bold = Main text
      Rész,  Esztendo/Fejezet                                           grey = Comment text

    1    I,  1869    |                        1869~CIKKEK ÉS KARCOLATOK~AZ ÉLCRŐL ÉS A BÓKRÓL~Az élc
    2    I,  1869    |                 KARCOLATOK~AZ ÉLCRŐL ÉS A BÓKRÓL~Az élc és a bók a mai társadalomnak
    3    I,  1869    |                      közötti különbség, hogy míg az egyik a nevetségest, a másik
    4    I,  1869    |                          bizony el lehet mondani az egyszeri olasszal, hogy »
    5    I,  1869    |                          come nostra famiglia«. (Az egész világ olyan, mint
    6    I,  1869    |                     olyan, mint a mi családunk.)~Az élcet és bókot mindenütt
    7    I,  1869    |          vérmérsékletéhez, szokásaihoz simulván, az élc és bók is különböző;
    8    I,  1869    |                németeknél erőtetett és nehézkes, az angoloknál homályos, éppen
    9    I,  1869    |                          mint a gyermek mosolya, az olaszoknál szúró, nem mint
   10    I,  1869    |                     beletörüli a maga szennyét.«~Az élcnél és a bóknál arra
   11    I,  1869    |               érintkezzék olyan fogalommal, mely az illedelem vagy a társalgási
   12    I,  1869    |                    élcnek ellentéte a finom vagy az úgynevezett szalon-élc,
   13    I,  1869    |                       keresett élc nevetségessé, az erőtetett bók unalmassá
   14    I,  1869    |                    erőtetett bók unalmassá teszi az embert.~Az erőtetett élc
   15    I,  1869    |                       unalmassá teszi az embert.~Az erőtetett élc ellenkezője
   16    I,  1869    |                         a könnyű és gyors; midőn az elme kellő gyorsasággal,
   17    I,  1869    |                         csalóka tükröt állít oda az igaz tárgy elé, hogy a nézőt
   18    I,  1869    |                    pusztán közönséges.~Ne legyen az élc hosszú, mert akkor megszûnik
   19    I,  1869    |                    feleli vissza a másik.~Legyen az élc és a bók olyan, mint
   20    I,  1869    |                         mint a rakéta, de legyen az csak ünnepi rakéta, mely
   21    I,  1869    |                    óvatosan ki kell kerülni mind az aljast, mind a sértõt.~Általános
   22    I,  1869    |                    sértõt.~Általános tapasztalat az, hogy az élces emberek a
   23    I,  1869    |                   Általános tapasztalat az, hogy az élces emberek a társaságnak
   24    I,  1869    |                        valóságos zsarnokai; mert az élc olyan fegyver, melytõl
   25    I,  1869    |                       igen sok ellenséget szerez az embernek; nem kell tehát
   26    I,  1869    |                         még mindenekfelett, hogy az élc ne fajuljon hóbortossággá,
   27    I,  1869    |                      embereknek ami nagyon édes, az undorító is.~»Az élc és
   28    I,  1869    |                    nagyon édes, az undorító is.~»Az élc és bók - mondja egy
   29    I,  1870    |                          CSELÉDJAVÍTÁS TÁRGYÁBAN~Az általános panaszhoz, mely
   30    I,  1870    |                         tárgyban, miként lehetne az égető bajon szerény nézetem
   31    I,  1870    |                           mire leginkább részint az országos gazdászati gyűlés,
   32    I,  1870    |                      hivatva, melynek nem szabad az ily aprónak látszó, de a
   33    I,  1870    |                       annál inkább változtak meg az idők, a körülmények és az
   34    I,  1870    |                        az idők, a körülmények és az urak.~Egészen más most a
   35    I,  1870    |                      holdas földtulajdonos, mint az 1848 előtti 200-300 holdas
   36    I,  1870    |                      mérve a mai cselédnek, mint az akkorinak.~Nem lesz érdektelen
   37    I,  1870    |                  érdektelen röviden körvonalazni az akkori körülményeket, miszerint
   38    I,  1870    |                mindeniknek, épp azért nevezte el az egyiket mindenesnek, a másikat
   39    I,  1870    |                 robotosokra őrködni, s midőn még az is erényül rovatott fel
   40    I,  1870    |                   cselédnek, ha csak maga lopott az urasági csűrből, hanem másoknak
   41    I,  1870    |                        mennyit lendített rajtunk az európai míveltség, ipar
   42    I,  1870    |                  egyszersmind észrevesszük, hogy az akkori cselédség jó volt
   43    I,  1870    |                         akkori cselédség jó volt az akkori uraknak, nekünk azonban
   44    I,  1870    |                          Ami ezentúl következik, az mind csak mellék ok, melynek
   45    I,  1870    |                          megoldva.~Legjobb volna az »Angol cselédrendszer«-t
   46    I,  1870    |                 intézményeiből át lehetne venni, az csak részben lenne életrevaló
