61 II, 1883| hogy be nem mehetünk. Unjuk magunkat idekünn. De hát nem lehet,
62 II, 1883| egyesült ellenzékbõl. Tegyük magunkat úgy, mintha még habaréknak
63 II, 1883| hát akkor erõsíteni kell magunkat. Akkor nekünk a saját képviselõnk
64 II, 1883| jobban a kesergõket. Tartsuk magunkat szorosan a nap történetéhez.~
65 II, 1884| Majd mi is ahhoz tartjuk magunkat!«~Ahol a képviselõk nem
66 II, 1885| annyi, mint megszerettetni magunkat és bemutatni életrevalóságunkat
67 II, 1885| beszédét. (Ahhoz tartsuk magunkat, amibõl élünk.)~A fõtisztelendõ
68 II, 1885| engedhetõ, ha legislegelõbb magunkat képzeljük nagy embereknek
69 II, 1885| majd mi is ahhoz tartjuk magunkat!~Az ingyenkerület ma már
70 III, 1886| mint államnak, ne ámítsuk magunkat, itt meg kellett állnia
71 III, 1886| Bizony erõsítenünk kell magunkat, mert milyen rettentõ csapás
72 III, 1886| ott lenni. Akkor mi fogjuk magunkat és meghívjuk Münchent. Nem
73 III, 1886| de ne keserítsük saját magunkat, inkább térjünk át az ünnepélyekre.
74 III, 1886| egyik mellékutcáján éreztük magunkat Hassan Assasid kalifa idejében.~
75 III, 1886| De amikor úgy viseljük magunkat, mintha lakájok volnánk,
76 III, 1886| hogy mindnyájan kisírjuk magunkat még egyszer fölöttetek.~
77 III, 1887| tizenkettõre egészíthetjük ki magunkat.~Mire fogta magát a gróf
78 III, 1887| Elolvassuk szerdán, s bámultatjuk magunkat csütörtökön a belõlük szítt
79 III, 1887| tudna. Most, hogy levétettük magunkat...~- Egy képre?~- Igen,
80 III, 1888| lapályokon. Ha szétjátszottuk magunkat tavasszal, kétszázezer holdon
81 III, 1889| keletkeznek:~- Ne hagyjuk magunkat!~- Ti, szemtelenek! Hát
82 III, 1889| Sapristi, mert már unjuk magunkat nélküle.)~Péchy Tamás válaszol,
83 III, 1891| finom hallást és megadni magunkat, hogy csakugyan két galambunk
84 III, 1891| alatt néha éppúgy érezzük magunkat, mint mikor a víz összecsapott
85 III, 1891| szélsõbalnak:~- Ne hagyjuk magunkat. Talpra, talpra!~Egész sor
86 III, 1893| nevében alulírottak kötelezzük magunkat a házassági javaslatok ellen
87 III, 1894| konferencián: »Gyõzzük le magunkat.«~Okosan mondta, tudtam,
88 III, 1894| az lesz, hogy legyõzzük magunkat és nem lesz törvény Kossuthról.~-
89 III, 1894| isten neki, gyõzzük le hát magunkat.~Hiszen ott van a péterfalvai
90 III, 1895| Voltaképpen miért törjük mi magunkat tovább is? Ha a patikát
91 III, 1895| mi csaltuk vagy csaljuk magunkat. Õ mindig ugyanaz volt,
92 III, 1895| siessünk elébök. Tökéletesítsük magunkat a válságokra, mint ahogy
93 III, 1896| igen kicsinyeknek tartjuk magunkat. Mert egy hatalmas gépet
94 III, 1896| itthon. Azzal se biztassuk magunkat: hogy átváltozik, az idõ
95 III, 1896| tisztviselõtársaim is. Szorosan tartottuk magunkat azon elvekhez és irányokhoz,
|