Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1875| Andrássy grófra is esett, ezen egykor lázadó magyarra, aki jelenleg
2 I, 1877| virágcserepem: abban nyíltam egykor.~A címert tartó állat közbevág: »
3 I, 1877| fölött, a nagy semmiben, hol egykor - persze lejjebb valamivel -
4 I, 1877| utókornak:~»Róka szoros egykor nagy ehetnám lyukba bebújta,~
5 I, 1878| nevezetessége ennek is az, hogy mint egykor Párizsban a kis Nannon kocsmája
6 I, 1878| régebbi írónk éhen halt meg egykor. Rákóczi száműzve, de egy
7 I, 1878| mint deputáció kerestük fel egykor Kékkőn a hírhedt diplomatát,
8 I, 1878| Sennyey Pál is kivetkõzik egykor mostani elveibõl.~A kutató
9 I, 1878| romnak lát, mi voltam én egykor! Látott volna csak Rimaszombatban
10 I, 1878| nemzetem büszkesége« - mondá egykor Kossuth e város lakóiról.~
11 I, 1879| fájdalom, vagynak férji fülek.~Egykor a pajzán La Motte herceg,
12 I, 1879| tengerében nyakig úszott egykor, fölülhaladtuk az írói mesterségben.~-
13 I, 1879| Mit ér a próza? - szólott egykor mérgesen -, aki beszélni
14 I, 1879| áradat, melynek hullámai egykor három hét múlva érték el
15 I, 1880| Rákóczi tárogatója zengett egykor, miért ne volna ezer emlék
16 I, 1880| mindössze oda zsugorodtak, hogy egykor ha majd osztálytanácsos
17 I, 1880| László« azért vesztette el egykor adminisztrátori székét,
18 I, 1880| szerint.~Savoyai Eugen mondta egykor, hogy a magyar nemzetben
19 I, 1880| följegyezni - melyrõl mi balgák, egykor úgy ábrándoztunk, hogy Magyarország
20 I, 1880| szándékos volt és fõforrása lesz egykor népszerûségnek és új bizalomnak.~
21 I, 1880| márvány termeiben csapkodta egykor az ajtókat. Itt is csak
22 I, 1880| fiúra hagyva, e szent regék egykor unokáink gyermekszobáinak
23 I, 1880| mint ahogy agyon fogja egykor tiporni Tiszát.~Igen, a
24 I, 1880| közönségnek, pedig hajh, egykor még Oroszi Georgine korában
25 I, 1880| akkor van rá kilátása, hogy egykor megsokszorozódnak e tapsok,
26 I, 1880| Szivárványban fürdõ népdalok, melyek egykor szárnyaikra vették Tisza
27 I, 1880| hajlong, befelé meg, ki egykor oly hatalmas szóval ostromolta
28 I, 1880| tulajdonságáért lett úr a világ fölött egykor a francia, ilyen a magyar
29 I, 1880| a békák is kuruttyoltak egykor, mutatni fogják a helyet,
30 I, 1880| László, azért vesztette el egykor adminisztrátori székét,
31 II, 1886| vagy éppen mellette, holott egykor sat.~Egyszóval az a logika
32 II, 1905| s kik tündökölni látták egykor, ma már rá sem ösmernek,
33 II, 1918| a halálítéletet írta alá egykor! Csak a szerelemben egy
34 II, 1881| táskájukból.~Mert ami súly volt egykor, ma teher. S a jelenlegi
35 II, 1881| élik át. S ami valóság volt egykor, tudják jól, ködbe veszõ
36 II, 1881| tengeréhez képest! Mint egykor Bánk bán, azt mondja õ is:
37 II, 1881| És végre az is igaz, amit egykor Deák Ferenc mondott Bachnak,
38 II, 1882| petróleumlámpája elbolondította egykor a ficust, s azok a levelek
39 II, 1882| azzal akkor, mint Anglia egykor a maga legnagyobb gyémántjával,
40 II, 1882| Egy bár nem aktuális, de egykor bizonyosan napirendre kerülõ
41 II, 1882| száll ott ajkról ajkra, hogy egykor ez, meg az az ember fönn
42 II, 1882| ül. Tudjuk, hogy gyõzött egykor, de kezdünk kétségbeesni,
43 II, 1882| bukni, amiért Somssichnak egykor, azzal a különbséggel, hogy
44 II, 1882| ahogy Rothschild mama mondta egykor, hogy »nem lesz háború az