   47    I,  1870    |                      fölösleges, miből világosan az következik, miszerint nálunk
   48    I,  1870    |                         magyarázható tehát, hogy az ember nemcsak könnyen kap,
   49    I,  1870    |                         van köszönet, alig várja az estét, hogy ki nem érdemlett
   50    I,  1870    |                      mert rendszeresen megöletik az benne némely rossz bánású
   51    I,  1870    |                       cselédjén túl ne adhasson. Az okot csak a bíróság állapíthatja
   52    I,  1870    |                       állapíthatja meg.~Nagy baj az, hogy a cseléd és gazda
   53    I,  1870    |                  megtartására pedig, mihelyt azt az egyik fél kívánja, nemcsak
   54    I,  1870    |                    kényszeríteni, hanem kell is.~Az ok, mely miatt a cseléd
   55    I,  1870    |                     belejegyzendő, mégpedig maga az elöljáróság által egy arra
   56    I,  1870    |                         mit vonnának magok után? Az~I. rovatban a cseléd neve,
   57    I,  1870    |                Észrevételek« címet viselne, hova az ok íratnék be, melynek következtében
   58    I,  1870    |                     által íratnék be. Amennyiben az elbocsáttatási ok mint külön
   59    I,  1870    |                         bűntény is forogna fenn, az is bejegyzendő lenne: bebizonyosodott-e
   60    I,  1870    |                        más ok miatt nem szolgál, az illető község adna viselete
   61    I,  1870    |                        felől értesítést, melyben az ideiglenesen szolgálat nélküli
   62    I,  1870    |                     szigorúan felelőssé tétetnek az adatok hitelességéért.~Teljesen
   63    I,  1870    |                          a cselédjavításnak, mit az előzmények után fölösleges
   64    I,  1870    |                          akaratával, bizony csak az ilyen cselédkönyvek kényszeríthetik (
   65    I,  1870    |                       bealkussza magát, felveszi az előpénzt, elissza: egypár
   66    I,  1870    |                      viszketegségből visszaküldi az előpénzt s más helyre alkuszik,
   67    I,  1870    |      szolga-személyzetéről.~Milyen csúnya szokás az, s mennyire alacsonyítja
   68    I,  1870    |                          volt, még jó híre sem - az az egy érdeme mindig megmaradt,
   69    I,  1870    |                       volt, még jó híre sem - az az egy érdeme mindig megmaradt,
   70    I,  1870    |                          lapban.~A TÁRSADALOM ÉS AZ EMBER~A társadalom hasonlít
   71    I,  1870    |                    kijelölt helye, rendeltetése. Az egyik nagyobb kerék, mely
   72    I,  1870    |                    nélkül meg éppen jobban fogna az forogni.~Hanem ez óriási
   73    I,  1870    |                       ezeken nyugszik a mű, ezek az alap, mely nélkül megszűnnék
   74    I,  1870    |                           mely nélkül megszűnnék az forogni, megszűnnék lenni
   75    I,  1870    |                     megszűnnék lenni társadalom. Az angol címer körirata »Dieu
   76    I,  1870    |                        szólanék, elemezzük kissé az ember hatáskörét a társadalomban.~
   77    I,  1870    |                    embernek tulajdonít befolyást az összes társadalomra, hanem
   78    I,  1870    |                          közvetlen befolyása van az egész társadalomra: de közvetett
   79    I,  1870    |                      jelentőséggel, habár nem is az egész társadalomra, hanem
   80    I,  1870    |              bizonyítgatni.~Ebből láthatja tehát az ember, mennyire fönséges
   81    I,  1870    |                        lépést, melyet tesz, hogy az a társadalom határain, a »
   82    I,  1870    |                        erkölcsi hasznára váljék.~Az öt nagyhatalom mellé még
   83    I,  1870    |                        egy hatodikat is állított az újkor, a - sajtót; s én
   84    I,  1870    |                        azt mondhassam, miszerint az az első igazi nagyhatalom,
   85    I,  1870    |                         mondhassam, miszerint az az első igazi nagyhatalom,
   86    I,  1870    |                       ritkán téved s éppen azért az [........] illetlen a legigazságosabb
   87    I,  1870    |                        mert Mirabeau szerint: ha az egész társadalom téved,
   88    I,  1870    |                          egész társadalom téved, az egész társadalomnak akkor
   89    I,  1870    |                        ily nagy hatalommá teszi, az elõször: a vallás, ezen
   90    I,  1870    |                        szent kötelék, mely, mint az emberi testben az idegrendszer,
   91    I,  1870    |                           mint az emberi testben az idegrendszer, mindent összeköt,
   92    I,  1870    |                         egybekapcsol, mint a nap az égen, éltet, melegít, s
   93    I,  1870    |                       hit« fénye mellett vezérli az emberiséget a tudatlanság
