Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1870| hosszabbra nyúlt, engedelmet kérek, hogy a cselédjavítás tárgyában
2 I, 1873| süvítő hang ágyad szélénél.~- Kérek manuscriptumot!~Az ember
3 I, 1873| nyerné.~- Már bocsánatot kérek! Az én véleményem szerint
4 I, 1874| ság rí ki.~3.~Bocsánatot kérek... de már ezt nem hagyhatom
5 I, 1875| köznyelven, hogy: »Bocsánatot kérek, ha valakit netalán agyon
6 I, 1877| mutassam magam, mielőtt szót kérek e rovatban.~Tehát, uraim
7 I, 1878| rossz vége lesz.~Elnézést kérek a t. c. publikumtól, hogy
8 I, 1878| idéznem, valamint bocsánatot kérek magától e derék férfiútól
9 I, 1878| van kedélye. (Bocsánatot kérek az olvasótól, hogy ezt a
10 I, 1878| kötnék meg.~*~Engedelmet kérek, ez nem program! A nemzet
11 I, 1878| nyakába akasztott, hogy: kérek egy krajcárt!~Mennyivel
12 I, 1878| ízléses, aranyozott betûkkel:~Kérek egy krajcárt!~S most végzem
13 I, 1878| hídõrök felé: »Egy jegyet kérek, bácsi.« »Ide nekem, az
14 I, 1879| nyitva maradt.~- Engedelmet kérek kegyelmes úr, de sehogysem
15 I, 1879| nemes tollat sat., sat.~Kérek küldetni a kiadó hivatal
16 I, 1879| toaszt!~- Ezer bocsánatot kérek, de: Véghetetlen öröm fog
17 I, 1880| zsebkendõinek fölemelésével, s a »kérek egy kis tüzet«-tel, olyan
18 I, 1880| néhány sort. - (Bocsánatot kérek emiatt Dobó úrtól.)~Dáni
19 I, 1880| török érted.~Jutalmat nem kérek, - hisz tudom előre,~Nem
20 I, 1880| kedves ember. (Bocsánatot kérek a t. ügyvédi kamarától,
21 I, 1880| nem engedve, (bocsánatot kérek Jankovichtól ez ügyvédi
22 I, 1880| toaszt.~- Ezer bocsánatot kérek, de: Véghetetlen öröm fog
23 II, 1882| 24 óra gondolkodási idõt kérek.~- De ha nem lehet - szólt
24 II, 1882| rózsa nyílik. Engedelmet kérek az egész háznéptõl, kigyelmetektõl
25 II, 1882| kérdi a vásárlótól.~- Huszat kérek.~- Nem lehet, kedves barátom -
26 II, 1882| ilyen levél.~- Bocsánatot kérek báró úr, de tévedni méltóztatik,
27 II, 1882| ez így szólt:~Bocsánatot kérek a Háztól, de tõle bocsánatot
28 II, 1883| Szeyfferthez:~- Indítványt kérek Móric megesketésére nézve.~
29 II, 1883| fejét.~- De már engedelmet kérek... hiszen szentül elhittem
30 II, 1883| elszánással mondá:~- Bocsánatot kérek, fõkapitány úr, de ezek
31 II, 1883| az éjjel derekasan.~- Nem kérek belõle! - szólt Istóczy
32 II, 1883| kereskedõsegéd az akasztásra:~- Kérek délelõttre szabadságidõt.
33 II, 1884| szóltam:~- Nagyon szívesen, de kérek hozzá egy kis idõt, míg
34 II, 1884| Nos, nem kér semmit?~- Kérek, kegyelmes uram, de azt
35 II, 1884| Megtörtént. Bocsánatot kérek érte!~De azért nem volna
36 II, 1884| hazafiakból (bocsánatot kérek én is a »nagy hazafi« elnevezésért)
37 II, 1884| valamelyik jó cimborámat, s attól kérek felvilágosítást.~Véletlenül
38 II, 1885| kettõt.~- Az egyikbõl nem kérek, de a másikat óhajtom.~Nem
39 II, 1885| azt kiáltá:~- Új szavazást kérek!~Az akadémikusok elhalványodva
40 II, 1885| komolyan veszi.~Bocsánatot kérek. De ha a képviselõ úr nem
41 II, 1885| emberek beszéltek. Bocsánatot kérek Darányi Ignáctól, mert õ
42 II, 1885| jobboldalon.) Bocsánatot kérek, ha nem jól látom.~Beismerem
43 II, 1885| uram, hanem a kabátomnak kérek egy szöget a Házban.~Meg
