bold = Main text
       Rész,  Esztendo/Fejezet                                                      grey = Comment text

100001  III,  1886    |                               magyarul. Nekem pedig feltûnt a különös magyarsága.~- Hova
100002  III,  1886    |                                   húsz év elõtt levelet írt a Szereden lakó öccsének,
100003  III,  1886    |                                  egészen úgy beszélt, ahogy a régi biblia. Tele volt az
100004  III,  1886    |                                 eleven emberrel diskurálni.~A sörtõl megeredt a nyelve
100005  III,  1886    |                               diskurálni.~A sörtõl megeredt a nyelve s eldicsérte urát,
100006  III,  1886    |                                   nyelve s eldicsérte urát, a regens-herceget, hogy milyen
100007  III,  1886    |                                 ember, hogy egy márka nincs a zsebében.~Az egyik útitársam
100008  III,  1886    |                              minthogy nagyon szerette volna a Lajos király kastélyait
100009  III,  1886    |                             elhatározta, hogy elmegy másnap a regens-herceghez és engedélyt
100010  III,  1886    |                                    olyan jó ember. Mert még a múlt hó elején nem lehetett
100011  III,  1886    |                               elején nem lehetett más módon a kastélyokba jutni.~Én azt
100012  III,  1886    |                                     útitársam másnap bement a regens-herceg házának kapuján
100013  III,  1886    |                                    összeszidja és elkergeti a portás.~- Lehet-e audienciát
100014  III,  1886    |                                  kapni õfenségénél? - kérdé a portástól.~- Lehet.~- Mikor?~-
100015  III,  1886    |                               menjen fel hozzá most - vélte a portás.~- És hogy’ kell
100016  III,  1886    |                                     kell odamenni, kérem?~- A maga lábán - kedélyeskedék
100017  III,  1886    |                                  maga lábán - kedélyeskedék a portás. - Csak menjen fel
100018  III,  1886    |                                     az megadta az engedélyt a kastélyok megnézésére: »
100019  III,  1886    |                                     kastélyok megnézésére: »a magyaroknak - mondá - készséggel
100020  III,  1886    |                                  teszek szívességeket, noha a kastélyok most még nincsenek
100021  III,  1886    |                                   nincsenek kellõ rendben«.~A regens-herceg esténkint
100022  III,  1886    |                                    tüzet kér az idegenektõl a szivarját meggyújtani. Eljár
100023  III,  1886    |                                   De mindez nemigen tetszik a bajoroknak. Nem rokonszenveznek
100024  III,  1886    |                               kivévén, hogy rendkívül issza a sört) a rendkívüliséget
100025  III,  1886    |                                     rendkívül issza a sört) a rendkívüliséget szereti
100026  III,  1886    |                                 tetszik nekik az olyan, aki a házfödelen csónakázik.~...
100027  III,  1886    |                              vármegyében hadd legyen bolond a vicispán is.~Epilóg~Hanem
100028  III,  1886    |                                 Hanem hát kibékülnék én még a városi magisztrátussal is,
100029  III,  1886    |                                    magisztrátussal is, csak a konyha lenne jobb náluk.~
100030  III,  1886    |                               konyha lenne jobb náluk.~Mert a müncheni konyhánál csak
100031  III,  1886    |                                  még egy rosszabb dolog van a világon: a bajor szivar.~
100032  III,  1886    |                               rosszabb dolog van a világon: a bajor szivar.~Mikor az elsõ
100033  III,  1886    |                                 rögtön gyûjtést indítok meg a mi Szapárynk szobrára.~Hanem
100034  III,  1886    |                                 Hanem megelõztek. Már akkor a Radetzky szobrára gyûjtöttek
100035  III,  1886    |                            Gondoltam magamban, nem csinálok a szegény Radetzkynek konkurrenciát.~
100036  III,  1886    |                                  megrövidítette Jansky, aki a Hentzi-sírnál agyonszónokolt
100037  III,  1886    |                                Hentzi-sírnál agyonszónokolt a gyûjtendõ summából egypár
100038  III,  1886    |                         Tartarin-jei mind azzal jöttek haza a külsõ országokból, hogy
100039  III,  1886    |                                    kicsiny és hátramaradott a magyar nemzet.~Hát én is
100040  III,  1886    |                                  mégis fölemlítem az útból, a legutolsót s talán azért
100041  III,  1886    |                                    legutolsót s talán azért a legigazabbat.~Mikor egy
100042  III,  1886    |                              kóborlás után végre berobogott a vonat a magyar államvasúti
100043  III,  1886    |                                    végre berobogott a vonat a magyar államvasúti indóházba,
100044  III,  1886    |                               indóház éttermén, látom, hogy a pincér túróscsuszát visz
100045  III,  1886    |                                     Megálljon! Tegye le azt a csuszát!~A pincér ijedten
100046  III,  1886    |                                     Tegye le azt a csuszát!~A pincér ijedten tette elém
100047  III,  1886    |                                   pincér ijedten tette elém a tányért, melyen ott fehérlett
100048  III,  1886    |                                     melyen ott fehérlett az a tündér halom, a patyolatos
100049  III,  1886    |                                fehérlett az a tündér halom, a patyolatos magyar tészta,
100050  III,  1886    |                           patyolatos magyar tészta, hát még a túró rajta, úgy vette ki
100051  III,  1886    |                                     volna behintve. Hát még a legtetején azok a szépen
100052  III,  1886    |                                   Hát még a legtetején azok a szépen megpirított, összekunkorodott
