Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1873| után is kísér mindenütt: virágok illatában, arcunkhoz csapott,
2 I, 1875| argumentumaik frázisok és csinált virágok lesznek, miket csak a rövidlátók
3 I, 1875| szövétnekek s a hervadó virágok mutatják, hogy itt tegnap
4 I, 1877| az út fölkavart porában, virágok illatában, a tomboló vihar
5 I, 1878| föld-anyánk költõi gyermekei, a virágok.~Egy-egy csokrot néha õ
6 I, 1878| A férfiak azt mondják: virágok a nõk, nekünk nyílnak, szakítsuk
7 I, 1878| nyílnak, szakítsuk le. Igen, virágok, s hogy minél nagyobb, minél
8 I, 1878| senki - támadtak maguktól.~A virágok az anyaföld gondolatai.
9 I, 1879| színig virággal, most csak a virágok csutkája zörög még.~Régi
10 I, 1879| zöld fû növi be, s piros virágok nyílnak rajtuk.~Aztán ha
11 I, 1879| éghajlat alá érve, megállok a virágok között.~Mennyi színpompa!
12 I, 1879| termettek volna akkor e virágok?~Vagy hogy talán az a rege
13 I, 1880| meggyulladtak és elégtek, hol virágok nõttek, elhervadtak, az
14 I, 1880| vágódó fölvert porában, virágok illatában, mik csontok között
15 I, 1880| pihenõ rögök hajnali álma, virágok vágyódása, emberek emelkedése,
16 I, 1880| egymást a különbözõ tõn nõtt virágok. Lesz ott bõven minden,
17 I, 1880| színe, a kitarkálló mezei virágok úgy néznek ki rajta, mint
18 I, 1880| a lombok, lekonyulnak a virágok száraikon. És minden olyan
19 I, 1880| minden virágot. Mesterkélt virágok jutnak a halottaknak.~Szegény
20 I, 1880| lábnyomokon piros, vagy fehér virágok bújtak ki a földbõl. Mintha
21 II, 1885| Lágyan boruljon reád a rög, virágok sejtsék, fû érezze, hogy
22 II, 1900| énekelhetnek most a csalogányok, a virágok hónapjában, virág leszakítását
23 II, 1907| üdébb a patak, zöldebb a fû, virágok illata mámorítóbb.~Hányszor
24 II, 1881| országában mindennap nõnek új virágok...~TISZA LAJOS ÉS A MAGYAR
25 II, 1881| könnyezett.~Mert Gyömbér a virágok betege...~A virágillattól
26 II, 1882| belehalnak.~Szegény piciny virágok, kik napsugár nélkül születnek
27 II, 1882| nem látott színû és illatú virágok borítják a gyepet? Ezek
28 II, 1882| hogy az idén hova lettek a virágok?~...Hát igaz is... hiszen
29 II, 1882| is megcsal minden, még a virágok is.~Akik a régi idõket magasztalják,
30 II, 1882| volt, az ég is kékebb, a virágok is sokkal szebbek.~Persze
31 II, 1882| magyarázza meg elõszeretetét a virágok és a füvek iránt, s ez magyarázza
32 II, 1882| zúgnak, hajladozó erdei virágok édesebben suttognak föl
33 II, 1882| ami csak van, a gallyak, a virágok, amikkel a lépcsõházat díszítik,
34 II, 1882| jobbról-balról ismerõs füvek és virágok mozogtak, susogtak harmatosan.
35 II, 1882| gyászmezõket csinált.~Még a virágok is milyen egyszerûek itt!~
36 II, 1882| van az...~- Milyen szomorú virágok és füvek! - mondá a piktor.~-
37 II, 1882| Feketén nyíljanak a kerti virágok.~Vagy minden csak a régiben
38 II, 1882| cédulán, neki nyílnak a virágok a szegedi kertekben.~Este
39 II, 1883| lombjaikkal a tavaszi szellõ.~E virágok közt láttuk meg Missicset
40 II, 1883| élõket.~MIBŐL TEREMNEK A VIRÁGOK?~Hát mi egyébbõl, mint a
41 II, 1883| termesztek, azok egyszerû mezei virágok, s honnak szedem a magot
42 II, 1883| melyekbõl a költészeti virágok, az irodalmi mûvek lesznek.
43 II, 1883| madár, mosolyog a tarka~Virágok serege.~Egy kis ház ablakán,
44 II, 1883| váltakozó színekbõl kötött mezei virágok, egyszerûek és ízlésesek,
45 II, 1883| hálójába került, a hajnal és a virágok színeire találgatott szépen
46 II, 1883| páholyokból csipke, muszlin, virágok és nõi arcok virítottak
47 II, 1883| a követek, mint az õszi virágok.~Kevesen vannak csak, kiket
48 II, 1884| mindég újra előjönnek, mint a virágok, ha meghervadnak ősszel,
49 II, 1884| áloé virága. Csakhogy ami a virágok életében száz esztendõ,
50 II, 1884| Egyéb minden elvirított. Virágok nincsenek már - csak a Horvát
51 II, 1884| vannak.~- Olyanok ezek a virágok, mintha festve volnának! -
52 II, 1885| napsugár süt be az ablakokon, virágok hajtanak ki a sima padlóból,
53 II, 1885| talentumának sugarai, nem koporsói virágok, hanem szónoki floskulusok,
54 III, 1886| egyszerre.)~Tarka-barka virágok útközben reájok nevetnek.
55 III, 1888| emlékeztetõ virágainál fogva.~De e virágok jól veszik ki magukat a »
56 III, 1890| hallottam õket, amint a virágok közt babrálva fölszisszennek:~-
57 III, 1890| még nyílnak a réteken a virágok, még száll a Magadaléna
58 III, 1892| volna, nem nõhetnének belõle virágok), az nem haragszik meg a
59 III, 1892| hol vannak a legdrágább virágok (valami szép asszonynak
60 III, 1892| másnap a koszorúkat. Illatos virágok között ébrednek, a lapok
61 III, 1893| dörzsölõdvén.~Oh, ti õszinte virágok és fák, milyen unalmas lehet
62 III, 1893| potyognak, s a patkója nyomán virágok nõnek... S e varázslat alatt
63 III, 1894| hallik Jókai nyelvében. Virágok a mezõt éppenúgy tarkítják,
64 III, 1894| virágtalan országokon át (mert a virágok mind vele jönnek), a fekete
65 III, 1895| rózsa, szõke leány, barna. A virágok igen drágák voltak, a virágárusnõk
66 III, 1895| porhanyós talaj, csinos virágok teremnek, szép cserjéket
67 III, 1895| azok az érvek!~...Hja, a virágok csak virágok! Három nap
68 III, 1895| Hja, a virágok csak virágok! Három nap alatt elfonnyadnak.
69 III, 1896| szép az élet! A tavasz, a virágok, a voksok és minden, minden.
70 III, 1896| meleg érzések fakadnak, virágok a hó alatt. Akik Tisza Istvánt
71 III, 1896| flosculusokat, a csinált virágok kora is lejárt, a frázisok
|