44 II, 1885| Kisasszony, egy kanapét kérek«, »Még egy pohár sherryt«, »
45 III, 1886| sem.~Egyébiránt bocsánatot kérek e kitérésért, most, mikor
46 III, 1886| gépileg. - Pszt! Csendet kérek!~Meg voltam fogva, most
47 III, 1886| mennydörgésszerû szózat: »katalógust kérek olvastatni«; jó szerencse,
48 III, 1886| van bazírozva?~Engedelmet kérek, nem azért hozom én fel
49 III, 1886| járatban vagy, komám?~- Pénzt kérek kölcsön a zsidótól az uramnak.~-
50 III, 1886| sem a gólya költött, én is kérek. S interpelláció alakjában
51 III, 1887| elnök felé:~- Katalógust kérek!~Ezt olyan hangon mondta,
52 III, 1887| egy verskötet.~- Helyet kérek.~- Helyet? Köztünk? Talán
53 III, 1887| városatyák szelencéiben.~Kérek belõle egy csipetnyit.~Hrksz
54 III, 1887| Az elsõ írnok (bocsánatot kérek a t. írnok úrtól, de már
55 III, 1887| adminisztrátorhoz:~- Uram, elégtételt kérek - kiáltá. - Fegyveres elégtételt!~-
56 III, 1887| pártok eszét.~Vizsgálatot kérek magam ellen!~Ott van mindjárt
57 III, 1887| fel.~- Személyes kérdésben kérek szót.~- Nem lehet! - hangzott
58 III, 1888| folytonosságot éreztetni):~- Kérek szépen egy szobát.~A pincér
59 III, 1888| figyelmét, de (bocsánatot kérek az erõs kifejezésért) a
60 III, 1888| mondani, egy kis nyilatkozatot kérek felvétetni becses lapjukba.~-
61 III, 1888| felelte egy hang.~- Bocsánatot kérek, visszavonom.~Nagy derültség
62 III, 1888| feláll: »A házszabályokhoz kérek szót.«~- Halljuk Szederkényit!~-
63 III, 1889| Személyes kérdésben szót kérek! Nagy derültség.)~Sokkal
64 III, 1889| mondván: »Egy okosabb bölcset kérek.« Az okosabb bölcs ugyanazt
65 III, 1889| megnevezve.~- Az esetre kérek szót, ha a Ház megengedi.~-
66 III, 1889| magát).~- Egy kis türelmet kérek még - szólt oda nekik a
67 III, 1889| Tisza Kálmán. Hanem amit én kérek tõled, az egy ígéret.~-
68 III, 1890| parancsolsz?~- Nem pénzt kérek én kölcsön a bátyámuramtól.~-
69 III, 1890| erõs, érces hangon:~- Szót kérek!~Mindenki megrezzent. Ez
70 III, 1890| Síri csönd lett.~- Szót kérek, hogy kijelentsem, miszerint
71 III, 1890| társaihoz:~- Egy lakatost kérek... Egy lakatost!~Egy perc
72 III, 1891| Csak röviden!~- Bocsánatot kérek - felelte magabízó önérzettel
73 III, 1891| fecseg ön?~- Bocsánatot kérek...~- Micsoda pöffeszkedés
74 III, 1891| kormány akart.~AMNESZTIÁT KÉREK!~- Levél a szerkesztõséghez -~
75 III, 1891| szóval jó magyar könyveket kérek.~Megígértem, hogy összeállítom
76 III, 1891| Pedig úgy van.~- Engedelmet kérek, de nem hihetem. Én ismerem
77 III, 1892| Mindenekelõtt bocsánatot kérek, hogy alig hallható gyenge
78 III, 1892| mondaná:~- Friss bácskaiakat kérek!~S íme elõpattant harcias
79 III, 1892| Halljuk! Halljuk!) Engedelmet kérek, hogy az elõttem szólott
80 III, 1892| KÁLMÁN: T. Ház! Engedelmet kérek, hogy egypár szóval válaszoljak
81 III, 1892| hazafias dolog. Bocsánatot kérek, ha ezzel valakit megsértettem,
82 III, 1893| Mindegy, de még habozom. Kérek gondolkozási idõt.~Erre
83 III, 1894| ahonnan elhoztál.~Bocsánatot kérek e tréfáért; méltóztassanak
84 III, 1894| szelíd hangján: »Csendet kérek.« A lárma elnyelte nemcsak
85 III, 1895| Zsuzsika. Éppen kettõt kérek.~A leány elmosolyodott.~-
86 III, 1895| volna:~- Némi vidámságot kérek uraim, egy mosolyt, egy
|