100053  III,  1886    |                                  kiáltottam fel: »Leborulok a nemzet nagysága elõtt«.~...
100054  III,  1886    |                                ember hazajöhessen.~KIRÁLYOK A CAMERA OBSCURA ELŐTT~Néhány
100055  III,  1886    |                                    elõtt itt idõzött Braun, a híres fotografus, aki az
100056  III,  1886    |                                   embereit õ fényképezte.~- A mi királyunkat is?~»Azt
100057  III,  1886    |                                Õfelsége már várja - felelte a hadsegéd.~Gépemet felállítottam
100058  III,  1886    |                             hadsegéd.~Gépemet felállítottam a kimutatott szobában, a király
100059  III,  1886    |                        felállítottam a kimutatott szobában, a király nemsokára belépett
100060  III,  1886    |                                 eresztenek.«~- Milyen ember a pápa?~»XIII. Leó szép ember,
100061  III,  1886    |                              melyrõl vegyítve tükrözõdik le a méltóság a jósággal. Oh,
100062  III,  1886    |                                    tükrözõdik le a méltóság a jósággal. Oh, nagyszerû
100063  III,  1886    |                                    érzés az, mikor az ember a pápa elõtt áll. Igaz, hogy
100064  III,  1886    |                                 terasz volt kijelölve, ahol a herceg ülni fog. Pipázva
100065  III,  1886    |                                   foglalt helyet.~„Letegyem a pipát?” - kérdé.~„Azt hiszem,
100066  III,  1886    |                                     fenség”.~Megigazítottam a csövet, és észrevettem eközben,
100067  III,  1886    |                                   észrevettem eközben, hogy a herceg kabátja éppen nem
100068  III,  1886    |                          imitt-amott egy kis igazítást kell a ruhán tennem”.~S ezzel hozzányúltam.~
100069  III,  1886    |                                   sem vettem hirtelen, hogy a birodalmi kutya az, mely
100070  III,  1886    |                                   kutya az, mely ott feküdt a kancellár lábainál s rögtön
100071  III,  1886    |                                nyúltam.~„Kuss!” - sziszegte a kancellár mosolyogva, s
100072  III,  1886    |                                     kancellár mosolyogva, s a borzasztó állat leugrott
100073  III,  1886    |                                    borzasztó állat leugrott a nyakamról.~„Ön megijedt” -
100074  III,  1886    |                            nyakamról.~„Ön megijedt” - vélte a kancellár.~„Nem annyira
100075  III,  1886    |                                    azok közé tartozik, akik a francia polgári kötelékbe
100076  III,  1886    |                                nevetve egy oldaltekintettel a hírhedt birodalmi kutyára -,
100077  III,  1886    |                                     állat megszagolta önben a franciát”.~„Nem akartam
100078  III,  1886    |                                     Fölösleges is - mormogá a vas ember -, hisz végre
100079  III,  1886    |                                 Onnan mentem aztán Berlinbe a császárt levenni.«~- Hát
100080  III,  1886    |                                õfelsége. Egész héten jártam a palotába, míg végre egyszer
100081  III,  1886    |                                    végre egyszer nem aludt. A gép elé ült és ott aludt
100082  III,  1886    |                                  orosz cárt fotografíroztam a segédeimmel.«~- No, arra
100083  III,  1886    |                                     kíváncsi vagyok.~»Mikor a meghívást megkaptuk és el
100084  III,  1886    |                               indulnunk Livádiába, legelõbb a szentpétervári rendõrfõnök
100085  III,  1886    |                              mindnyájunk múltját és kivette a névaláírásunkat. Akkor aztán
100086  III,  1886    |                                   múlva el fognak indulni.” A kijelölt napon két detektív
100087  III,  1886    |                                   az udvarmester bevezetett a palotába. De elõbb ott is
100088  III,  1886    |                                   elõbb ott is megmotoztak, a névaláírásunkat kivették,
100089  III,  1886    |                              hasonlítsák azzal, amelyet már a rendõrfõnök levélben elõre
100090  III,  1886    |                                   külön lakosztályba vittek a segédeimmel, de a lakosztály
100091  III,  1886    |                                    vittek a segédeimmel, de a lakosztály minden kijárata
100092  III,  1886    |                              kellemetlen. Képzelhetetlen az a fényûzés, amellyel ellátásunkról
100093  III,  1886    |                                 ellátásunkról gondoskodtak. A roppant ebédek, a fölséges
100094  III,  1886    |                             gondoskodtak. A roppant ebédek, a fölséges burgundi, rajnai
100095  III,  1886    |                                  nem kellemetlen.«~- Nos és a cár?~»Levettük uram õt is,
100096  III,  1886    |                                  cár?~»Levettük uram õt is, a nejét is. Pompásan sikerültek
100097  III,  1886    |                                     is. Pompásan sikerültek a képek. Oh, a cár egy nagy
100098  III,  1886    |                                     sikerültek a képek. Oh, a cár egy nagy mûveltségû
100099  III,  1886    |                           mûveltségû férfiú s egy jó ember, a carevna pedig egy felülmúlhatatlan
100100  III,  1886    |                                      Tisza Kálmánra fáj még a fogam. Õt szeretném még
100101  III,  1886    |                                   fecsegni... siessen!~*~Ez a híven lemásolt párbeszéd
100102  III,  1886    |                                     mondanám: »ráér még«.~ ~A MUROKFALVI HATÁROZAT~Szeret
100103  III,  1886    |                                újságírókat az isten. Szeret a legnagyobb kánikulai melegben
100104  III,  1886    |                                  kánikulai melegben is. Már a negyedik nyár, hogy mindig
100105  III,  1886    |                                    Jansky-ügy. És még hozzá a jövõ nyár már elõre biztosítva
100106  III,  1886    |                        választásokkal.~Az eszlári eset után a Jansky-ügy volt a mi szempontunkból