45 II, 1882| nemzeti várakon lobogott egykor s most jóformán egy magas
46 II, 1882| Ugyanekkor visszanyerte egykor bírt századosi rangját,
47 II, 1882| õket, a nagyokat, oly sûrûn egykor, ha megtagadod folytatásaikat
48 II, 1882| támadó és a támadásoknak egykor oly hõs visszaverõje.~Vajon
49 II, 1883| tökéletesen ráillik a »róka szoros egykor a lyukba bebújt volt, dombos
50 II, 1883| jut, amibe a kedive volt egykor, midõn parlamenti reformokat
51 II, 1883| abban, hogy Tischler Vince egykor még nevezetes lesz, de már
52 II, 1883| ki kormányokat tört össze egykor, hogy most elaggva már ablakbeverésekben
53 II, 1883| fogja írni talán kötetekben egykor, az azt két sorban is oda
54 II, 1883| Móricz Pál kérdeztetvén egykor Szarvason, hogy micsoda
55 II, 1883| ilyen vidéki körök adhatnak egykor nagyobb lendületet az irodalomnak
56 II, 1883| lenézik kopott ruhádat, egykor oly elõzékeny hölgyek fintorgó
57 II, 1883| férfi számba is, mint ahogy egykor a mûvelt Bethlen Katalint
58 II, 1883| pártolnak, ki hitte volna, egykor úgy térnek vissza, hogy
59 II, 1885| s ebbõl látszik, hogy egykor nagy királyt várhatunk belõle -
60 II, 1885| hatalmasan illett azokba egykor a kard és buzogány, éppoly
61 II, 1885| generációnak, mely körülülte, mint egykor Deák Ferencet. Gyulai Pál
62 II, 1885| szólhat olyan hatalmasan, mint egykor Andrássy Gyula: »ígérni
63 II, 1885| fiatal ember. Én hiszem, hogy egykor beteljesedik az, mit a dalairól
64 II, 1885| dalairól õ maga mond:~Dalaim is egykor~Messze fognak szállni,~S
65 II, 1885| kor társadalmának megírója egykor megtalálja jellemzõ vonásnak,
66 II, 1885| Széll Kálmán testére szabtak egykor), a molyette süveg kevély
67 II, 1885| valakire, aki itt ült, járt egykor közöttük, s e múltja miatt
68 II, 1885| Széll Kálmán testére szabtak egykor, s a molyette sastollas
69 II, 1885| bízvást elmondhatja, amit egykor Besze János:~- Látván, hogy
70 III, 1886| a szép Krucsayné viselt egykor a pici lábán, akit a tulajdon
71 III, 1886| kicsit megkaparta, hogy egykor pallos-joga volt. Nem õneki,
72 III, 1886| azzal a finesszel szedte be egykor Dákos uram, a hamisan bemondott
73 III, 1886| olyan jelenettel, aminõ egykor a pozsonyi volt, mikor gróf
74 III, 1887| mindazok, akik részt vettek egykor Szeged bánatában, majd mindig
75 III, 1887| Házból, amelynek õ volt egykor a legjobb ízû és legszeretetreméltóbb
76 III, 1887| függetlenek legyünk, amint egykor voltunk. Csakhogy akkor
77 III, 1887| az ország címerét - mint egykor a néhai Holubár -, s bajvívó
78 III, 1887| õkelme. Õ nem úgy tett, mint egykor Füzesséry õvele. A szegény
79 III, 1887| Kaposvárott. Õvele megküzdhetett egykor gyõzelmesen, saját birtokán
80 III, 1888| oda, arra a térségre, hol egykor, régen, a mesés múltban
81 III, 1888| mint a politikában hangzott egykor »Apponyi és Szilágyi«, vagy
82 III, 1888| lehet írni: itt tartózkodott egykor az örökké pótolhatatlan.~
83 III, 1888| pengetik, vágyván eljutni egykor a Parnasszusra, de minthogy
84 III, 1888| Krausz Lajost.~Szentendre egykor hírhedt követe ugyanis megint
85 III, 1888| is olyan joggal ült, mint egykor alant. Élvezte a beszédeket,
86 III, 1888| atmoszférába jut. Szûz volt egykor a miniszteri széken innen,
87 III, 1888| szólani, aki már elvesztette egykor a szüzességét mint fõrend,
88 III, 1888| jelöltséget, mondván azt, amit egykor Grill Richard, hogy »még
