Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1877| amely ország kormánya olyan szónokot állít fel, mint Helfy, az
2 I, 1878| szavakkal szakítja félbe a szónokot:~- Quod licet Jovi, non
3 I, 1879| akarom említeni a nagyhangú szónokot, aki nyíltan enunciálta,
4 I, 1879| már t. i. nem a jámbor szónokot, hanem Tisza Lajost. Bezzeg
5 II, 1881| botrányokat, meg-megszakítják a szónokot: »Nem ide való! Napirendre!« -
6 II, 1881| dinnyét termeszteni. De mint szónokot akkor is elismerte kitûnõnek.
7 II, 1883| következtében, minden ellenzéki szónokot õ akart felfalni, s olyan
8 II, 1883| ízben rendreutasította a szónokot, de nem használt. Heumannt
9 II, 1883| ellentmondásokkal fárasztották a szónokot.~Hanem még hátra volt a
10 II, 1884| angol Armstrongokat, s kéri szónokot, hogy ne veszélyeztesse
11 II, 1885| nem inkommodálta annyira a szónokot, mint a Wahrmann mosolygó
12 II, 1885| hogy egy álló hétig minden szónokot megdicsérek - a karcolatokban.~
13 II, 1885| figyelemmel hallgatták a fiatal szónokot, aki maholnap »az ellenzék
14 II, 1885| fagyos gúnyjával nézte a szónokot, Pulszky Ágost az ujjaival
15 II, 1885| hallgatta a jóízû, okos szónokot, csak a derék Csanádynak
16 II, 1885| a polemizálásra is olyan szónokot keresett magának, aki a
17 II, 1885| olvasta ismét a következõ szónokot:~- Csanády Sándor.~- Nincs
18 II, 1885| nem hallottam ilyen jeles szónokot) prédikációja tárgyául is
19 II, 1885| felfogással cáfolta az elõzõ szónokot, s védte a javaslatot, hogy
20 II, 1885| példa van rá, mily könnyû a szónokot zavarba hozni.~Tisza Kálmán
21 III, 1886| lennék, ha nem hallom a két szónokot.~Ilyen viszonyok közt mégis
22 III, 1886| ha a közbülesett habaréki szónokot, Beöthy Ákost, nem vesszük (
23 III, 1886| vehessék, ha ilyen jeles szónokot meg nem hallgat.~S ez volt
24 III, 1886| többségben vagyunk) az, ha egy szónokot hall beszélni a vámügyrõl,
25 III, 1886| labirintust.~De aki két szónokot hall, kezdi nem érteni.~
26 III, 1886| kezdi nem érteni.~Én három szónokot hallottam, tehát fogalmam
27 III, 1887| közbeszólásokkal a jeles szónokot, kinek alakja annyira hangulatkeltõ
28 III, 1887| jutni.~- Méltóztassanak a szónokot meghallgatni!~Komlóssy szólni
29 III, 1887| képviselõ urakat, méltóztassék a szónokot meghallgatni.~És amilyen
30 III, 1887| csengettyût, és félbeszakította a szónokot:~- Figyelmeztetem a képviselõ
31 III, 1887| a képviselõk, mígnem új szónokot jelentett az elnöki harangszó.~-
32 III, 1887| logikájával szétszedi a sok apró szónokot, kit leteper, kit meglegyint,
33 III, 1888| rokonszenvvel hallgatta a fiatal szónokot; találgatván, jósolgatván:
34 III, 1888| ennél a témánál, hogy a szónokot sehogy sem akarták hallgatni,
35 III, 1888| mint hírlapírót és mint szónokot kell jellemeznünk.~Mint
36 III, 1888| köhögési roham szakítá meg a szónokot. Szinte jólesik hallani,
37 III, 1888| kétféleképpen kell megítélni mint szónokot; mikor a lába fáj és mikor
38 III, 1889| hogy õt, az elkényeztetett szónokot, akinek beszédjei után,
39 III, 1889| Méltóztassanak kihallgatni a szónokot, ha mondom.~Mire a jólelkû
40 III, 1889| kétes, méltóztassék tehát a szónokot meghallgatni.~Éljen-rivalgásban