100107  III,  1886    |                                 eset után a Jansky-ügy volt a mi szempontunkból a legkiadóbb.
100108  III,  1886    |                                    volt a mi szempontunkból a legkiadóbb. Mert voltak
100109  III,  1886    |                                   vártunk, Gesztrõl Tiszát, a vidékrõl értesítéseket a
100110  III,  1886    |                                    a vidékrõl értesítéseket a népgyûlésekrõl a »Belföld«
100111  III,  1886    |                              értesítéseket a népgyûlésekrõl a »Belföld« rovatba, Bécsbõl
100112  III,  1886    |                                    rovatba, Bécsbõl anyagot a »Lapszemlé«-be, itthon pedig
100113  III,  1886    |                                  három reporter törte magát a fejlemények kipuhatolásában.~
100114  III,  1886    |                                 abszorbeált ez az ügy, hogy a csendes nyarak közönséges
100115  III,  1886    |                                nyarak közönséges csemegéit, a képviselõi beszámolókat
100116  III,  1886    |                         beszámolókra való idõ volt ez; mert a mamelukoknak nagyon nehéz
100117  III,  1886    |                                 volt valamit mondaniok (hát a gyengébb részük azért nem
100118  III,  1886    |                                     az okosabb részük, mely a nehéz feladatokban találja
100119  III,  1886    |                                  nehéz feladatokban találja a virtust, azért hallgatott.)~
100120  III,  1886    |                                 kevés beszámoló beszéd volt a nyáron. De ezek közt a legnevezetesebb
100121  III,  1886    |                                 volt a nyáron. De ezek közt a legnevezetesebb a mi János
100122  III,  1886    |                                 ezek közt a legnevezetesebb a mi János barátunké, amelyre
100123  III,  1886    |                                    szoktak szétszállingózni a választók, hogy többé vissza
100124  III,  1886    |                                  vissza sem térnek.~Ugyanis a mi barátunk szeret excentrikus
100125  III,  1886    |                                  szeret excentrikus lenni s a beszédjében volt egy passzus,
100126  III,  1886    |                                 indokolja és levezeti, hogy a mostani viszonyok közt az
100127  III,  1886    |                              lehetetlenség.~Én már ismertem a beszédet, mielõtt lement
100128  III,  1886    |                                   mielõtt lement volna vele a kerületbe s kérleltem, fenyegettem,
