Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1874| áldozni.~Csanády pedig markába nevetett. Mekkora dicsõséghez jutott
2 I, 1877| istenasszonya pedig - szeme közé nevetett s tovalebegett, mint a
3 I, 1878| egy tót markának lehet - nevetett föl Tóth Ede jóízûen.~Egy
4 I, 1878| a jó Gáspár bácsi nagyot nevetett rajtam s hozzálátott a kapacitáláshoz.~-
5 I, 1879| bizonyos kiasszony.~- Oh, oh nevetett a gróf -, milyen naiv ön!
6 I, 1879| részvétet.~Tisza pedig a markába nevetett. Õ is képviselõ. 25 rongyos
7 I, 1879| ennyi az egész.~A piktor nevetett az eredeti embernek, s azt
8 I, 1879| Máskülönben igen sokat nevetett a közönség, mert a darab
9 I, 1880| lelkesedéstõl s mialatt nevetett, zokogott kezében az a jó
10 I, 1880| mosoly. Igen, igen, a szobor nevetett fel gúnyosan...~Nem mersz
11 I, 1880| láttam benne.~Az én doktorom nevetett ezen a tréfán, amint szokás
12 I, 1880| ennyi az egész.~A piktor nevetett az eredeti embernek, s azt
13 II, 1889| az is.~Õfelsége jóízûen nevetett, aztán kettõs léptekkel
14 II, 1919| abból a királyné.~Õfelsége nevetett, a várnagy azonban csakugyan
15 II, 1882| találja passzióját. Mikor már nevetett, tapsolt és élvezett, a
16 II, 1882| Sziráki uram a szeme közé nevetett az ügyvivõnek.~- Tízezer
17 II, 1882| mentelmi«-ben.~- Hüm, ühüm! - nevetett fel Mezei. - Te mindig tréfálsz.~-
18 II, 1883| betörõ tolvajok, mindenki nevetett rajta, mert ezekkel a ruhákkal
19 II, 1883| hátrafordítá a fejét, és nevetett.~Herman felkiáltott szegedi
20 II, 1883| harmadik egyetem valóban úgy nevetett, úgy kacagott, hogy a Mészáros
21 II, 1883| Ráday. A derék Ráday úgy nevetett, hogy a hasát fogta. - De
22 II, 1883| sz«-t.~Õ pedig olyan jót nevetett aztán ezen az õ kapitális
23 II, 1883| Spanga el van fogva! - nevetett a markába Verhovay. - Most
24 II, 1883| szólt a szép hercegné és nevetett.~Mert hát olyan halálra
25 II, 1883| van annak a kolbásznak z~Nevetett ironikusan, aztán nagy bizalmassággal
26 II, 1883| tett a bíró.~A közönség is nevetett.~S így lett abból a félelmetes
27 II, 1883| az is megrázza magát...~Nevetett.~- Ne hidd azt. Ösmerem
28 II, 1884| eszében sem volt párbajozni) nevetett a legjobban, mikor megtudta.~
29 II, 1884| két évi jótállása van - nevetett fel Telepy jóízûen -, akkor
30 II, 1884| lehetne nevetni, mint Sághy nevetett tegnap a saját beszédén,
31 II, 1885| leheletéig. Pedig az sohasem nevetett édesen a szeme közé.~Minden
32 II, 1885| hozzájuk. A vidor cimbora csak nevetett, mikor pirongatták, miért
33 II, 1885| kacagásnak, de a csengettyû is nevetett. A betolakodó õszi napfény
34 II, 1885| betolakodó õszi napfény is nevetett. A Haluska Jánosok is nevettek
35 II, 1885| nevettek, de a legjobban nevetett az ellenzék, mert õ így
36 III, 1886| igaz hát az, hogy senki sem nevetett a lapon!)~És most már tudja
37 III, 1886| látszott semmi felhõ, édesdeden nevetett hû mamelukjainak ötletein,
38 III, 1886| hátradõlt székében és élvezettel nevetett.~S ennek a nevetésnek volt
39 III, 1886| nyúlj.~A miniszter maga is nevetett azon az ötleten, hogy Ugron
40 III, 1886| A fõrendiház édesdeden nevetett. Egyrészt a merész és végtelenül
41 III, 1886| Komoly nap volt. Ma senki sem nevetett. Ma én sem kívánok megnevettetni
42 III, 1886| bennem.)~Csak a napfény nevetett be a nagy fedélbeli ablakon.
43 III, 1886| adófizetõ polgár.~S ha már nevetett, bearanyozta a miniszteri
44 III, 1886| országcímer úgy fénylett, úgy nevetett az elnök feje fölött...~
45 III, 1886| fogják éljenezni.~Gunyorosan nevetett, mialatt én tagadólag ráztam
46 III, 1887| téli napfény is pajkosan nevetett be a hármas ablakon.~Prileszky
47 III, 1887| a víg ember, aki folyton nevetett és nevettetett, mit érzett
48 III, 1887| nél kaphatók.~Ezen aztán nevetett az ellenzéki és meg valamennyi
49 III, 1888| a diák, az öreg gúnyosan nevetett, s összeszakította a céduláját.
50 III, 1888| krumpli-ötlet (melyet senki sem nevetett meg) arra bátorította fel
51 III, 1888| képviselõk arcán. Mindenki nevetett, a karzat, a teremtisztek,
52 III, 1888| tudta mondani, hogy mindenki nevetett rajta.~Nem vagyok Garrick,
53 III, 1888| mikor ezt elmondta, úgy nevetett, úgy kacagott, hogy a szemei
54 III, 1888| amiknek csak Károlyi Gábor nevetett.~Bent a teremben Thaly Kálmán
55 III, 1891| hektikába a télen.~Vucsetics nevetett.~- Maga legalább nem svindliz,
56 III, 1891| Csiky is jóízûn döcögve nevetett.~A KARCOLATOK TÖRTÉNETE~
57 III, 1891| görény-anekdotát és a Ház - nem nevetett.~A képviselõk ezen hallgatag
58 III, 1892| megveszik.~A kiadó vidáman nevetett, a kezeit dörzsölgette.~-
59 III, 1893| visszafutott! Az egész Ház hogy nevetett!~Az ember azt hihetné, hogy
60 III, 1893| verseket.~Mindenki kacagott, nevetett e pajzánságokon, csak Beksics
61 III, 1894| gondolattal!~Wolfner gúnyosan nevetett.~- Ön még nem ösmer engem,
62 III, 1895| rajta keresztül nyájasan nevetett be a lelkesen éljenzõ alakokra,
63 III, 1896| meg valahol?~- Nem, nem - nevetett a híres festõ. - Csak tanulmányokat
64 III, 1896| gondolkodott kissé, aztán nevetett, aztán megint gondolkozott,
65 III, 1896| valóságnak?~Bánffy mostan már nevetett, mint egy tigris:~- De kérem,
66 III, 1896| bazilika boltjai?~Szemembe nevetett.~- Dehogy, régen lebontották,
67 III, 1896| passzív vagyok.~Mindenki jót nevetett a Polónyi gondoskodásán
68 III, 1896| szemével sírt, a másikkal meg nevetett. Azt fogja-e szemére vetni,
69 III, 1896| felborította, ezen a szélsõbal úgy nevetett, mintha valamennyi miniszteri
70 III, 1896| mondotta másvalaki.~S a párt nevetett, tapsolt, éljenzett. De
|