   94    I,  1870    |                          felé.~Másodszor: A jog, az igazságosság és szeretet,
   95    I,  1870    |                        ezen iker szülöttei, mint az emberi szabadság és méltóság
   96    I,  1870    |                      savent pas être.«~Ezek azok az elvek, melyek a társadalmat
   97    I,  1870    |                     melyek, mert maradandók mint az istenség eszméje, a társadalmat
   98    I,  1870    |                       jegyzi mindannyiszor, hogy az eszme megmaradt régi fönségé­
   99    I,  1870    |                        is, ki merné mondani: »ez az oszlop nem jó, hanem szép,
  100    I,  1870    |                      írni, úgy cselekedvén, mint az egyszeri fuvaros, aki meg­
  101    I,  1870    |                         kalappal a jellem elõtt. Az »irály az ember«, mondja
  102    I,  1870    |                          jellem elõtt. Az »irály az ember«, mondja egy híres
  103    I,  1870    |                        azt mondom, hogy a jellem az ember. A jellemnek köszöni
  104    I,  1870    |                       ember. A jellemnek köszöni az emberiség mindazt, amire
  105    I,  1870    |                       amivel dicsekedni szokott: az egy egész világ bent a lélekben,
  106    I,  1870    |                  lélekben, melyet maga alkot meg az ember, s melynek romjai
  107    I,  1870    |                      megvédeni, egy Szapáry, aki az õt sanyargató török vezért
  108    I,  1870    |                          ami oly közel vívé õket az isteniség nagy eszméjéhez,
  109    I,  1870    |                       isteniség nagy eszméjéhez, az a jellem volt.~Mi tehát
  110    I,  1870    |                  önelhatározás okozta megszokása az élet bizonyos irányában,
  111    I,  1870    |                önalakítása, melynek alapja ugyan az ember természetében van,
  112    I,  1870    |                        mely azonban mindamellett az ember saját »tette«, miután
  113    I,  1870    |                     saját akarata szerint képezi az egyedi természetet, mint
  114    I,  1870    |                        alapja, mint már említém, az ember természetében van
  115    I,  1870    |               befolyással.~Hipokratesz és Gallén az emberi vérmérsékletet a
  116    I,  1870    |               összefüggésbe és azt állítja, hogy az emberi természet, illetõleg
  117    I,  1870    |                          a vízhez, amely nedves. Az újabbkori bölcsészek a négy
  118    I,  1870    |                      tompa vérmérsékletûvé tenné az embert. Mind a két nézet
  119    I,  1870    |                        vegyük például, kik közül az elsõ olyan határozatlan
  120    I,  1870    |                          fel magára a sok közül; az utóbbinak pedig az egész
  121    I,  1870    |                        közül; az utóbbinak pedig az egész félszázados uralkodása
  122    I,  1870    |                 egyáltalában természeti adomány, az ember szabad akaratától
  123    I,  1870    |                         semmi által s legfeljebb az erõs elhatározás s megszokás
  124    I,  1870    |                          jellemet is, de én csak az utóbbira fordítom figyelmemet.
  125    I,  1870    |                         sokféleképp kevervék, és az átmenetek oly észrevehetlenek
  126    I,  1870    |                   különös éghajlati mivoltától s az illetõ nemzet állami s vallási
  127    I,  1870    |                lehetetlen, hogy eszébe ne jusson az embernek az egykedvû angol,
  128    I,  1870    |                     eszébe ne jusson az embernek az egykedvû angol, mint a közönyös
  129    I,  1870    |                        szerencséjök bemutatni.~- Az már egészen más - mondja
  130    I,  1870    |                         oly nagy mértékben, mint az angolt.~Legközelebb áll
  131    I,  1870    |                         a spanyolhoz a török, de az is már inkább a heves véralkat
  132    I,  1870    |                       még ha a törvény rossz is) az angoléval versenyzik.~Az
  133    I,  1870    |                         az angoléval versenyzik.~Az olasz nemzet a mélás és
  134    I,  1870    |                  gondolat valóságos szikra, mely az egész nemzetet felgyújtja,
  135    I,  1870    |                    általánosan, de szorosan véve az olyan jellemzés nem lehet
  136    I,  1870    |                          nem lehet zsinórmértéke az egyesek jellemének, amit
  137    I,  1870    |                         egyesek jellemének, amit az is eléggé igazol, hogy a
  138    I,  1870    |                         a »gründlich» német adta az emberiségnek a legnagyobb
  139    I,  1870    |                          és Zaphirt.~De valamint az emberi természetet játék,
  140    I,  1870    |                      lehet igazán kiösmerni, úgy az egyes nemzeteket is azon
