Rész,  Esztendo/Fejezet

  1    I,  1875|               a hosszú munka nem volt tõlem sem áldozat, sem fáradság.
  2    I,  1877|     fejedelmedet semmibe sem veszed s tõlem kérsz parancsot ily fontos
  3    I,  1877|            láb« szó ez kapitális vicc tõlem. Ön megérdemli e gúnyt tõlem!
  4    I,  1877|          tõlem. Ön megérdemli e gúnyt tõlem! Nevetséges az, amit ön
  5    I,  1877|       Andrássy Gyulát kezdi majmolni: tõlem kér instrukciót minden apró
  6    I,  1877|               Hm, ez jó gondolat volt tõlem, szaladok, elmondom otthon,
  7    I,  1878|             négy forint elõleget kért tõlem.~- Hogyan? Ön már elköltötte
  8    I,  1878|            elõtt száz forintot kapott tõlem egyetlenegy költeményéért
  9    I,  1878|            zseniális ötlet, finom bók tõlem, hogy ide szálltam a szentpétervári
 10    I,  1878|            könnyen elvitathatják vala tõlem az örökösödés jogát és még
 11    I,  1878|               plébánosra.~- Le kell a tõlem járó kegydíjból húzni huszonöt
 12    I,  1878|              eddig, aki tanácsot kért tõlem.~Egy potrohos hasú ember
 13    I,  1878|         mesterségéhez tartozó eszköz. Tõlem még a perrendtartás is megtiltja
 14    I,  1879|            Úti bõröndömet is elvették tõlem, még egy zsebkendõm sincs,
 15    I,  1879|            fogam.~Sokan kérdezték már tõlem, kik jobban ösmernek, s
 16    I,  1879|            világ... Gyulai, Vadnai és tõlem kezdve le egész Prém Józsefig.
 17    I,  1879|               félre akarna híni, hogy tõlem is tanácsot kérjen.~Bezzeg
 18    I,  1879|              egy egész galyat vett el tõlem.~S az a politika, melyet
 19    I,  1879|             levelezõlapon azt kérdezi tõlem valaki: igaz-e az a - Lexikon-história,
 20    I,  1879|              pontnál kissé.~Távol van tõlem az az intenció, hogy én
 21    I,  1879|             lenni, ennek elérhetésére tõlem telhetõleg én is mindent
 22    I,  1879|            megróni méltó részrehajlás tõlem.~*~Szerdán meglátjuk Jókai »
 23    I,  1880|           házasodni készül, azt kérdi tõlem:~- Maga már tudja, ön már
 24    I,  1880|      számokkal foglalkozik, nem volna tõlem illõ dolog egy nullát lerántani.~
 25   II,  1887|             de csak odahaza.~Ne essék tõlem zokon az igaz szó; együtt
 26   II,  1907|  íróasztalaink állanak, s megkérdezné tõlem:~- Kicsoda ön?~- M. K. -
 27   II,  1881|            még a bátyám is megirigyli tõlem.«~S úgy tett, amiként beszéle, -
 28   II,  1881|              adnám, hüm,... megkapnák tõlem... izé... hiszen értenek
 29   II,  1881|              galambom, és ne követelj tõlem lehetetlent! A mostoha sors
 30   II,  1881|       nyakkendõt kössünk fel? - kérdé tõlem Gorove.~Zavarba jöttem.
 31   II,  1881|            kezd:~- Hová megy? - kérdi tõlem durván.~- Pestre! - mondám.~-
 32   II,  1881|        apjának...~- Hát még kívánsz-e tõlem valamit? Mert holtom után
 33   II,  1881|          újízû.~Ez egy kapitális vicc tõlem, amelyért sokan tartanak
 34   II,  1881|           sikk«.~Nos, az is jó tanács tõlem, fiatal vendégbarátom, tégy
 35   II,  1882| következetességet nem tagadhatják meg tõlem. Legjobban bosszant, ha
 36   II,  1882|          pantheonjába.~Életrajzot kér tõlem. No, iszen még csak az kellene,
 37   II,  1882|            Novellában pedig azt várná tõlem minden jó-ízlésû olvasó,
 38   II,  1882|          Annak elárulását hiába várja tõlem a jámbor keresztény olvasó.
 39   II,  1882|              ott mi az újság? - kérdé tõlem a legújabb népszínmûíró.~-
 40   II,  1882|        napokban a próbán azt kérdezte tõlem Blaháné, hogy milyen szerepe
 41   II,  1882|          bizonyosan maliciának veszik tõlem a fentebbi tanácsot, mert
 42   II,  1882|           melyitek az erõsebb. Az kap tõlem egy ezüstórát!~Lajos, dacára
 43   II,  1882|          tizennégy éves leszel, kapsz tõlem egy aranyórát, húsz éves