89 III, 1888| aki csak azért ment át egykor a konzervatívak közé, hogy
90 III, 1888| jutni.~Az egyik újságíró egykor Magyarország kormányzója
91 III, 1888| apja táborában könyököltek egykor, az öröm sugara fénylik.~-
92 III, 1888| kéknek állítják, és hogy egykor az újságok kishirdetési
93 III, 1889| közel keringenek a naphoz, egykor az õ helyét foglalják el.
94 III, 1889| átmelegített éppúgy, mint egykor a gróf Széchenyi Istváné.
95 III, 1889| lehetetlen, akadnak majd egykor olyanok is (ne tessék haragudni,
96 III, 1889| novellákból lehetnek még egykor színdarabok, azonképpen
97 III, 1889| kiolvasni.~Meglehet, hogy egykor talán az õsapa... ki tudja...
98 III, 1889| apró dolog az. Ha beáll egykor a rideg közöny, melyet a
99 III, 1889| kezdte felolvasni, amit egykor Tisza mondott az obstrukcióról.~-
100 III, 1889| tegnap szemére vetették, hogy egykor habaréki volt; végül beledöfte
101 III, 1889| nem fogja a golyó, mint egykor Bezerédi Imrét - védekeznek
102 III, 1890| itt volt Attila székhelye egykor) mindenik fél áhítozott,
103 III, 1890| kitakarodása után sem. Az egykor hatalmas városi tanács egyszerû
104 III, 1890| hazaszeretetrõl, az mind valóság volt egykor, mikor õk arra az útra léptek,
105 III, 1890| cifra szûrt akasztgattam egykor a jó palócokra, azokat leszedegetem
106 III, 1890| jutottak szegények, ahova egykor a tanfelügyelõk; hogy akinek
107 III, 1890| Deák Ferenc ott haldoklott egykor a Kecskeméti utcai házban,
108 III, 1891| klikkbelivé lesz, mint ahogy egykor a császáré lett minden legény,
109 III, 1891| azonban nem újonc itt. Kiment egykor a terembõl két kortes vállán (
110 III, 1892| a tegnapi nap halottja - egykor a legnagyobb magyar gavallér.~
111 III, 1892| folytatta az õ beszédét, mint egykor Háry János.~De az elnök
112 III, 1892| ellenzéki vezér úgy tesz, mint egykor Bright John mondá John Russelre:~-
113 III, 1893| A hívei elmaradoznak az egykor ünnepelt ember mellõl, mert
114 III, 1893| következményekkel, mint egykor Anteusnál.~Az mindig erõsebb
115 III, 1893| küldözgeti a jegyzõket, mint egykor Noé a galambokat.~- Eredj
116 III, 1893| kegyetlen Olayt is, mint egykor Tamerlánt a kígyók sziszegése -
117 III, 1893| foglalhatná le magának, amit egykor Zrínyi Miklós, a költõ használt: »
118 III, 1893| karokkal üdvözlünk itthon, mint egykor földijei Démoszthenészt!«~
119 III, 1894| hexameter. »Róka szoros egykor nagy ehetnám lyukba bebújt
120 III, 1894| az utódját is, mint ahogy egykor megvárták a Thurzó permanenciába
121 III, 1894| szégyenletesek ránk nézve, mint egykor a »Székely támad« és a »
122 III, 1894| talán még derekasabban, mint egykor Irányi, s ki hozzájárul
123 III, 1895| debatter, Tisza Kálmán, kit egykor szívesen kaparna ki majd
124 III, 1895| Tisza-féle fõispánoknak, akiket egykor így jellemzett a szûkszavú »
125 III, 1895| majdnem játszilag, mint egykor Morny herceg: »Igazítsd
126 III, 1895| illeti.~Nincsen kizárva, hogy egykor az lesz. Minek rajzolnám
127 III, 1895| lehetett volna megjósolni, hogy egykor a piros székbe jutnak -
128 III, 1895| vele. Hír elõzte meg, mint egykor Deák Ferencet:~- Hurrá!
129 III, 1895| lakatnia az országgyûlést, mint egykor Krisztusnak nehány hallal
130 III, 1896| felhúzódik a »hegy«-re, ahonnan egykor a vén sün dörgedezett, s
131 III, 1896| urainak az õsz lantosok egykor. Tehát ide figyeljetek bíborselyem
|