  141    I,  1870    |                   foglalnak.~A spanyol soká tûri az igát, nem szól, nem zúgolódik,
  142    I,  1870    |                    magáért, de aztán megelégszik az üres dicsõséggel, s nem
  143    I,  1870    |                    respublicába, a respublicából az abszolutizmusba.~Az angolt
  144    I,  1870    |                respublicából az abszolutizmusba.~Az angolt jelleméhez képest
  145    I,  1870    |                          hogy szinte kirí belõle az az átkozott flegma, mely
  146    I,  1870    |                       hogy szinte kirí belõle az az átkozott flegma, mely a
  147    I,  1870    |                        jellemérõl mondani lehet, az inkább a »jelleg« nevet
  148    I,  1870    |                       középkorban (a 25-ik évtõl az 50-edikig) fejlõdik ki,
  149    I,  1870    |                       elveken nyugszik, melyeket az élet által szerez az ember
  150    I,  1870    |                    melyeket az élet által szerez az ember s melyek aztán életét,
  151    I,  1870    |                meghatározzák.~Így tehát a jellem az ember azon cselekedete,
  152    I,  1870    |                           mely a szabadsághoz és az erény magasságához vezet«,
  153    I,  1870    |                          mondta talán Franklin: »az oly embernek, kinek élete
  154    I,  1870    |                    jelleme), csak a neve ember.«~AZ ÖSZTÖN~(Bölcsészeti tanulmány)~
  155    I,  1870    |                           Bölcsészeti tanulmány)~Az ember bámulva áll meg az
  156    I,  1870    |                         Az ember bámulva áll meg az ember elõtt, mint legremekebb
  157    I,  1870    |                     felhasználni a saját javára. Az állatokban táplálékot adott
  158    I,  1870    |                    láthatók meg szemmel; ott már az örökkévalóság pecsétje van
  159    I,  1870    |                          nevezni. Vele születnek az emberrel, s aszerint fejlõdnek
  160    I,  1870    |                        irány viszont közvetlenül az ember körülményeitõl, helyzetétõl,
  161    I,  1870    |                    bátran ki lehet mondani, hogy az emberrel veleszületett érzelemvilága,
  162    I,  1870    |                     teremtve.~Nézzük tehát ezen, az emberrel veleszületett lelkierõk
  163    I,  1870    |                          nyilatkozik meg benne - az ösztönt.~Az ösztön általában
  164    I,  1870    |                          meg benne - az ösztönt.~Az ösztön általában nem egyéb,
  165    I,  1870    |                        célja nem más, mint éppen az, hogy munkásságot fejtsünk
  166    I,  1870    |                  nyilatkozata, cselekvénye magán az ösztönön alapul, mely azt
  167    I,  1870    |                        ösztönön alapul, mely azt az istentõl nyert kétségbevonhatatlan
  168    I,  1870    |                      lélek nagy törvénykönyvében az van beírva a legelsõ parancsolatnak: »
  169    I,  1870    |                        fentebb mondottak szerint az ösztön a lelki élet tulajdonképpeni
  170    I,  1870    |               tulajdonképpeni alapja, tényezõje. Az ösztön hasonlít a növény
  171    I,  1870    |                          növény csírájához, mely az egész növényt mozgásba hozza,
  172    I,  1870    |                           kitolja a földbõl, hol az azután megnõ, elágazik,
  173    I,  1870    |                           napfény és harmat: úgy az ösztönnek is, hogy az jó
  174    I,  1870    |                        úgy az ösztönnek is, hogy az jó iránylatú cselekvõségi
  175    I,  1870    |                          Eddig általában szóltam az ösztönrõl, most nézzük szorosabb
  176    I,  1870    |                       tagadnók, meglátszik, hogy az emberben is van állati tulajdonság.~
  177    I,  1870    |                         azt merte mondani, hogy »az ember két lábú tollatlan
  178    I,  1870    |                     állat«, volt egy »kis igaza« az öregúrnak. Méltóztassanak
  179    I,  1870    |                   Méltóztassanak csak elmélkedni az »érzéki ösztönrõl«, melynek
  180    I,  1870    |        nyilatkozványainál csaknem egészen elvész az állat háta mögött az emberben
  181    I,  1870    |                      elvész az állat háta mögött az emberben az ember.~Avagy
  182    I,  1870    |                          háta mögött az emberben az ember.~Avagy miben különbözik
  183    I,  1870    |                 különbözik közönséges értelemben az ember az állattól? A tudomány
  184    I,  1870    |                   közönséges értelemben az ember az állattól? A tudomány nagyon
  185    I,  1870    |                        egyszerûen határozza meg:~Az ember okát adja annak, amit
  186    I,  1870    |                          annak, amit cselekszik, az állat önkéntelenül tesz
  187    I,  1870    |              önkéntelenül tesz mindent; azaz míg az em­ber az ész és a lélek