 44   II,  1882|           Mirõl fog beszélni? - kérdi tõlem.~- Kicsoda? Én?~- Nem. Õ.~
 45   II,  1883|             ön Bartók Lajost? - kérdi tõlem egy környékbeli képviselõ,
 46   II,  1883|    filoszemitaságért.~- Ne kívánd azt tõlem, Imre - mert van ám elég -,
 47   II,  1883|               Károllyal.~- Te - kérdi tõlem -, nem tudod, ki írja a
 48   II,  1883|        kormányban, legalább senki sem tõlem várja, hogy intézkedjem!«~
 49   II,  1883|          Miért akarják ezeket elvenni tõlem? Oh, uram, nagy dolog az,
 50   II,  1883|           Egyszer valaki azt kérdezte tõlem:~- Nem tudja ön, kérem,
 51   II,  1883|               ország reformokat óhajt tõlem. Gondoljatok ki valami reformot.~
 52   II,  1883|          Orczy Béla is ott fehérlett. Tõlem vagy tíz képviselõ kérdezte: »
 53   II,  1883|                  Mi ez?~- Hát amennyi tõlem telik.~- De hiszen én indítványt
 54   II,  1883|        bevallást tenni, hát azt kérdi tõlem nagy mogorván:~- Nos, mennyit
 55   II,  1884|              dadogá. - Ön sokat kíván tõlem.~- Teringette, uram, hiszen
 56   II,  1884|              ez, remélem, jó politika tõlem. Mert ahogy én ösmerem a
 57   II,  1883|            harap, megtartom. Önök meg tõlem öröklik majd. Becsüljék
 58   II,  1883|            megakad valamiben, ezentúl tõlem kér majd tanácsot.~- De
 59   II,  1884|             hét alatt senki sem kérte tõlem a kulcsot.~Mindenkihez jó
 60   II,  1884|           Mirõl fog beszélni? - kérdi tõlem.~- Ki? Én?~- Nem! Õ!~Zavarba
 61   II,  1884|                 Olvastad már? - kérdé tõlem Apáthy István. (Hogy megöregedett
 62   II,  1885|         perckor.~Mi lehet ez? Mit kér tõlem Horváth Gyula? Fejet? Hiszen
 63   II,  1885|               ilyenkor.~No de azt nem tõlem kérné, mert az nekem nincs.~
 64   II,  1885|   szomszédommal, ki másodkézbõl kapja tõlem a lapot. Feltûnt elõttünk
 65   II,  1885|             összeütötte, mikor elvált tõlem, a kezemet keményen megszorítva.~
 66   II,  1885|           írói kellék mellé kicsikart tõlem valami dícsérõ jegyzetet.
 67   II,  1885|         emlegetni egyre sûrûbben.~Még tõlem is megkérdezte valaki:~-
 68   II,  1885|              a hordó bor. Újat kértek tõlem.~- Gyorsan fogyott el -
 69  III,  1886|             sokára.~- Mitõl félnék?~- Tõlem se félsz?~- Miért félnék?~
 70  III,  1886|              Azt tán csak nem kívánod tõlem - mondá látható fölháborodással -,
 71  III,  1886|           célozgatni úgy félfüllel.~- Tõlem hiába kérdezed - feleltem
 72  III,  1886|            érzékeny, ideges vagyok.~- Tõlem meg nem tudod - feleltem
 73  III,  1886|        nyomban kiosztja, amit hozott. Tõlem is megkérdi:~- Mi kell?
 74  III,  1886|               idõelõtti kívánság volt tõlem a megmagyarosított oláh.~
 75  III,  1886|       tûrhetetlen állapot!~Nem messze tõlem a köteg alján egy rószaszín
 76  III,  1886|            tag agyonütni való ember. (Tõlem nem veheti ezt rossz néven
 77  III,  1886|       fölveszem, nem is illendõ dolog tõlem, egy ilyen óriási tragikum
 78  III,  1887|               elég tapintatos eljárás tõlem, hogy elárulom, kit fed
 79  III,  1887|              is van panasza:~- Félnek tõlem.~A FEHÉR VÁROS~(Amerikai
 80  III,  1887|            interpellálók azt kérdezik tõlem, valódi-e ama közlemény,
 81  III,  1887|             De már az az egytized nem tõlem függ.~Nagy megelégedéssel
 82  III,  1888|            volt rá.~Egyszer azt kérdé tõlem:~- Van-e még az Eszterházy
 83  III,  1888|         legnagyobb emberének? - kérdé tõlem.~- Én I. Napóleont, és ön
 84  III,  1888|          ankéten. Valaki azt kérdezte tõlem: »Nem lesz-e belõle lárma?« - »
 85  III,  1889|           mert bizony egy bokszerütés tõlem veszedelmesebb, mint annak
 86  III,  1889|               maholnap a kutya se kér tõlem karzatjegyeket!~A »HÁZ«~