100129  III,  1886    |                                    barátunk vakmerõen rázta a fejét:~- Elmondom én, ha
100130  III,  1886    |                                Érzékenyen búcsúztam el tõle a vasútnál.~- Sohasem látlak
100131  III,  1886    |                                     ugye, nem tartottad meg a beszámolódat?~- De bizony
100132  III,  1886    |                                  Hanem engem mégis érdekelt a dolog, hát írtam az ottani
100133  III,  1886    |                              tudósítónknak, hogy küldje meg a beszámoló beszéd lefolyását,
100134  III,  1886    |                                   hadsereget õ nem kívánja.~A tudósító megküldte ma az
100135  III,  1886    |                                egész bátran összeállíthatom a nevezetes beszámoló lefolyását
100136  III,  1886    |                                 lefolyását egy kis képbe.~*~A »Szarvas« vendéglõ udvarán
100137  III,  1886    |                              vendéglõ udvarán gyûltek össze a mameluk választók, vasárnap
100138  III,  1886    |                                 választók, vasárnap délután a vecsernye végeztével.~Az
100139  III,  1886    |                                 üdvözölte jó borízû hangján a képviselõt és átadta neki
100140  III,  1886    |                                   képviselõt és átadta neki a szót.~A gyülekezet elõkelõbb
100141  III,  1886    |                           képviselõt és átadta neki a szót.~A gyülekezet elõkelõbb része
100142  III,  1886    |                               ölfarakásokon foglalt helyet. A fiatal népség állt, a gyerekek
100143  III,  1886    |                               helyet. A fiatal népség állt, a gyerekek pedig felmásztak
100144  III,  1886    |                                   gyerekek pedig felmásztak a nagy akácfákra s azoknak
100145  III,  1886    |                                    nagy akácfákra s azoknak a gallyai közül kukucskáltak
100146  III,  1886    |                                      Az úri fiatalság vitte a rendezõi tisztet, gondoskodván
100147  III,  1886    |                                     ne légyen, megtiltották a kocsiközlekedést, hogy az
100148  III,  1886    |                               megkérték Vince Péter uramat, a vendéglõst, hogy a barmait
100149  III,  1886    |                                  uramat, a vendéglõst, hogy a barmait hajtsa ki ma a mezõre.~
100150  III,  1886    |                                 hogy a barmait hajtsa ki ma a mezõre.~Így aztán egész
100151  III,  1886    |                                 egész csendben beszélhetett a képviselõ.~És nem is beszélt
100152  III,  1886    |                                     hangzott kivált eleinte a helyes meg az éljen.~Az
100153  III,  1886    |                                  pláne azt is belekiáltotta a beszédbe nehányszor:~- Derültség!
100154  III,  1886    |                                    bizonyos állapot jelzése a gyorsírók által.~Késõbb
100155  III,  1886    |                                 lett. Rekkenõ forróság volt a zsúfolt udvaron. Az öregebbek
100156  III,  1886    |                                    minden.~Végre elérkezett a képviselõ a kritikus ponthoz.~
100157  III,  1886    |                                Végre elérkezett a képviselõ a kritikus ponthoz.~Elmondta,
100158  III,  1886    |                                    lévén, mindig fölriad ha a kerékkelepelés beszûnik.~-
100159  III,  1886    |                                   az ezüstgombos dolmányát.~A képviselõ éppen akkor ért
100160  III,  1886    |                                   képviselõ éppen akkor ért a slagvorthoz, hogy önálló
100161  III,  1886    |                                   hadsereget õ nem ígérhet.~A fölocsudott Csajkos uramat
100162  III,  1886    |                                    Csajkos uramat megüti ez a mondat, földhöz csapja nagy
100163  III,  1886    |                                 földhöz csapja nagy dühösen a kalapját és keserûen felkurjant:~-
100164  III,  1886    |                                 hadsereg se legyik?~Ez volt a válságos pillanat. A tömeg
100165  III,  1886    |                                   volt a válságos pillanat. A tömeg ideges várakozással
100166  III,  1886    |                                   ilyenkor lélegzetet, mint a tigris, mikor egy váratlanul
100167  III,  1886    |                                kezdi visszafelé borzolgatni a szõrét.~Hanem a rendezõk,
100168  III,  1886    |                                 borzolgatni a szõrét.~Hanem a rendezõk, jó szerencse,
100169  III,  1886    |                                   szerencse, el nem vesztik a lélekjelenlétöket s odaugranak
100170  III,  1886    |                                   szerelméért! Hát illik ez a magaviselet kegyelmedhez?~
100171  III,  1886    |                                     lecsillapodva visszadõl a fához Csajkos uram s kibékítõleg
100172  III,  1886    |                                    ezen aztán elmosolyodtak a választók Murkosfalván,
100173  III,  1886    |                                   választók Murkosfalván, s a képviselõ általános helyeslések
100174  III,  1886    |                              helyeslések közt végezhette be a beszédét, hogy ne legyik
100175  III,  1886    |                                 írtam le s azért lesz híres a történelemben a murkosfalvi
100176  III,  1886    |                                  lesz híres a történelemben a murkosfalvi beszámoló, mert
100177  III,  1886    |                                   meg vagyok gyõzõdve, hogy a Csajkos uram határozata
100178  III,  1886    |                                   körösztül Bécsben.~MILYEN A NÉMET?~Nem azért haragszom
100179  III,  1886    |                                  NÉMET?~Nem azért haragszom a németre, mert én is ebben
100180  III,  1886    |                                   németre, mert én is ebben a »kikosarazott« városban
100181  III,  1886    |                                Budapestnek, minek keveredik a korpa közé. Okos ember elõbb
100182  III,  1886    |                                Münchent? Nélkülök vertük ki a törököt - megihatjuk nélkülük
100183  III,  1886    |                                 nélkülük az áldomást is.~Én a múlt évben már, mikor olyan
100184  III,  1886    |                                   nagy volt az enthuziazmus a kiállításon, hogy így, úgy,
100185  III,  1886    |                                    úgy, most már végigittuk a barátság poharát, »pertu«
100186  III,  1886    |                                Európával, csak nevettem ezt a pertuságot.~Most is nevetem,
100187  III,  1886    |                                  után. Ami sok sok.~Elõször a heidelbergiek célzatosan
100188  III,  1886    |                             fazékkal kevesebb ételt teszünk a tûzre... Meghívjuk Berlint.
100189  III,  1886    |                                    történjenek!«~Ez azonban a politikusokra tartozik.~
100190  III,  1886    |                                 csak egy tekintetben sietek a magyarok segítségére, ha
100191  III,  1886    |                                  nyilatkozatokra megijedtek a németektõl.~Én nem hiszem,
100192  III,  1886    |                                     de ha volnának, ezeknek a felbátorítása végett írom
100193  III,  1886    |                               felbátorítása végett írom meg a következõ történetet, tekintettel
100194  III,  1886    |                                     történetet, tekintettel a határainkon kopogtató kolerára (
100195  III,  1886    |                              kopogtató kolerára (bezzeg azt a kutya sem hítta, mégis eljött,
100196  III,  1886    |                                     mégis eljött, pedig már a koleránál mégis szívesebben
100197  III,  1886    |                                    mégis szívesebben látnók a németet), mondom tekintettel
100198  III,  1886    |                                németet), mondom tekintettel a határainkon incselkedõ kolerára,
100199  III,  1886    |                                  meg, hogy merre kell menni a híres vízi játékhoz. (Nem
100200  III,  1886    |                                   híres vízi játékhoz. (Nem a vizivel való játékot értem.)~-
100201  III,  1886    |                                   udvarias készséggel -, de a vízijátékot ismerem, erre
100202  III,  1886    |                                 jönni egy darabon, majd ott a szögletnél megmutatom az
100203  III,  1886    |                                     az utat.~Észrevette ezt a két, táblácskával ellátott,
100204  III,  1886    |                        szabadalmazott vezetõ, nekirontottak a szegény embernek, mint a
100205  III,  1886    |                                    a szegény embernek, mint a darázsok és ha nem vagyok