  188    I,  1870    |                      mindent; azaz míg az em­ber az ész és a lélek törvényeinek
  189    I,  1870    |                   vizsgálja következéseit, addig az állat oktalanul csupán érzéki
  190    I,  1870    |                      Akik tehát azt hiszik, hogy az ember és az állat közt nincs
  191    I,  1870    |                         hiszik, hogy az ember és az állat közt nincs semmi hasonlatosság,
  192    I,  1870    |                         azt bizonyítsák be, hogy az emberben nincs érzéki ösztön,
  193    I,  1870    |                       semmi egyéb, mint törekvés az állati élet kielégítésére,
  194    I,  1870    |                         nem lehet bebizonyítani.~Az érzéki ösztönt fel lehet
  195    I,  1870    |                     miszerint bebizonyítom, hogy az érzéki ösztön annyira állatias
  196    I,  1870    |                         annyira állatias jellegû az emberben, mely sokszor az
  197    I,  1870    |                        az emberben, mely sokszor az akarattól függetlenül, sõt
  198    I,  1870    |                       akarattól függetlenül, sõt az akarat ellenére is követi
  199    I,  1870    |                     értelem nélkül is megtalálja az eszközöket, mert van az
  200    I,  1870    |                          az eszközöket, mert van az emberben bizonyos veleszületett
  201    I,  1870    |                      elõsejtelem, valami titkos, az ész törvényein kívül mûködõ
  202    I,  1870    |                          vagy nemleges irányt ad az ösztönnek.~Kinek nem tûnt
  203    I,  1870    |                          aki neki sohasem vétett az életben, ránéz, s visszataszítódik
  204    I,  1870    |                         gyûlöli; míg egy másikat az elsõ pillanattól fogva vonzalommal
  205    I,  1870    |                       vonzalommal szemlél, habár az ártani igyekszik is neki.
  206    I,  1870    |                   leküzdje ezen belsõ, állatias, az ész törvényein nem gyökeredzõ
  207    I,  1870    |                  kifolyása a szerelem, illetõleg az érzéki ösztön szenvedéllyé
  208    I,  1870    |                      akaratjával szemben sem bír az ember leküzdeni, s mely
  209    I,  1870    |                        szorítja, elannyira, hogy az végképpen megzsibbadni látszik.~
  210    I,  1870    |                         hal. Nem kevésbé fejlett az emberben az önfenntartási
  211    I,  1870    |                      kevésbé fejlett az emberben az önfenntartási ösztön is:
  212    I,  1870    |                        ezeket a hang, úgyszintén az arckifejezés és taglejtés.~
  213    I,  1870    |                     szervek, melyeknek ugyan ura az ember, hanem õk mégsem egészen
  214    I,  1870    |                        õk mégsem egészen szolgái az embernek. Hányszor hazudtolja
  215    I,  1870    |                         szem, Hányszor árulja el az ember haragját az összeszorított
  216    I,  1870    |                      árulja el az ember haragját az összeszorított ajk; s milyen
  217    I,  1870    |            összeszorított ajk; s milyen jelenség az, hogy a pajkos gyermek a
  218    I,  1870    |                      félre? Honnan tudja õ, hogy az a veszekedés, amit hallott,
  219    I,  1870    |                 természete? S honnan tudja, hogy az a komoly, szótalan arc igazi
  220    I,  1870    |                          arc igazi fájdalom?~Ezt az érzéki ösztön súgja neki.~
  221    I,  1870    |              magatartásában fejezi ki magát mind az egyéniség, mind pedig a
  222    I,  1870    |                     nyilatkozatok tehát a lélek, az egyéniség kiösmerésére szolgálnak
  223    I,  1870    |                 szolgálnak s belõlök alakul maga az »Arculattan« - Physio­gnomika -
  224    I,  1870    |                      Több bölcsész vaknak nevezi az érzéki ösztönt, ezzel kívánván
  225    I,  1870    |                        helytelen elnevezés, mert az ösztön, a természet által
  226    I,  1870    |                        ösztön, a természet által az ember lelkébe oltott, s
  227    I,  1870    |                          homályos tudat, melyben az ember rendeltetési célja
  228    I,  1870    |                        Éppen ez okból nem tartom az ösztönt vaknak, hanem tartom
  229    I,  1870    |                         lélek irányzatának, mely az ember szellemi tulajdonságait
  230    I,  1870    |                       Egybehangzó vélemény, hogy az élet egyetlen percében sincs
  231    I,  1870    |                         teljesen kifejezve, mert az már lényegénél fogva is
  232    I,  1870    |                     egyáltalában nem járja, mert az ösztön mindenkinél egyforma,
  233    I,  1870    |                   tétetik függõvé.~Ebbõl világos az is, hogy az ösztön, a szellemi
  234    I,  1870    |                        Ebbõl világos az is, hogy az ösztön, a szellemi fejlettség
