Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1878| mindenki.~A part már egészen eltûnt a láthatárról, nem látni
2 I, 1878| Tisza szerencsecsillaga eltûnt.~Az imént még Caesárnak
3 I, 1879| s akkor mindig végképp eltûnt valamelyik a fehérlõ házikók
4 I, 1880| megnövekedett - míg végre eltûnt.~A hömpölygõ ár letakarodott
5 I, 1880| azért önmagában összeesett. Eltûnt, anélkül, hogy hézagot hagyott
6 I, 1880| köd elõtte, köd utána, eltûnt a becsületes állat onnan,
7 II, 1881| szemed fényire.~És ezzel eltûnt az öreg Bence; köd elõtte,
8 II, 1881| melynek arcáról mindinkább eltûnt a gúnyos mosoly, mellyel
9 II, 1881| megválasztatott s a haza egérõl eltûnt a fenyegetõ vihar fellege.~
10 II, 1882| gondolta -, s egy szép reggelen eltûnt az atyai házból.~Elszökött
11 II, 1882| ahogy egy napon nyomtalanul eltûnt a városból, hogy soha oda
12 II, 1882| A kísértet eltûnt, - de reggelre hírül hozák,
13 II, 1882| bámulatos most, minden pajkosság eltûnt az arcáról, olyan komoly,
14 II, 1883| plántált be. A vörös orrokból eltûnt egynéhány. A fagy kiengedett
15 II, 1883| kizárva, mintha nem lehetne az eltûnt fiatal leány holtteteme.~
16 II, 1883| uram, hogy egy fehércseléd eltûnt Eszlárról.~S ezzel megint
17 II, 1883| azt mondom, hogy egy leány eltûnt Eszlárról. Ez az egész.
18 II, 1883| egész. Azazhogy több. Az eltûnt leány holttestét megtalálták
19 II, 1883| zûrzavarban Jókai Hegedüssel eltûnt valahol a tömeg között.~
20 II, 1884| szája lenne az embernek.~Az »eltûnt vármegyék« írója, Pesty
21 II, 1884| ferencvárosi stb.~A Szerecsen utca eltûnt, de az alakjai megmaradtak.
22 II, 1884| ellenfelük volt, egy nap csak eltûnt, tudja isten, hova, vagy
23 II, 1883| azután is, ahogy a jegyzõ rég eltûnt a mediumról.~Vele hirtelen
24 II, 1883| mediumról.~Vele hirtelen eltûnt a mágnás rekeszték is a
25 II, 1883| ugrált székrõl székre, hol eltûnt alant, hol pedig felbukott
26 III, 1886| beépítve és felsóhajt: »Ismét eltûnt hát egy puszta«.~Csakhogy
27 III, 1886| örömmel ismerem be, hogy ismét eltûnt egy puszta s hogy nem minden
28 III, 1887| centrumbeli széle teljesen eltûnt és a függetlenségi párt
29 III, 1887| napi csaták két bajvívója eltûnt a küzdhomokról. Keglevich
30 III, 1887| kívánja.~S azzal sietve eltûnt a tanácsterem ajtajában.~
31 III, 1887| visszakérnéd, szõrin-szálán eltûnt, illetõleg a negyedik padban
32 III, 1887| mert az, sajnálatomra, eltûnt.~Huh! Micsoda tombolás lett
33 III, 1887| aki folyton járt-kelt, hol eltûnt egy órára, hol visszajött,
34 III, 1887| vezér arcáról apródonkint eltûnt a gúnyos vigyorgás, egy-egy
35 III, 1888| atillás ember is hirtelen eltûnt a karzatról.~De nini, álom-e
36 III, 1888| valami lepke után szaladva, eltûnt elõlem, nehány sûrû fa által
37 III, 1889| adagot. A levelensült úgy eltûnt a magyar konyhából, mint
38 III, 1890| markába nyomta. Azután gyorsan eltûnt az úton kutyástól.~Az öreg
39 III, 1890| bácsi tavaly csodálatosan eltûnt pipája hova lett... Hát
40 III, 1891| Azt mondják: egy éjjel eltûnt, nyoma veszett. Megy hát
41 III, 1891| akik lihegve keresik az eltûnt minisztert leverten, kétségbeesetten
42 III, 1892| ingerült kiáltások fergetegében eltûnt a folyosóra vezetõ szárnyas
43 III, 1892| aranykopjára tûzött szövetsátor eltûnt körüle.~Nyitott az egész
44 III, 1892| címerérõl az elnök háta mögül eltûnt a koszorú (Micsoda? Hát
45 III, 1892| liberalizmus utolsó árnyéka is és eltûnt az ajtók mögött. Már csak
46 III, 1893| kis házacska, ahol laktam, eltûnt a nagy világegyetembõl.
47 III, 1893| a Honnál pedig végképp eltûnt a politizáló Jókai - teljesen
48 III, 1893| kénytelen elõvezettetni az eltûnt idõt - Issekutz számára.~
49 III, 1893| Nincs Ház. Egy varázsütésre eltûnt a Ház. Mintha egy tündér
50 III, 1893| kerület javuljon. Szapáry rég eltûnt és újra fel is bukkant,
51 III, 1893| de mire megmondtam, már eltûnt elõlem.~Szerencsére ott
52 III, 1893| napirend, a karzatok közönsége eltûnt egy varázsütésre, az unalmas
53 III, 1893| a múlt a jelennel, s az eltûnt évek csak mint kurta napok
54 III, 1894| Hon«-nal pedig végképp eltûnt a politizáló Jókai teljesen
55 III, 1894| világegyetem üres lett volna, mikor eltûnt. Úgy tetszett nekem, hogy
56 III, 1894| Pápay fabrikátuma), hogy »eltûnt a király asztaláról«. A
57 III, 1894| régi már õkívüle!~Elõször eltûnt a kaloda a megyeház gyepes
58 III, 1894| Szilágyi arcáról egyszerre eltûnt a mosoly s míg Teleszky
59 III, 1895| Boszorkányság; nincs sehol. Eltûnt; mintha a pokol nyelte volna
60 III, 1895| elálmélkodva látták, hogy a kéz eltûnt, hanem egy A betû formálódott
61 III, 1895| módon a macska sziluettje is eltûnt.~Ott állt felettünk az üvegfedél,
62 III, 1815| ékszerek, s hova lejjebb eltûnt a ruhák pompája, élénksége;
63 III, 1815| kor és a különbözõ régen eltûnt osztályok idéztek elõ fenséges
64 III, 1815| meg a bandérium után, mely eltûnt, mint egy álom.~Úgy, úgy;
65 III, 1815| mint egy álom.~Úgy, úgy; eltûnt, szétoszlott, mint a köd,
66 III, 1896| Kívüle azonban még egy eltûnt került meg: Meszlényi Lajos.~
67 III, 1896| mindnyájukat pótolja. De Sághy is eltûnt és ah - csak harmincheten
68 III, 1896| nemzeti párt egyszerûen eltûnt a föld színérõl, holott
|