100206  III,  1886    |                                       vágtam közbe. - Ebben a városban tilos volna valaki
100207  III,  1886    |                                 önkéntes vezetõt megmentsem a Führerek bosszújától.~Útközben
100208  III,  1886    |                                hozzá:~- Hova való ön?~- Ide a vidékre.~- Nemde, ön meg
100209  III,  1886    |                            foglalkozik?~- Az anyámnak segít a tejgazdaságban. Vannak földeink
100210  III,  1886    |                       tejgazdaságban. Vannak földeink odaát a hegyen túl... szép szántó­
100211  III,  1886    |                                    tõlük félni!~HÁROM ÜNNEP~A múlt hét izgalmainak még
100212  III,  1886    |                                    múlt hét izgalmainak még a hullámverése is elcsendesedett
100213  III,  1886    |                                 újságok megunták feszegetni a királyi cikket. A »Jansky-ügy«
100214  III,  1886    |                                feszegetni a királyi cikket. A »Jansky-ügy« még mindig
100215  III,  1886    |                                  mindig rovatot képez ugyan a lapokban, de már csak kompressz
100216  III,  1886    |                                   még elmennydörgi beszédét a megye­gyûlésen, de már mindössze
100217  III,  1886    |                                 országgyûléshez.~Egyszóval, a kísértõ rém, mely egész
100218  III,  1886    |                                zsibbasztó trémában tartotta a kedélyeket, most bele van
100219  III,  1886    |                                      most bele van kergetve a megyei jegyzõk kalamárisába. (
100220  III,  1886    |                                     szûkecske hely az már.)~A tekintetes fõnótárius urak
100221  III,  1886    |                            tekintetes fõnótárius urak törik a fejüket, hogy melyik az
100222  III,  1886    |                                   ékesebb frázis, hogy kell a hazafiúi keserûségnek, a
100223  III,  1886    |                                    a hazafiúi keserûségnek, a sejtõ aggodalomnak látnoki
100224  III,  1886    |                                    szavakban megsuhog­tatni a megyei kalamust. De ez már
100225  III,  1886    |                                 abból? Semmi más, mint hogy a rettentõ vastag nyaláb kérvény
100226  III,  1886    |                                   nyaláb kérvény megjelenik a Ház asztalán s Rakovszky
100227  III,  1886    |                                 Rakovszky István eldünnyögi a kivonatos tartalmukat.~Ez
100228  III,  1886    |                                   kivonatos tartalmukat.~Ez a dünnyögés lesz az utolsó
100229  III,  1886    |                                dünnyögés lesz az utolsó zaj a nagy lármát csapott ügyben.~
100230  III,  1886    |                                 nagy lármát csapott ügyben.~A múlt hetet még ez uralta -
100231  III,  1886    |                                  múlt hetet még ez uralta - a jelen hét már a mortesaison.
100232  III,  1886    |                                    uralta - a jelen hét már a mortesaison. De ennek is
100233  III,  1886    |                          mortesaison. De ennek is megvannak a maga csöndes eseményei.
100234  III,  1886    |                             egyszerre.~Elõször megnyitottuk a történelmi kiállítást, meglehetõs
100235  III,  1886    |                            meglehetõs árván, csöndesen. Sem a király nem jött, sem a fõhercegek
100236  III,  1886    |                                  Sem a király nem jött, sem a fõhercegek közül senki.~
100237  III,  1886    |                            fõhercegek közül senki.~Pedig ez a történelmi kiállítás az
100238  III,  1886    |                                    Török világ összekeverve a magyarral. Megeleve­nednek
100239  III,  1886    |                                  magyarral. Megeleve­nednek a régi idõk. Egy kétszáz éves
100240  III,  1886    |                                    aranyozva. Ki gondol már a törökök iránti gyûlöletre
100241  III,  1886    |                                   Budavárban.~S ha kilépünk a kiállításból és szétnézünk
100242  III,  1886    |                                  kiállításból és szétnézünk a pezsgõ életerõs magyar fõváros
100243  III,  1886    |                                  fõváros fölött, mi van meg a régi világból idekünn?~Mindössze
100244  III,  1886    |                                 idekünn?~Mindössze egy sír. A szegény Gül babáé. Hát érdemes
100245  III,  1886    |                                    nagy kárt okoztak - véli a hátam mögött Csuporfalvi
100246  III,  1886    |                                     érdeklõdéssel nézegetve a Korán-mondatos handzsárokat
100247  III,  1886    |                              Korán-mondatos handzsárokat és a skófiummal hímzett nyergeket.~-
100248  III,  1886    |                                    aluszékony szemeibõl még a múltkori szofta rokonszenv
100249  III,  1886    |                              Mohácsnál akkor el nem esik az a huszonhatezer dzsentri.~-
100250  III,  1886    |                        dzsentri-kaszinót lehetne alapítani.~A múltból gyorsan visszatérünk
100251  III,  1886    |                                gyorsan visszatérünk szerdán a jelenre, a mostani király
100252  III,  1886    |                             visszatérünk szerdán a jelenre, a mostani király születésnapját
100253  III,  1886    |                                    hogy talán onnan volt az a nagy nyüzsgés, mikor amiatt
100254  III,  1886    |                                     kellett aggódnunk, hogy a szíve elhajlott mitõlünk.~
100255  III,  1886    |                                   érzelmeken alapuló ünnep. A régi papnak az imádsága,
100256  III,  1886    |                                    tudják, hogy »nekünk van a legjobb királyunk«.~Hanem
100257  III,  1886    |                                   legjobb királyunk«.~Hanem a közösügyi helyzetnek még
100258  III,  1886    |                                    az ünnepben is kicsillan a komikuma.~Az összebeszélt
100259  III,  1886    |                             toasztírozni, egyik Budavárban, a másik az »Angol királynõ«-
100260  III,  1886    |                                   Angol királynõ«-ben, hogy a leselkedõ féltékenység észre
100261  III,  1886    |                                    ne vehesse: kinek lõttek a Gellérthegyrõl?~A miniszterelnök
100262  III,  1886    |                                    lõttek a Gellérthegyrõl?~A miniszterelnök is a maga
100263  III,  1886    |                         Gellérthegyrõl?~A miniszterelnök is a maga toasztjának tulajdoníthatja
100264  III,  1886    |                        ágyúlövéseket, Pejacsevich is.~Hanem a nemzet még ezentúl is eltûnõdhet
100265  III,  1886    |                                   rajta, hogy kinek lõttek?~A kérdés détail-okban véve
100266  III,  1886    |                                    véve akörül forog, vajon a katona, ki a Dunaparton
100267  III,  1886    |                                   forog, vajon a katona, ki a Dunaparton álldogál, a miniszter­
100268  III,  1886    |                                   ki a Dunaparton álldogál, a miniszter­elnöki palotából
100269  III,  1886    |                                     elnöki palotából lesi-e a jelt, hogy Tiszáné kegyelmes
100270  III,  1886    |                                     hozatta fel az asztalra a pulykapecsenyét s a miniszterelnök
100271  III,  1886    |                                asztalra a pulykapecsenyét s a miniszterelnök most állt
100272  III,  1886    |                                  most állt föl - vagy pedig a miniszterelnöki palota tornácáról
100273  III,  1886    |                                    tornácáról lesi-e valaki a katona jeladását, hogy Pejacsevich
100274  III,  1886    |                             Pejacsevich gróf most emeli föl a pezsgõspoharat.~Tudom, lesz
100275  III,  1886    |                                   lesz emiatt interpelláció a Házban: külön magyar ágyúszót
100276  III,  1886    |                             születésnapját, összeesik azzal a Szent István király napja.~
100277  III,  1886    |                                     napja.~De mielõtt errõl a legszebb alkotmányos ünnepünkrõl,
100278  III,  1886    |                                  úgyis két vezércikk méltat a lap homlokán, fecsegnék,
100279  III,  1886    |                                   elmondok egy kis epizódot a híres szegedi szenátorról,
100280  III,  1886    |                                   kellene Szegednek s mikor a híd kilátásba lett helyezve,
100281  III,  1886    |                                    mindig hiányzott valami. A tanács összeült tanácskozni,
100282  III,  1886    |                                     még behozni Szegedre.~- A megyét - mondá az egyik.~-