  235    I,  1870    |                          mívelt embereknél: mert az utóbbiaknál háttérbe szorítja
  236    I,  1870    |                     lelki erõk munkássága.~Midõn az ember érzelemvilágából,
  237    I,  1870    |                       leírtam szerény nézeteimet az ösztönrõl - meg nem állhatom,
  238    I,  1870    |                       akaratot, mely úrrá tegyen az állatok felett te pedig
  239    I,  1870    |                      ösztönödnek.~Míly nagyszerû az isteni gondviselés!~Csak
  240    I,  1873    |                 uralkodik, azóta egészségesebbek az emberek, rövidebbek az éjszakák
  241    I,  1873    |           egészségesebbek az emberek, rövidebbek az éjszakák és hosszabbak a
  242    I,  1873    |                   kolerabizottság és elválasztja az ember szájától az »italt«.
  243    I,  1873    |                    elválasztja az ember szájától az »italt«. A kolera maga még
  244    I,  1873    |                       még becsületes ember, mert az mindössze csak egyszer öli
  245    I,  1873    |                      héten hatszor öli meg benne az egyéni szabadságot.~Már
  246    I,  1873    |                         mesterséges kipusztítása az átkos »minisztérjom« által.
  247    I,  1873    |                      kedve is szottyanna kidobni az ajtón a mulatságot rontó
  248    I,  1873    |                         célt, mivel éppen ő maga az a kolera-biztos, akit kidobna.
  249    I,  1873    |                     könnyebb feladat volt lelőni az almát fia fejéről, mint
  250    I,  1873    |                     zsiráns«. Csendesen mulatnak az asztalok, kifogyott mindenünnen
  251    I,  1873    |                  mindenünnen a »szusz«, mit csak az »éjfélután« szokott önteni
  252    I,  1873    |                          hétig« lesz ott; mit ér az, ha most odateszik elébe
  253    I,  1873    |                         a tizenkét órát?! Keserû az itala tõle.~De azért ha
  254    I,  1873    |                         szeretett gyermekei, kik az õ kedveért vannak teremtve
  255    I,  1873    |                         kedveért vannak teremtve az árnyékvilágra; hogy legyenek
  256    I,  1873    |                         és kiszolgálhasson.~Mind az õ nevelése az egytõl egyig,
  257    I,  1873    |              kiszolgálhasson.~Mind az õ nevelése az egytõl egyig, már ti. a
  258    I,  1873    |               fiatalabbja.~Amelyik pirospozsgás, az az õ rostélyosaitól lett
  259    I,  1873    |                         Amelyik pirospozsgás, az az õ rostélyosaitól lett ilyen,
  260    I,  1873    |                       amelyik halavány, beteges, az az õ borától lett olyan,
  261    I,  1873    |                    amelyik halavány, beteges, az az õ borától lett olyan, amelyik
  262    I,  1873    |                      amelyik bele mer kottyanni »az fontos ország dolgaiba«,
  263    I,  1873    |                         fontos ország dolgaiba«, az is õtõle profitírozta a
  264    I,  1873    |                         melletti asztalnak, mert az ablaknál ülõ kompánia rátartós
  265    I,  1873    |               kinek-kinek a maga érdeme szerint. Az osztrák császárnak aszerint
  266    I,  1873    |                        ijedten kapja hátra fejét az »ágyú« szóra, s miután az
  267    I,  1873    |                        az »ágyú« szóra, s miután az Albert gyerek véletlenül
  268    I,  1873    |                        Pista kellner megtaszítja az Albert kellnert, az meg
  269    I,  1873    |                  megtaszítja az Albert kellnert, az meg leejti a telegrafos
  270    I,  1873    |                          a honboldogítással, sem az örök béke eszméjével, beleponálja
  271    I,  1873    |                           jó firma« nem lépne be az ajtón, kinek látására egyszerre
  272    I,  1873    |                        vészes haragja.~Nem lehet az másképp. Idegenek elõtt
  273    I,  1873    |             törzsvendégek annyira divatba hozták az »aufschreiben«-t, hogy ha
  274    I,  1873    |                  elkiáltja magát, hogy »zahlen«, az egész »Balassa« Mezei bácsival
  275    I,  1873    |                       tekint a »szentségtörõre«.~Az új cimbora jöttére megélénkül
  276    I,  1873    |                    megszagolja egy mérföldnyirõl az idegen bûzt - s ott terem
  277    I,  1873    |                       Aztán kezdõdik a mulatság. Az embernek eszébe jut a sorsa,
  278    I,  1873    |                leghazárdabb pasasier elpattantja az elsõ pezsgõdugót.~...És
  279    I,  1873    |                          a boglyas Ghiczy-szûrt.~Az elõkerült Albert gyerek
  280    I,  1873    |                   kezdjék.~II. A DEUTSCH-KÁVÉHÁZ~Az ember körülnéz elõbb az
  281    I,  1873    |                          Az ember körülnéz elõbb az utcán, ha nem látja-e valami
