Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1875| De ha nem érhető el! Azon anya, ki gyermekét a nagy szeretettől
2 I, 1875| vonatkoznak. Minden futó perc egy anya szemébõl fakaszt keserves
3 I, 1877| Csodálatos misztériumok. Egy anya, aki szül, de nincs magzatja,
4 I, 1878| Hallgass te pironkodék az anya -, nem látod, hogy megsérted
5 I, 1878| arccal a legszeretettebb anya. A tekintetes úr adta neki
6 I, 1878| hasonlatot, mint a bálozó anya: búskomor és dühös lesz,
7 I, 1878| kolibri-fészek ellen. A kis szárnyas anya rémülten visítva menekül,
8 I, 1878| fordulni a medrébõl. Az anya szédülõ leányát támogatja,
9 I, 1878| túlzott kissé az engedékeny anya szerepében. Csillag Fanny
10 I, 1879| ne üss, tiszteletreméltó anya és fõleg apa, amiért azt
11 I, 1879| jön.~A »legszeretettebb anya és atya« félénken foglaltak
12 I, 1879| verséért 100 frtot fizettem.~Az anya szemei fölcsillogtak.~-
13 I, 1880| kötelességérzete is. Az anya aztán követi férje példáját;
14 I, 1880| legtöbbe bele volt szõve az anya kebelérõl letépett új terület,
15 I, 1880| terület, melyet most a mostoha anya tûz föl keblére brosstûnek.~
16 II, 1903| hogy õ királyné: csupán anya volt. Több mint a királyné.~
17 II, 1903| akart ott virrasztani az anya, de környezete nem engedte;
18 II, 1903| a királyné több mint az anya.~És mert királyné, csak
19 II, 1903| hercegnõ himlõben van.«~Az anya, a királynõ kétségbeesett,
20 II, 1903| egy szegény királyné még anya sem lehet...«~Ma már így
21 II, 1881| nem lenne.~Ha a párizsi anya csecsebecsézi a gyermekét,
22 II, 1882| fizetésednél« - mondja egy gondos anya, ki már a negyedik farsangot
23 II, 1882| kiskorú fiát.~A szívtelen anya és a grófok most azon dolgoznak,
24 II, 1882| Dernyõre, az Alföldre. Az anya beleegyezik, mert még mindig
25 II, 1882| megfestve semmilyennek. Olyan anya és olyan feleség nem képzelhetõ.
26 II, 1882| napon születik, akit nem anya szül, hanem rózsafán lesz.~
27 II, 1882| majd ehhez a közönség?~Mint anya a csecsemõjét, úgy gügyölgetjük,
28 II, 1882| váljon el nejétõl elõbb.~Az anya megtudja, hogy leánya boldogságának
29 II, 1883| diákoktól?~... Az egyház az anya, õszerinte, az iskola a
30 II, 1883| vegyük rossz néven, ha az anya félti a leányát õexcellenciájától,
31 II, 1883| szoptatja meg, mint az úri anya az elsõ gyermekét.~Hosszan
32 II, 1883| tudja meg, uram, hogy én anya vagyok. (Jaj, most meg már
33 II, 1883| Solymosiné nem tette az igazi anya benyomását, valamint antipatikusok
34 II, 1883| vesszük is a dolgot.~Egy anya ült mellettünk, az így szólt
35 II, 1883| Móric nem tágított. Nem anya szülte azt a gyereket.~ ~[
36 II, 1883| melyrõl azt mondják az anya, a testvér és mindazok,
37 II, 1883| anyának hisznek jobban. Az anya nézése élesebb a tudomány
38 II, 1883| elvonulva valami zugba, de én anya vagyok, tudom, hogy sírtak,
39 II, 1883| ez a te leányod«. Ha az anya nem akarja, vége van. A
40 II, 1883| igazat mondott, de azért az anya se bûnös, mert õ azt hiszi,
41 II, 1883| az aztán eleget, hogy az anya rá nem ismert a tulajdon
42 II, 1883| áruljuk el a titkot - anya lesz.~Olyan összedisputált
43 II, 1884| is, hogy eszembe jut egy anya, aki a gyermeke temetésére
44 II, 1883| jelenetben, hogy a haldokló anya a hamiskártyás fiától búcsúzva
45 II, 1885| osztályokkal - mondá -, mint az anya, aki minden gyermekének
46 III, 1887| lehet.«~Azelõtt jó gondos anya volt az »alma mater«. Aki
47 III, 1887| ne legyen. Hisz az örök anya, a haza néma, nem kiálthat:
48 III, 1887| otthon, és ha kétszázezer anya elkezd jajt kiáltani, azt
49 III, 1887| mégis hû feleség és gyöngéd anya vált belõle.~Az is igaz,
50 III, 1887| bölcsõben.~- Nincs - kiáltja az anya és felsikolt.~A dada megnézi
51 III, 1887| itt feküdt - zokogta az anya a bölcsõre mutatva.~- Hadd
52 III, 1887| igézõ mosolyban fakad ki.~- Anya, én isz... én isz - selypíti
53 III, 1888| elõtt.~Majd belépett az anya. Keszthölczy Gáborné, aki
54 III, 1888| fájdalom lebeg... valódi római anya... De minél közelebb ér
55 III, 1888| megtört, vérzõ szívû, szenvedõ anya...~Mert nem mint a másik,
56 III, 1888| sorai közé.~Az a szegény anya, ki bánatosan kíséri ki
57 III, 1888| vissza.~A gyermekét vesztett anya összeszorult szívvel halad
58 III, 1888| ahogy csak egyszer szül az anya egy évben és egyszer hoz
59 III, 1888| léptem be hozzá. A szegény anya könnyezve hallgatta az ügyvédet,
60 III, 1889| magamtól termettem apa és anya nélkül. Míg végre, mint
61 III, 1890| helyen, még a születési anyakönyvekben is.~Ennek már
62 III, 1892| voltam.«~De a föld az édes anya, amelyiknek szíve is van (
63 III, 1892| meg a zabot. Hogy még az anya is tud ilyen kegyetlen lenni!~
64 III, 1893| szép tót megvolna, ha tót anya szüli.~Felállt az Atzél
65 III, 1893| akinél buzgóbb mamelukot még anya nem szült) nem gyõzte bejárni
66 III, 1894| versében jön sírjából az anya s megigazítja a gyermekek
67 III, 1894| egyet szült, azt is székely anya, de Molnár Józsiás még nem
68 III, 1895| kiejtésén, hogy nem magyar anya lökdöste a teknõjét (mert
69 III, 1815| otthonában, a lázi kastélyban anya nélkül nõtt fel, s csak
70 III, 1815| a leány a hajlékból, az anya meg volt semmisülve: Hát
71 III, 1815| hogy ekkora talentumot anya még nem szült; meg kell
72 III, 1896| hallottam, hogy a szerencsés anya, aki annak idején megszülte
73 III, 1896| veszi. Ember, akit magyar anya szoptatott, nem gondolkodhatik
74 III, 1896| van, hol azzal szidja az anya, ha a leánya dologtalanul
75 III, 1896| negyven obstruáló akarná, anya nem szült; de olyanokat
76 III, 1896| professzora, Egy mérnök regénye, Anya és grófné, Ne hallja hírét
|