Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1873| meg az õ politikájukat.~Köszönöm.~LEVELEK A SZERKESZTŐHÖZ~
2 I, 1873| szívesen... ha mégis.~- Köszönöm. Meglehet, hogy még magamnak
3 I, 1874| NÉPLAP« SZERKESZTÕJÉHEZ~Köszönöm a jóakaratot, de én magam
4 I, 1874| a Csalomjai arcképét?~- Köszönöm, barátom, köszönöm. Megvan,
5 I, 1874| arcképét?~- Köszönöm, barátom, köszönöm. Megvan, már ki is van metszve,
6 I, 1874| régen... Szervusz. Sietek. Köszönöm a képet, nagy foróre-t csinál
7 I, 1877| rótta le a perköltséget: »Köszönöm, barátom uram, legyünk per
8 I, 1877| ki engem is a házban...~- Köszönöm, uram!~Hazánkfia lóhalálban
9 I, 1877| kedves neje, a báróné?~- Köszönöm uram, jól, - de meg kell
10 I, 1877| Mint érzi magát a báróné?~- Köszönöm, de õ még mindig nem báróné.
11 I, 1877| kifutott az egyik szeme.~- Köszönöm, bíró gazda - mondja a nótárius -,
12 I, 1878| okoskodnak õk talán.~Csakhogy köszönöm az ilyen bölcsességet, mert:~
13 I, 1878| finánckosztümöt...~- Nem bánom.~- Jó, köszönöm; embert majd keresek én
14 I, 1879| elérzékenyülés látszott lappangani.~- Köszönöm, hogy eljöttél. Örülök,
15 I, 1879| utalványt elsõ helyre!~- Köszönöm, méltóságos uram... - szabódék
16 I, 1879| kaptál - mondja Wahrmann.~- Köszönöm. Jó, hogy említetted! Mert
17 I, 1879| csinálják a bográcsodat.~- Köszönöm a rokonszenveteket - mondja
18 I, 1880| per végén és azt mondta:~»Köszönöm, barátom uram, legyünk per
19 II, 1881| mosolygott, s ajkai megnyíltak.~- Köszönöm! - mondá hallhatóan.~Örömteljes
20 II, 1881| az egy magyarul kiejtett »köszönöm« következtében persze magyarul,
21 II, 1881| el úgy odavetõleg:~- Jól, köszönöm. Csak egyszer ébresztett
22 II, 1882| mint örök fiatalság.~- Köszönöm alásan. Az öreg Szatmáry
23 II, 1882| Gorove neheztelõ hangon. - Köszönöm alásan a gráciáját. Persze,
24 II, 1882| utaznia holnap-holnapután.~- Köszönöm, kegyelmes uram. Hanem várj,
25 II, 1882| tetszik a közönségnek.~- Köszönöm szépen! Törölje ki azt a
26 II, 1882| uramnak az egyik szemét.~- Köszönöm, sógor, a szívességét -
27 II, 1882| csikóval szolgálok önnek!~- Köszönöm - mondá Vizvári kissé elpirulva,
28 II, 1882| az állandó bizottságok. Köszönöm én az ilyen állandóságot,
29 II, 1882| a fõispán leánya.~- Ah! Köszönöm, Artúr, az isten áldjon
30 II, 1882| hát inkább nevezhetõ; de köszönöm én az olyan állást, ahol
31 II, 1883| All right! Rendbe van. Köszönöm, pajtás, az isten áldjon
32 II, 1883| akkor te katolikus vagy...~- Köszönöm - feleli ájtatosan -, hogy
33 II, 1883| mondom ki ezt a szót, hogy »köszönöm«.~- Elhiszem - mondja Komjáthy -,
34 II, 1883| nem állom ki szó nélkül.~Köszönöm e jóakaratot, de van énnekem
35 II, 1883| és szeszélyes.~- Helyes. Köszönöm, hogy megmondtad.~Hazament,
36 II, 1883| alatt Beöthy Algernont.~- Köszönöm - szóltam elérzékenyülve
37 II, 1883| Meg vagyok gyõzõdve.~- Köszönöm, elég.~- Hát bízhatom?~-
38 II, 1883| mondja neki Kármán.~- Köszönöm, Dávidházy Andor. Mind a
39 II, 1883| van tovább a beszéd.)~- Köszönöm alássan, nagyon jól. (Már
40 II, 1883| megvan velök a többséged.~- Köszönöm. Nem megyek segítségért