41 III, 1889| a derék dolog, ha afféle szónokot szerezhetne magának az ellenzék,
42 III, 1889| rendre igyekszik utasítani a szónokot.~- Hisz Metternichrõl beszél! -
43 III, 1889| fagyasztó tekintettel nézte a szónokot. Az idõsebb tigrisek lesütötték
44 III, 1889| Szakítja félbe Péchy a szónokot. - Tessék belõle interpellációt
45 III, 1889| érvelve a 25. § ellen, még hat szónokot hagyván maga után holnapra.~
46 III, 1889| lehetetlen! Olvassa a másik szónokot. Az is arra érvel, hogy: »
47 III, 1890| a körmeiket rágják, de a szónokot szóhoz nem engedik. Az ingerültség,
48 III, 1890| biztosítják az oppozicionális szónokot rokonszenvükrõl. Az pedig
49 III, 1890| szemfedõje alatt.~Ha kiválóbb szónokot jelez az elnöki csöngettyû,
50 III, 1890| Erdélybõl mandátummal!~De a szónokot még az a gyanúsítás sem
51 III, 1890| nem kell rendreutasítani a szónokot. Öntudatosan nagy mester
52 III, 1890| méltóztassék kérem kihallgatni a szónokot«.~Szendrei Gerzson csakugyan
53 III, 1890| megemberelte magát.~- Halljuk a szónokot! Halljuk!~A balmezõ tombolt,
54 III, 1890| lefestett jelenet, ha a szónokot nem Andrássy Gyulának, de
55 III, 1891| naponkint fölvacsorálni egy-két szónokot. Ötletek támadtak a fejemben
56 III, 1891| hagyván Polónyit és a többi szónokot máskorra).~Apponyit azonban
57 III, 1891| s beszélni hagyják a szónokot; most nem használt semmit.)~-
58 III, 1891| széttekintett. Hamar egy fiatal szónokot ezeknek a leányoknak!~A
59 III, 1891| lélegzettel hallgatta a nagy szónokot s az ellenzék szinte önkéntelenül
60 III, 1891| Linderek, váltig zavarták a szónokot; az elnök nem gyõzött a
61 III, 1892| fészkelõdve hallgatta a szónokot, aki sok mindenfélérõl beszélt,
62 III, 1892| szólítsa fel a következõ szónokot...~A jegyzõ a torkát köszörüli (
63 III, 1892| megjön Jókai Mór.~Soha még szónokot nem hallgattak türelmetlenebbül,
64 III, 1892| éljeneztek, ami a következõ szónokot, Beöthy Ákost arra indította,
65 III, 1892| gróf, félbeszakította a szónokot és figyelmeztette, hogy
66 III, 1892| akart észrevenni. Egy rossz szónokot nem lát meg senki.~De mindegy.
67 III, 1893| csengettyût.~- Rendreutasítom a szónokot!~A szónok ég felé fordítja
68 III, 1893| bent ültem, várva az elsõ szónokot, Visontai Somát.~Visontai
69 III, 1894| referálni, anélkül, hogy mint szónokot jellemezzem; errõl már megírtam
70 III, 1894| csak jobban feltüzelte a szónokot, s leszedett minden érdemet
71 III, 1894| valamit. Rendeltek melléje egy szónokot: Endrey Gyulát.~A Pázmándy-iskola
72 III, 1894| a Wekerle után következõ szónokot, aki éppen olyan derekasan
73 III, 1894| szórakozottan hallgatják a szónokot. Fejérváry az egyik kezével (
74 III, 1894| gúnyosan szurkálta az elõzõ szónokot: »Látod Sághy, minek beszéltél!«~
75 III, 1895| figyelemmel hallgatta a szónokot, aztán így szólt: »Igen
76 III, 1895| amiért sokszor egy ötödrendû szónokot is fölnyit az ember, hogy
77 III, 1895| Társaság megkoszorúzza mint szónokot, hozzájárultam ehhez a koszorúhoz
78 III, 1895| türelemben, hallgatta a szónokot.~Az éppen most ért el a
79 III, 1895| állhatatosan hallgatják a szónokot. Vajh, ki a szónok? Oly
80 III, 1896| akarta volna utasítani a szónokot. Nem. Csak a hallgató képviselõ
|