  282    I,  1873    |                         a Deutsch-kávéházba, hol az elválasztott sziámi ikrek
  283    I,  1873    |                       sziámi ikrek hímnemû fele, az elhízott Deutsch papa székel
  284    I,  1873    |                       magány unalmasságát, hanem az éjszakán által is folytonosan
  285    I,  1873    |                          bõven vannak képviselve az örömek e birodalmában.~Ott
  286    I,  1873    |                        õk sem adják »interesre«. Az embernek nem az a hivatása
  287    I,  1873    |                      interesre«. Az embernek nem az a hivatása hogy »takarékpénztárrá«
  288    I,  1873    |                     takarékpénztárrá« váljék. Ha az úr azért muzsikáltat, hogy
  289    I,  1873    |                     mulasson utána. Elég baj már az is, hogy mikor az urak mulatnak,
  290    I,  1873    |                        baj már az is, hogy mikor az urak mulatnak, õk muzsikálnak
  291    I,  1873    |                     valami elfojtott epedõ vágy, az sem vonatkozik ötemeletes
  292    I,  1873    |                          pusztára, akkor is csak az jár eszökben, hogy ezeken
  293    I,  1873    |                          a megyeházi szag. Õ itt az arisztokráciát képviseli,
  294    I,  1873    |                          szilvóriumot is. No, de az rendén is van. A szõke írnok
  295    I,  1873    |                          meg egyenes haladásában az egyik golyó - a jobboldal,
  296    I,  1873    |                        másik golyó - a baloldal. Az isten bûnül ne vegye neki!
  297    I,  1873    |                      magát s hova szinte átviszi az ékes megyei stílust. Három
  298    I,  1873    |                  kérdések kérdése, hogy szabad e az utolsónak is »besszerelni«,
  299    I,  1873    |                 tourmaclit« nem fogadja el, mert az korlátozza a viziadás »autonómiáját«,
  300    I,  1873    |                 diplomáciai jegyzékváltogatással az okot, míg elkiálthatja,
  301    I,  1873    |                elkiálthatja, hogy »akciót neki!«~Az akció reakciót szül. A szõke
  302    I,  1873    |                   ábrázatjába. Egyet káromkodik. Az osztó kezébõl kiesik a kártya.
  303    I,  1873    |                       rettentõn, hogy vége lett. Az igaz, hogy nem rajta múlt
  304    I,  1873    |                       patikáriusnak. Tûz és víz. Az õ fakkja az »édes«, az övék
  305    I,  1873    |                          Tûz és víz. Az õ fakkja az »édes«, az övék a »keserû«.
  306    I,  1873    |                           Az õ fakkja az »édes«, az övék a »keserû«. S ha Király
  307    I,  1873    |                       összes követeléseit és nem az izraelit anyaszentegyházra.~
  308    I,  1873    |                      kaszinóba, de eltévesztette az emeletet. Meg aztán... mi
  309    I,  1873    |                        van, mint a spanyolviasz, az arca olyan fehér, mint a
  310    I,  1873    |                        szeretné ma este felvenni az »elõleges biztosítási jegyzõkönyvet«,
  311    I,  1873    |                          van a gyomrában«. Aztán az is könnyen megeshetnék,
  312    I,  1873    |                         értené ezt a mesterséget az a torzonborz barna alak,
  313    I,  1873    |                     Sándor néz le némán, hidegen az éjszakát átdorbézoló csemetéire
  314    I,  1873    |                  éjszakát átdorbézoló csemetéire az új korszaknak. A pislogó
  315    I,  1873    |                           hazám ifjusága?~...Már az igaz, hogy furcsa dolgokat
  316    I,  1873    |                         hogy furcsa dolgokat írt az a Petőfi. Ugye Deutsch papa?~
  317    I,  1873    |                  nevezetes hely, mert odajár. És az nagy különbség.~Azután -
  318    I,  1873    |                          én istenem! - csak kell az embernek járni valahova
  319    I,  1873    |                         mind kidöglöttek. Hiába, az ember fut a szomorú sors
  320    I,  1873    |                        szomorú sors elől. Ez már az önfenntartási ösztönhöz
  321    I,  1873    |                          bevenni a »jóból«, neki az mind megjárja, mert Kinek
  322    I,  1873    |                          a Zichy is szolid hely. Az öreg urak és az átutazók
  323    I,  1873    |                     szolid hely. Az öreg urak és az átutazók vendéglõje.~A nagyvilági
  324    I,  1873    |                    képezi a beszélgetés tárgyát. Az a néhány »burger«, aki néha-néha
  325    I,  1873    |                       Géza kellner számítaná fel az árát.~Hanem aztán hetivásárkor
  326    I,  1873    |                          hetivásárkor megélénkül az élet a szolid pecsovics-jellegû
  327    I,  1873    |                          közönségétõl hemzsegnek az asztalok. S ha itt-ott hegyesre
  328    I,  1873    |                     melyet liberális volta miatt az ügyefogyottabbakkal szemben