100283  III,  1886    |                                egyik.~- Egyetemet - szólott a másik.~- Katonaságot - vélte
100284  III,  1886    |                                másik.~- Katonaságot - vélte a harmadik.~Mindenik tanácsolt
100285  III,  1886    |                                     kis vért hozna be. Csak a mesés dolgokat követelõ
100286  III,  1886    |                                   ön mit gondol? - Nógatták a híres szenátort, akinek
100287  III,  1886    |                           kíváncsian az elnöklõ szenátor.~- A Szent István jobb kezét.~*~
100288  III,  1886    |                                István jobb kezét.~*~S ennek a szenátornak csakugyan vannak
100289  III,  1886    |                                     s meglátni bezarándokol a vidéki nép a fõvárosba.
100290  III,  1886    |                                   bezarándokol a vidéki nép a fõvárosba. S a nyári üzletpangást
100291  III,  1886    |                                   vidéki nép a fõvárosba. S a nyári üzletpangást fölfrissíti
100292  III,  1886    |                                 üzletpangást fölfrissíti ez a néhány nap. Budapest utcái
100293  III,  1886    |                                valóságos népözönben úsznak, a vendéglõk, boltok megtelnek
100294  III,  1886    |                                  mint egyszer sem évközben.~A »dicsõséges szent jobb kéz«
100295  III,  1886    |                                  kéz« sok pénzt hoz most is a fõvárosnak.~A RUBEL~(Csevegés
100296  III,  1886    |                                   hoz most is a fõvárosnak.~A RUBEL~(Csevegés a legújabb
100297  III,  1886    |                               fõvárosnak.~A RUBEL~(Csevegés a legújabb botrányról)~Hogy
100298  III,  1886    |                                   osztrák diplomatáknak van a legrosszabb orruk, az már
100299  III,  1886    |                                     De hogy az anyáknak van a legjobb orruk, azt még csak
100300  III,  1886    |                                     hónapja, hogy híre járt a bolgár Sándor dolgainak,
100301  III,  1886    |                                    több helyen kikosaraztak a lányos házaknál.~Az ember
100302  III,  1886    |                                feleséget?~S mégis úgy volt. A háztûznézések nem sikerültek
100303  III,  1886    |                                  mélázó, rokonszenves. Azok a mesebeli fejedelmek sem
100304  III,  1886    |                                   lehetnek különbek, akiket a táltos visz röpülve ezüstös
100305  III,  1886    |                                   egyik királykisasszonytól a másikhoz.~S aztán nemcsak
100306  III,  1886    |                                  volt, hanem valóságos hõs. A históriának egyik frappáns
100307  III,  1886    |                                 múlva is visszatérnek ehhez a fejezethez. S csak azok
100308  III,  1886    |                                   fejedelmek és hõsök, akik a poétáknak is hagynak tárgyakat.~
100309  III,  1886    |                                herceg mégis kosarat kapott.~A lányos anyák kiérezték,
100310  III,  1886    |                              megfelelõ állása. Igazuk volt.~A szép daliás bolgár fejedelem
100311  III,  1886    |                                    akit elcsaptak. Kiviszik a határra és ott eleresztik.
100312  III,  1886    |                                  eleresztik. Menjen, amerre a két szeme lát.~Az egész
100313  III,  1886    |                                meglepetésben. Egyelõre csak a diplomaták vannak megrökönyödve
100314  III,  1886    |                                     vannak megrökönyödve és a börze van megbolondulva,
100315  III,  1886    |                                    börze van megbolondulva, a nagyközönség tájékozatlanul,
100316  III,  1886    |                               kombinációk között ámul-bámul a váratlan történeten.~Biz
100317  III,  1886    |                                   bánnak úgy, hogy kiviszik a határra és ott leteszik -
100318  III,  1886    |                                   az államukat, az páratlan a világtörténelemben.~Még
100319  III,  1886    |                                     világtörténelemben.~Még a kutya is hálás tud lenni
100320  III,  1886    |                                      Örökös szégyen lesz ez a bolgár népen.~Ami magát
100321  III,  1886    |                                mondani, hogy könnyen jutott a trónra, de könnyen is esett
100322  III,  1886    |                                  még csak hadnagyocska volt a porosz hadseregnél, akin
100323  III,  1886    |                               pompásan állott az egyenruha. A »szép hadnagyka« volt a
100324  III,  1886    |                                     A »szép hadnagyka« volt a neve Berlinben.~Hanem ‘iszen
100325  III,  1886    |                                    õrajta akadt meg s mikor a hatalmak elhatározták, hogy
100326  III,  1886    |                                     herceget szerette volna a bolgár trónra ültetni, Bismarck
100327  III,  1886    |                                    trónra ültetni, Bismarck a maga hadnagyát vitte keresztül.
100328  III,  1886    |                                    S kedélyesen mondá akkor a hercegnek:~- Csak menjen
100329  III,  1886    |                               menjen el bátran, foglalja el a trónt. Végre is mit veszíthet?
100330  III,  1886    |                                 Végre is mit veszíthet? Ezt a hadnagyi állást úgyis majd
100331  III,  1886    |                              Látnoki szeme volt az öregnek. A fiatal hadnagy maholnap
100332  III,  1886    |                                azóta kivívta az egri nevet, a hadvezér és diplomata dicsõségét
100333  III,  1886    |                                  Európa csodálata fûzõdött, a fiatal fejedelem vitézségéhez,
100334  III,  1886    |                                    Olyan könnyedén esett le a magasból, mint egy körte
100335  III,  1886    |                                    magasból, mint egy körte a megrázott fáról.~Élõ példa
100336  III,  1886    |                                     ez, hogy mennyire mehet a népek ostobasága. Battenberg
100337  III,  1886    |                                nemhogy elûzni kellett volna a bolgároknak, hanem ha nincs
100338  III,  1886    |                            bolgároknak, hanem ha nincs ott, a világ végérõl is oda kellett
100339  III,  1886    |                                     oda kellett volna hozni a trónra.~S a nép nem mozdul.
100340  III,  1886    |                                     volna hozni a trónra.~S a nép nem mozdul. A táviratok
100341  III,  1886    |                                 trónra.~S a nép nem mozdul. A táviratok azt jelentik,
100342  III,  1886    |                                   az árulók utálatos mûvébe a nép is bele­egyezett.~Ha
100343  III,  1886    |                                  sejtelme se lehetett róla.~A fejedelem bizonyosan el
100344  III,  1886    |                                 hatal­masabb Bismarcknál és a fejedelmi erényeknél.~Az
100345  III,  1886    |                                   az orosz rubel ûzte el õt a trónról, nem Karavelov és
100346  III,  1886    |                                emberek).~Az orosz rubel, ez a rettenetes pénz, melynek
100347  III,  1886    |                                    csengése borzasztó, mint a halálharangé, szaga bûzös,
100348  III,  1886    |                             halálharangé, szaga bûzös, mint a megaludt véré.~A világpolitikát
100349  III,  1886    |                                bûzös, mint a megaludt véré.~A világpolitikát ma az orosz
100350  III,  1886    |                                orosz rubel csinálja. S ahol a nép szabadság meghal, orosz
100351  III,  1886    |                               meghal, orosz rubelekkel kell a koporsóját kiverni.~Hogy
100352  III,  1886    |                                semleges marad, mióta õ lett a »lutheránus« nagyhatalom,
100353  III,  1886    |                               Zichyék. Jobban elkelhet most a puskapor otthon.~Csak egy
100354  III,  1886    |                                    Csak egy dolog bizonyos, a fényes porta magatartása.
100355  III,  1886    |                                   fényes porta magatartása. A beteg embernek van a legjobb
100356  III,  1886    |                           magatartása. A beteg embernek van a legjobb politikája.~Mikor
100357  III,  1886    |                             fejedelem felmondta nagy garral a barátságot, õ így szólt:~-
100358  III,  1886    |                             csibukozott tovább.~Mikor aztán a fejedelem, Milán király
100359  III,  1886    |                               király jöttének hírére, ismét a porta védszárnyai alá kéredzkedett,