 87  III,  1890|              úr, valami egyebet kíván tõlem; egy fecsegést Apponyi grófról,
 88  III,  1890|       hozzáfog az íráshoz«.~Ne tessék tõlem félni, t. szerkesztõ úr,
 89  III,  1891|                aki már húsz éve bérel tõlem és még eddig sohase kért
 90  III,  1891|               barátom!~Azt kívánjátok tõlem (ti. a redakció), hogy most,
 91  III,  1891|          meggondolatlan volt, átvenni tõlem a terrénumot, talán azon
 92  III,  1891|            utolsó találkozáskor kérdi tõlem:~- Elment már Mikszáth?~-
 93  III,  1891|           félrehúzott és azt kérdezte tõlem: »Nem gyanakszom-e valakire?«~-
 94  III,  1891|             mert fiatalabb, nem veszi tõlem zokon:~- Ön megtanulta a
 95  III,  1891|             karácsonyi mellékletén, s tõlem is bekövetelsz egy vagy
 96  III,  1892|          mintha biztatgatná: »ne félj tõlem«, hol eleresztette, hol
 97  III,  1892|        megijedve, hogy árendát fognak tõlem kérni azért a papiros területért,
 98  III,  1892|         találkoztam, aki azt kérdezte tõlem, hogy hol vannak a legdrágább
 99  III,  1892|         Rákóczit megtaláltam. Elég az tõlem - dicsekedett Thaly.~Majd
100  III,  1892|           ahogy azt a Ház tagjai, kik tõlem már eleget szenvedtek, szemtõl
101  III,  1893|              hálátlanságán« s egyszer tõlem is megkérdé nagy bizalmasan:~-
102  III,  1893|             bánt, mert kéziratot akar tõlem), s ha egy kicsit hízelkedhetem
103  III,  1893|               minden reggel kérdeznie tõlem: hogy érzem magam, mit álmodtam?~-
104  III,  1893|        pártértekezletet, azt kérdezte tõlem Csernátony:~- Hát hogy tetszik
105  III,  1893|         Szilágyi miniszter messze ült tõlem, hát nem szólhattam vele
106  III,  1893|              is évtizedek óta, mintha tõlem tanulták volna.~Hiszen most
107  III,  1893|               ez jó, értékes gondolat tõlem. A voks becse nagy lesz,
108  III,  1894|               azt ugyan ne tanuld meg tõlem s mutatta hamiskás mosollyal,
109  III,  1894|               minden reggel kérdeznie tõlem: hogy érzem magam, mit álmodtam?~-
110  III,  1894|              Az nagyon sok! Ne kívánj tõlem annyit! Negyvenöt évig ugráljak
111  III,  1894|              hogy fogja ezt irigyelni tõlem Szilágyi, ha megtudja! Mi
112  III,  1894|              igényli.)~Te kívánod ezt tõlem, aki neked se bírtam megparancsolni
113  III,  1894|              tervedet. Milliókat kérj tõlem, ne garasokat. Hagyjuk a
114  III,  1894|       Weinmann elmondja lihegve, amit tõlem hallott.~Bródy megdöbben,
115  III,  1894|            rohan Bródyhoz azzal, amit tõlem hallott és Bródy megint
116  III,  1895|               nagyságos úr se vesz el tõlem pénzt?~- De nem ám - szólt
117  III,  1895|         Megteszem.~- Egy levelet visz tõlem a királynak. Megteszi?~-
118  III,  1895|      visszajössz, még egy ilyet kapsz tõlem.~A gyerkõc visszajött tíz
119  III,  1895|               el a pénzünket! »Vegyen tõlem egy szivart!« »Nem iszik
120  III,  1895|          bontakoztak ki:~- Ah, vegyen tõlem valamit, kedves báró! (Egy
121  III,  1895|               valamit, s azt kérdezte tõlem este a vacsoránál.~- Olvastad
122  III,  1896|               fizetése. Csak éppen én tõlem várta meg a Hazánk, hogy
123  III,  1815|           hangon szólít:~- El ne menj tõlem egy tapodtat se, mert mihelyt
124  III,  1815|               a jóban, még el találja tõlem venni azt az évi húszezer
125  III,  1815|         állítólag bebizonyítani, hogy tõlem hallották a fogolytörténetet,
126  III,  1815|        fizetnem, mit fognak követelni tõlem az önök által megszámlálatlanul
127  III,  1815|             meg egyenesen, mit akarsz tõlem?~- Csak arra az egyre taníts
128  III,  1815|               szelíden - ne kívánj te tõlem ilyen áldozatot!~Vállat
129  III,  1896|               négy hét elõtt kérdezte tõlem Erdély Sándor, hogy milyen