41 II, 1883| tisztelt miniszterelnök úr.)~- Köszönöm Apponyinak, hogy nem bízik
42 II, 1883| nem az a felelet, hogy »köszönöm jól, vagy rosszul«, hanem
43 II, 1884| menjen nyugodtan haza.~- Köszönöm alássan, - felelte a paraszt,
44 II, 1884| tisztviselõ összerezzent.~- Köszönöm - hebegte. - De most már
45 II, 1884| No, hogy van, hogy?~- Köszönöm, kegyelmes uram, úgy még
46 II, 1884| szemfüles, figyelmeztetlek.~- Köszönöm, kegyelmes uram, ki az illetõ?...~-
47 II, 1885| uram, megkóstolnád...~- Köszönöm - feleli Tisza - röstelkedõ
48 II, 1885| hogy vagytok most ott?~- Köszönöm, megvagyunk a régiben.~-
49 III, 1886| Veszter van beavatva.~- Köszönöm szépen - pattan fel a kíváncsi
50 III, 1886| választói elõtt:~Meghatva... köszönöm... nem szónok... tetve...
51 III, 1887| melegen rázza meg a kezét.~- Köszönöm Aldzsikám, hogy alkalmat
52 III, 1887| megérzi. Ez az én kabalám.~- Köszönöm, gróf.~Mikor a vonat ma
53 III, 1887| újság, kedves öregem?~- Köszönöm szíves kérdését, egzekválnak
54 III, 1887| Barosst, Simort, Mikszáthot...~Köszönöm alássan. De ne dicsérjetek,
55 III, 1887| kedves Bismarck.~Bismarck: Köszönöm, nem fáradtam még el.~A
56 III, 1887| Hogy van Kossuth?~- Jól. Köszönöm.~- De az nem elég, nekem
57 III, 1887| természettudományokért: »Ezeknek köszönöm - mondja - minden életkedvemet«.
58 III, 1887| hogy van Kossuth?~- Jól. Köszönöm.~- De nekem ez nem elég,
59 III, 1888| helyzet. Lemondok a javadra.~- Köszönöm.~A párt tudomásul veszi
60 III, 1888| mond el Schvarcz Gyula, köszönöm is, ami abból dicséret reám
61 III, 1889| magukat?~- A mamelukok? Jól. Köszönöm.~A mamelukoknak sohasem
62 III, 1890| írni:~»Kedves bátyámuram! Köszönöm, hogy önök rám gondoltak
63 III, 1892| köszönjenek nekem semmit, de én köszönöm önöknek, különösen pedig
64 III, 1892| ellenzék felé fordulva:~- Köszönöm szépen, uraim!~Így folyt
65 III, 1892| formában utasított vissza:~- Köszönöm... nem akarom, hogy hozzászokjam
66 III, 1893| tulajdonságain, s így szól:~- Köszönöm, hogy fölfedezted ezt az
67 III, 1893| mozdult meg:~- Akkor hát köszönöm az urak érdeklõdését. Engedelmeskedjem
68 III, 1893| alázatosan válaszolta:~- Köszönöm, méltóságos uram, jól!~III.
69 III, 1893| Gratulálok, kegyelmes uram.~- Köszönöm, Menyuskám, de ez nem elég;
70 III, 1894| Meszlényi Lajos állott fel.~- Köszönöm - mondá azután Meszlényinek
71 III, 1895| kedveskedõ, fülbemászó hang.)~- Köszönöm, drága grófné, már volt
72 III, 1895| sem hiszi, hogy én írtam.~Köszönöm szíves nagyrabecsülését,
73 III, 1815| kedélyes sorokra.~Mindenesetre köszönöm a jóakaratot (mi újságírók
74 III, 1815| miatt csak pár szót szólok. Köszönöm a megválasztást, különösen
75 III, 1815| szavazat sem volt ellenem. Köszönöm és elfogadom. (Hosszan tartó
76 III, 1815| egészrõl tudom mit jelent: »Köszönöm nektek választótestvérek,
77 III, 1815| de hogy melyik közüle a »köszönöm«, melyik az »elfogadtatok«,
78 III, 1896| Üljön föl, arra megyek.~- Köszönöm alássan, kegyelmes uram,
79 III, 1896| ehhez a kincsesbányához!~- Köszönöm, kegyelmes uram.~A néppárt,
|