100360  III,  1886    |                            kéredzkedett, erre is azt mondta a fényes kapu:~- Jó, legyünk
100361  III,  1886    |                                 szájából is ki találja ütni a csibukot - a rubel.~AZ ELMARADT
100362  III,  1886    |                                   találja ütni a csibukot - a rubel.~AZ ELMARADT TOASZT~(
100363  III,  1886    |                                    Odaát lévén Kolozsvárott a kultúregylet gyûlésein,
100364  III,  1886    |                                      az történt velem, hogy a banketten nem bírtam szóhoz
100365  III,  1886    |                                    valaki akadályozta volna a szólásszabadságomat. Ki
100366  III,  1886    |                                  nem lehetett.~Mert volt ám a mi õseinknek elég eszök,
100367  III,  1886    |                                  megcsinálásával.~Ha valaki a régi világban elszólta magát
100368  III,  1886    |                                    magát Erdélyben, elvitte a fejét épségre Magyarországba,
100369  III,  1886    |                                magát valaki, átszaladhatott a fejével a Királyhágón túlra.
100370  III,  1886    |                                    átszaladhatott a fejével a Királyhágón túlra. Tehát
100371  III,  1886    |                          szabadszólás.~Mióta azonban megvan a szabadszólás joga, azóta
100372  III,  1886    |                                  azóta bajos azt használni, a szabadon kritizálók miatt.
100373  III,  1886    |                               kritizálók miatt. Én csak úgy a bankettek végén szoktam
100374  III,  1886    |                                    szoktam hát elõhozakodni a gondolataimmal, mikor már
100375  III,  1886    |                                   gondolataimmal, mikor már a »vad toasztok« mennek.~Vártam
100376  III,  1886    |                                 toasztok« mennek.~Vártam is a bankett végén a vad toasztokat,
100377  III,  1886    |                                   Vártam is a bankett végén a vad toasztokat, de sehogy
100378  III,  1886    |                                    állta Szász Domokos, aki a toasztja végére odaragasztott
100379  III,  1886    |                                   toasztírozási mûfajt kezd a derék püspök, szépen becsomagolták
100380  III,  1886    |                                püspök, szépen becsomagolták a készletben levõ toasztjaikat
100381  III,  1886    |                             hazavitték.~Így hoztam el én is a magam toasztját.~Önök, tisztelt
100382  III,  1886    |                                   az igaz, nem igen van már a maga helyén, - de enyhítõ
100383  III,  1886    |                                   hogy én azt mondtam volna a szomszédomnak a kultúregylet
100384  III,  1886    |                               mondtam volna a szomszédomnak a kultúregylet választmányi
100385  III,  1886    |                            választmányi értekezletén, mikor a titkár felolvasta a hosszú
100386  III,  1886    |                                   mikor a titkár felolvasta a hosszú jelentést az egylet
100387  III,  1886    |                                     mert az egylet még csak a kezdet kezdetén van, vagy
100388  III,  1886    |                               idõelõtti kívánság volt tõlem a megmagyarosított oláh.~Az
100389  III,  1886    |                                     egész írói céhet leveri a stílusával): »nem szégyen
100390  III,  1886    |                                     szégyen ott kérni, ahol a kérést megtagadni szégyen« -
100391  III,  1886    |                                  szégyen« - és mert úgy áll a dolog, uraim, hogy eddig
100392  III,  1886    |                               száznyolcvanezer forintja van a kultúregyletnek készpénzben,
100393  III,  1886    |                       kultúregyletnek készpénzben, amelynek a kamatja kilencezer forint.~
100394  III,  1886    |                            maradjunk békén.)~Igen, de mikor a béke meg drágább a háborúnál.~
100395  III,  1886    |                                    mikor a béke meg drágább a háborúnál.~Nincs más mód,
100396  III,  1886    |                                   pénzt kell szerezni.~Mert a szegénység rossz tanácsadó.~
100397  III,  1886    |                                 tanácsadó.~Ott ültem tegnap a választmányi konferencián,
100398  III,  1886    |                                 nagy figyelemmel hallgatván a lelkes Sándor József titkár
100399  III,  1886    |                                községnek (nem emlékszem már a község nevére) az óvodai
100400  III,  1886    |                                óvodai tanítójáról volt szó. A titkár felolvasta ama megtakarításokat,
100401  III,  1886    |                                    háromszáz forintot fizet a tanítónak (persze, persze
100402  III,  1886    |                                   tanítónak (persze, persze a pazar állam) ennélfogva
100403  III,  1886    |                            háromszázra redukálta az egylet; a fára preliminált ötven forintnyi
100404  III,  1886    |                            lerovácsolnak tizenötöt, mert ha a tanító szépen megkéri az
100405  III,  1886    |                               ingyen is hazaszállítják neki a fát s az 50 frtba már be
100406  III,  1886    |                                  frtba már be volt számítva a szállítás. Továbbá a világításra
100407  III,  1886    |                               számítva a szállítás. Továbbá a világításra szánt költségbõl
100408  III,  1886    |                               inkább nyáron tanítson többet a tanító mikor az ingyen napvilág
100409  III,  1886    |                                látták és helyeselték, amint a jelentés egyenkint szedegeti
100410  III,  1886    |                             jelentés egyenkint szedegeti ki a szegény tanító feje alól
100411  III,  1886    |                                    szegény tanító feje alól a vánkost és szájából a betevõ
100412  III,  1886    |                                  alól a vánkost és szájából a betevõ falatot. Ott soványodott
100413  III,  1886    |                                    falatot. Ott soványodott a szegény jó ember a szemeink
100414  III,  1886    |                              soványodott a szegény jó ember a szemeink elõtt, szinte hallani
100415  III,  1886    |                                elõtt, szinte hallani véltem a csontjait zörögni.~De hát
100416  III,  1886    |                                   istenem - sóhajtottam fel a szomszédom elõtt -, azon
100417  III,  1886    |                                  Mire mosolyogva jegyzi meg a szomszédom, gondolom Horváth
100418  III,  1886    |                                     búsuljak, hiszen még az a tanító nem is egzisztál;
100419  III,  1886    |                                    tisztelt uraim, hogy már a nem létezõ tanítókon kezdünk
100420  III,  1886    |                                  minden gazdálkodási plánum a szegény iskolatanítókra
100421  III,  1886    |                                     színekkel megnevetessem a tisztelt ebédlõ társaságot.~
100422  III,  1886    |                                  egylet ennek az oka, hanem a nemzet, mely még nem áldozott
100423  III,  1886    |                                     áldozott eleget.~Hajdan a nagyurak a gyerekeik mellett
100424  III,  1886    |                                   eleget.~Hajdan a nagyurak a gyerekeik mellett mindig
100425  III,  1886    |                                    olyan gyerekeket, akiket a magokéi helyett megverjenek,
100426  III,  1886    |                                    nem viselik magukat jól. A mostani kolozsvári ünnepélyességek
100427  III,  1886    |                                alatt is felhangzottak ennek a régi szokásnak a maradványai
100428  III,  1886    |                        felhangzottak ennek a régi szokásnak a maradványai itt-ott: okozták
100429  III,  1886    |                                   itt-ott: okozták némelyek a fõpapokat, mások az arisztokráciát,
100430  III,  1886    |                                 arisztokráciát, ismét mások a zsidókra panaszkodtak a
100431  III,  1886    |                                     a zsidókra panaszkodtak a közömbösség miatt.~Én ezt
100432  III,  1886    |                            panaszkodom semmi közömbösségre. A nemzet megértette a kultúregyletet,
