Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1873| semmi köze hozzá. Szegény elveszett fiatal emberek.~De bezzeg
2 I, 1873| mint ki őreá nézve már elveszett, e tudat azonban aligha
3 I, 1874| lovagolni elég botorul, hogy az elveszett fejsze ezen az úton kerüljön
4 I, 1874| Ez a sok öröm most mind elveszett számodra.~Itt is látod ugyan
5 I, 1877| Nini a Gyurka...~- Az elveszett juh a régi akolban.~- Kár,
6 I, 1877| Most ez a sok poézis mind elveszett! Mégis kár hát, hogy nem
7 I, 1877| kétségbeesett helyzet: minden elveszett!«~Az öreg kezd mulatságos
8 I, 1877| Andrássy kártyái előtt. Minden elveszett; egyetlen ütésünk sincs!~
9 I, 1878| mintegy 60 név volt jegyezve elveszett. A fúzió a független szabadelvû-párt
10 I, 1878| én emlékemben is.~Azontúl elveszett Tóth Ede szemeim elõl, egész
11 I, 1878| magyarázatát, hogy egészen elveszett ma.~A díszletek igen csinosak,
12 I, 1879| önbizalmunk is elvész mindenünk elveszett.~Így állottak a dolgok délután
13 I, 1879| mint a római császárnak az elveszett légiókat. De a római császár
14 I, 1879| érinthette, mintegy önkényt elveszett a sajtószabadság.~Azt például,
15 I, 1879| hömpölyög a város felé. Minden elveszett.~Csak most kapta le fejérõl
16 I, 1879| józamatú alakja teljesen elveszett általa. Hibáiról nem érdemes
17 I, 1880| alatt, midõn látta, hogy az elveszett rokonszenv ismét visszatért
18 II, 1881| fegyverrel vívták vissza õseik az elveszett pozíciókat, fogják meg õk
19 II, 1881| Nos, igen, emlékei, az elveszett vagy az elhagyott tárgyak,
20 II, 1881| hogy az Izabella-gyûrûje elveszett?~Van, igenis van misztérium
21 II, 1881| történelem. Õ maga teljesen elveszett, de nyomai megmaradtak.~
22 II, 1882| hogy a zsidóknak ez az elveszett embere aztán mindig megkerül,
23 II, 1882| sohasem vettem észre, hogy elveszett volna közülök valamelyik -
24 II, 1882| év elõtt a nemzet virága elveszett, legjobb fiai kibujdostak,
25 II, 1882| környéken, hogy egy kisleány elveszett az újfalusi vásárban, de
26 II, 1882| ott állott, hogy valakinek elveszett a tárcája, a kaszinótul
27 II, 1882| Másodszor pedig: »Ami egyszer elveszett, azt ne kutasd.« Fogadd
28 II, 1882| azt is, hogy ami egyszer elveszett, azt ne keresd... én már
29 II, 1882| volna, Polónyi nagy beszédje elveszett volna az utókorra nézve -
30 II, 1883| hát nincs meg, oda van; elveszett valami módon.~- Az igaz.
31 II, 1883| jeleket integetve a szegény elveszett leányzó ruháival...~És még
32 II, 1883| mindjárt ott kereste az elveszett gyermekét.~Persze ez jogilag
33 II, 1883| vizsgálóbíróra, ki nem az elveszett leány nyomait kereste, hanem
34 II, 1883| még tán mai napig is az elveszett eszméje után szaladgál,
35 II, 1883| milyen volt, nem tudja senki, elveszett a zajban, csak azt hallottuk
36 II, 1883| elhagyták egyenkint, az utolsó elveszett példány Chorin volt. Most
37 II, 1884| regényemet? Most már ez a napom elveszett, nem dolgozhattam, nem tudom,
38 II, 1884| mûve, az »Ember és világa« elveszett ott valahol az Akadémia
39 III, 1886| komolyan), a tegnapi nap elveszett. Mert én is úgy tettem,
40 III, 1886| negyedikben. - Egyik sem az övé. Elveszett, vége van.~Bemegy a terembe,
41 III, 1886| Reménytelenül horgasztja le fejét.~- Elveszett, mégis elveszett. Ez nem
42 III, 1886| fejét.~- Elveszett, mégis elveszett. Ez nem lehet az enyim.
43 III, 1887| sóhajtással:~- A mai nap elveszett. Senkit sem utasíthattam
44 III, 1887| mint ma reggel, hogy az elveszett tárgyat olyan ügyesen legott
45 III, 1888| beszédjébõl, míg innen Bécsbe ért, elveszett valahol útközben a »nem«
46 III, 1888| börzén az értékpapírok.~Az elveszett »nem« szócska aztán kikerült
47 III, 1888| csupa lucsok volt.~- Minden elveszett! - kiáltá a kapitány.~-
48 III, 1888| hallgatni, minden szava elveszett a nagy zajban, mire az egyet
49 III, 1888| beszédjének vége teljesen elveszett. Hogy miket mondott még
50 III, 1888| büfében: ha útközben már elveszett volna is a gazdája, hát
51 III, 1888| õ maga felad, az örökre elveszett. Elmondta ezt - úgymond -
52 III, 1889| nagytekintélyû comedentia végképp elveszett. Hol van például a »levelensült«,
53 III, 1889| szukcedáltak: a barikádhang elveszett a szavazásra éhes tömeg
54 III, 1891| váratlanul kikerültek az elveszett holmiai.~Apponyi következett.
55 III, 1892| mûtétnek, vagy holnap reggelig elveszett.~Az orvosok nem kétkedtek
56 III, 1892| nevét említé hangja teljesen elveszett a zuhogó kiáltásokban.~-
57 III, 1892| jobbra-balra.~Az ellenzék elveszett.~Igen, nyájas olvasók, az
58 III, 1892| lépcsõkön: »Mi történt?«~- Elveszett az ellenzék!~Hiszen arra
59 III, 1892| szabadelvû. Két mameluk elveszett azóta.~- Oh hadak, hadak!
60 III, 1892| kormánypárti. Az ellenzékbõl kettõ elveszett.~- Megélünk - szólt hetykén
61 III, 1892| magukban:~- Egy szövetséges elveszett!~Öt perc után pikáns jelenet
62 III, 1893| amelyikre Wekerle írt, elveszett, s hogy az én kétszáz forintnyi
63 III, 1893| beállott elhelyezkedési zajban elveszett Ugron minden szava, Perczel
64 III, 1894| képviselõ, névtelen honfi, aki elveszett a tömegben; csak roppant
65 III, 1894| fogta:~- A királyi leirat elveszett.~Keresték lázasan, izgatottan,
66 III, 1895| nyakát, úgy, hogy az egész elveszett a Ferenc József-kabátja
67 III, 1815| mutatja, hogy minden érzékünk elveszett. Csak a pártszenvedély sugallta
68 III, 1815| sugallta marakodási ösztön nem. Elveszett ugyanis nemcsak az igaz
69 III, 1896| pláne a gyerekekkel. Most is elveszett a Papp Géza kisöccse.~Mindnyájan
70 III, 1896| a szabadsajtóval minden elveszett szabadságot visszaszerezni
71 III, 1896| végzet érte, hogy a hazája elveszett. A vándorúton, a földönfutók
72 III, 1896| szóhoz. Minden mértékük elveszett. Vagy pedig Demosthenesre
|