100433  III,  1886    |                          közömbösségre. A nemzet megértette a kultúregyletet, az mindenbõl
100434  III,  1886    |                                  mindenbõl rneglátszik.~Nem a lelkesedõk vannak kevesen,
100435  III,  1886    |                                    oláhok vannak sokan.~Nem a lelkesedés kevés - hanem
100436  III,  1886    |                                    lelkesedés kevés - hanem a lelkesedésbõl lett kevés
100437  III,  1886    |                                    kevés készpénzre váltva.~A lelkesedés a mi tõkénk.
100438  III,  1886    |                             készpénzre váltva.~A lelkesedés a mi tõkénk. Tehát hozzá kell
100439  III,  1886    |                                   hozzá kell fordulni ehhez a tõkéhez, ismét és ismét;
100440  III,  1886    |                                 ismét; ne kíméljük, mert ez a tõke csak akkor fogyhat
100441  III,  1886    |                             kifáradnak az élõk, apelláljunk a halottakra. (Nagy nyugtalanság.)~
100442  III,  1886    |                                 célokra - adják ezt ezentúl a legjótékonyabbra, az erdélyi
100443  III,  1886    |                                 maradjon meg az utókorra az a csodás legenda: hogy ebben
100444  III,  1886    |                                     hogy ebben az országban a holtak együtt védik a hazát
100445  III,  1886    |                             országban a holtak együtt védik a hazát az élõkkel.~...Poharamat
100446  III,  1886    |                            egészségére.~AZ ESŐ ELLEN~Biz ez a krónika megint Nagy András
100447  III,  1886    |                                   egy fránya újságíró adott a szájába, hogy a tudomány
100448  III,  1886    |                              újságíró adott a szájába, hogy a tudomány sok fejet megzavart,
100449  III,  1886    |                                     sok fejet megzavart, de a víz még egyet sem.~Ha már
100450  III,  1886    |                                    és itt lesz, hát kár azt a kis tintát sajnálni Nagy
100451  III,  1886    |                                     Nagy András uramtól is.~A derék egyszerû pógár nemrég
100452  III,  1886    |                                    világot látni.~S amiként a király kiválik a grófok
100453  III,  1886    |                                    amiként a király kiválik a grófok közül, akképp emelkedik
100454  III,  1886    |                               akképp emelkedik ki õkegyelme a nép közül. Események járnak
100455  III,  1886    |                                  akinek egy csinos háza van a Gyöngytyúk utcában, elköltözködõben
100456  III,  1886    |                                   lévén Boszniába, szeretne a házon túladni, s aztán tréfásan
100457  III,  1886    |                                    szegény mivoltában, hogy a házat szeretné megnézni,
100458  III,  1886    |                           lehetetlen - mondá.~Tetszett neki a ház, amint körülnézte.~-
100459  III,  1886    |                               fizetni? - kérdé az ügynök.~- A pénzecskét - felelte Nagy
100460  III,  1886    |                         hetykélkedés nélkül -, ha hazaérek, a következõ postával megküldöm.~
100461  III,  1886    |                                     bizony azt hittem, hogy a nagyobb részt bérösszegbõl
100462  III,  1886    |                                  szándékozik fizetni, ahogy a mai vevõk szoktak.~- Nem
100463  III,  1886    |                                   szoktak.~- Nem adom bérbe a házat.~- Hogyan, ön maga
100464  III,  1886    |                                Hódmezõvásárhelyt?~- Nem én, a világért sem. Dehogy hagyom,
100465  III,  1886    |                                   hát akkor minek vette meg a házat?~Nagy András uram
100466  III,  1886    |                                     fel-felnézek, hogy ezek a traktérosok egyre nyúzzanak.
100467  III,  1886    |                                   anyjukommal az esõ ellen.~A BUDAPESTI ÜNNEPEK~Mindenekelõtt
100468  III,  1886    |                             Mindenekelõtt bemutatom magamat a »Pesti Hírlap« közönségének.~
100469  III,  1886    |                                   mindent elköltöttek, csak a nagy nevet hagyták rám,
100470  III,  1886    |                                    vágtam ilyenkor közbe. - A tradíciók, az emlékek.~-
100471  III,  1886    |                            tradíciók, az emlékek.~- Pokolba a tradíciókkal - pattant fel
100472  III,  1886    |                                    pattant fel õ. - Pokolba a nagy nevekkel. Mit ér a
100473  III,  1886    |                                     a nagy nevekkel. Mit ér a puszta név? Még csak egy
100474  III,  1886    |                                  egy nagy nevet viselsz.~Én a fejemet csóváltam, de nagynéném
100475  III,  1886    |                                    meg, végtelenül szerette a képletes kifejezéseket s
100476  III,  1886    |                                 rajtakapott, mindig kivágta a szokásos tromfját:~- No,
100477  III,  1886    |                                  fogok fõzetni. Ebédelj meg a nagy nevedbõl.~Ki hitte
100478  III,  1886    |                                    volna még akkor, hogy ez a tréfás mondása jóslatszerû,
100479  III,  1886    |                                    semmire sem bírtam vinni a nagy nevemmel. Hiába hozakodtam
100480  III,  1886    |                                  fut az egész világon, hogy a »traktamentumok országában«,
100481  III,  1886    |                                 Nosza szaladok rögtön haza, a poros irományaim közé, hát
100482  III,  1886    |                                  közé, hát megtalálom, hogy a dédapám, aki a »széleskardú«
100483  III,  1886    |                             megtalálom, hogy a dédapám, aki a »széleskardú« melléknevet
100484  III,  1886    |                                    éppen ott esett el ennél a híres ostromnál.~Vérem hevesen
100485  III,  1886    |                                küldjenek egy meghívót, mint a »széleskardú« Brilson lovag
100486  III,  1886    |                                     egyenesivadékának.~Amíg a levél ment s rá a válasz
100487  III,  1886    |                                      Amíg a levél ment s rá a válasz vissza, csodálatos
100488  III,  1886    |                                    kerekedtek bérceink közt a magyarok óriási vendégszeretetérõl,
100489  III,  1886    |                                  óriási vendégszeretetérõl, a keleti fényrõl és pompáról,
100490  III,  1886    |                                semmi se. Patakokban fog ott a tokaji folyni, ámbrás fürdõkben
100491  III,  1886    |                                ivadékokat, akiknek az õseik a fõvárosukért vérzettek.
100492  III,  1886    |                                   Rá néhány napra megkaptam a meghívót, - Viktória! kiáltottam
100493  III,  1886    |                                   még egy ebédet sem ehetem a nagy nevembõl. Bezzeg akár
100494  III,  1886    |                                     akár úszhatom most majd a bõségben, fényben. Istenem,
100495  III,  1886    |                                    nagy szerencsémrõl, hogy a magyarok le akarják róni
100496  III,  1886    |                                    magyarok le akarják róni a hálájukat irántam, az unoka
100497  III,  1886    |                                     csinálok ott, azt hitte a jámbor kecske, hogy a magyarok
100498  III,  1886    |                                 hitte a jámbor kecske, hogy a magyarok legalábbis teletömik
100499  III,  1886    |                                    isten nevében elindultam a nagy útra, hogy a kitûzött
100500  III,  1886    |                                elindultam a nagy útra, hogy a kitûzött napra odaérjek.