  329    I,  1873    |                        sárosabb a »kalucsni«, ha az van felül, - és a felsõ
  330    I,  1873    |                      felsõ kabátot is jobban éri az esõ, mint a »lajbit«, ha
  331    I,  1873    |                       arccal nézve utána, mintha az járna eszében, hogy milyen
  332    I,  1873    |                      milyen érdemes derék férfiú az, mennyire tiszteli, becsüli
  333    I,  1873    |                   tiszteli, becsüli õ azt, eddig az jár eszében, hogy ugyan
  334    I,  1873    |                          el monoton jellegét, ha az »Edos gyerek« vetõdik ide
  335    I,  1873    |                        vetõdik ide falujából.~És az elég gyakran megesik.~Híres
  336    I,  1873    |                      lehányni a felsõruhát, mely az említett kaland következtében
  337    I,  1873    |              leleményessége éppen most szüli meg az »Ötvenedik indítványt«,
  338    I,  1873    |                      múltját terheli, mert a bor az bagatell csak... mely meg
  339    I,  1873    |                       egyetlen lélek sem... csak az üres palackok, a tövig égett
  340    I,  1873    |                            Hét napból áll a hét. Az első két napon, ti. hétfőn
  341    I,  1873    |                    kedden békés egyetértésben él az ember a szerkesztővel, kölcsönös
  342    I,  1873    |                    mosoly futja el ábrázatát, ha az utcán meglátja, míg ellenben
  343    I,  1873    |                       sat? Aztán a vége rendesen az, hogy kellemetlen náthát
  344    I,  1873    |                      okozó időjárás uralkodik... az embernek legokosabb ilyenkor
  345    I,  1873    |                          nem írod? Micsoda dolog az? Soha semmi sincs korán.
  346    I,  1873    |                         ugyan lehet támaszkodni!~Az ember ilyenkor hebeg valamit
  347    I,  1873    |                  szendergésedből egy baljóslatú, az éneklésbe átmenő süvítő
  348    I,  1873    |                            Kérek manuscriptumot!~Az ember bosszankodva riad
  349    I,  1873    |                          szeretné átszolgáltatni az alkalmatlankodónak, ha az
  350    I,  1873    |                        az alkalmatlankodónak, ha az véletlenül nem éppen a Dömötör
  351    I,  1873    |                      annyi sajtóhibát hágy, hogy az ember a maga művét is Urosénak
  352    I,  1873    |                      dolgozni fogok; hanem tudj’ az ördög, ha muszaj dolgozni,
  353    I,  1873    |                          mindjárt nem akaródzik. Az igaz hogy akkor sem akaródzik,
  354    I,  1873    |                         helyen tartózkodom, ahol az ördögnek sem jutna eszébe
  355    I,  1873    |                     nagyorrú Makkfői fiskális és az »anständig« Feri öcsénk
  356    I,  1873    |                  fiskális egy csomó tobákot tart az orrom alá, Ákos bácsi csiklandoz,
  357    I,  1873    |                    szájamat...~Így következik be az este. Éjjel is folytonosan
  358    I,  1873    |               Szabadabban lélegzem.~És megfordul az események kereke.~A szerkesztõ
  359    I,  1873    |                  gyászhírek« rovatát betölti, de az is elmúlt a »Nógrádi Lapok«
  360    I,  1873    |                     Lapok« mutatványszámától. Ez az egy munkatársunk is odavan.~
  361    I,  1873    |                 reklamálja. Hahó! Nini, ott megy az ablak alatt Miklós bátyánk.
  362    I,  1873    |                      Milyen szomorú, gondolatdús az arca! Ugyan mirõl gondolkozhatik?
  363    I,  1873    |                     Attól bizony könnyen kitelik az az eredetiség, hogy amikor
  364    I,  1873    |                        bizony könnyen kitelik az az eredetiség, hogy amikor
  365    I,  1873    |                  nagykalapú tót kiáltja el magát az utcán, hogy »ablakot csináltassanak«!~
  366    I,  1873    |                          a tollat.~- Hüm! Megvan az anyag. Megvan a cikk-matéria!
  367    I,  1873    |                          micsoda szemtelenség is az, hogy az ablakcsinálást
  368    I,  1873    |                         szemtelenség is az, hogy az ablakcsinálást egészen ezek
  369    I,  1873    |                    monopolizálják. És mért éppen az ablakot? Mert mi az ablak?
  370    I,  1873    |                        éppen az ablakot? Mert mi az ablak? Az ablak a világosság
  371    I,  1873    |                       ablakot? Mert mi az ablak? Az ablak a világosság eszközlõje.
  372    I,  1873    |                         jön a »kefelenyomat«. És az iszonyú dolog, tisztelt
  373    I,  1873    |                  tisztelt uraim és dámáim! Látni az embernek a saját elmeszülöttét
  374    I,  1873    |                  különféle sajtóhibák által. Oh, az borzasztó érzés! Én nem
  375    I,  1873    |                            Már bocsánatot kérek! Az én véleményem szerint ez
  376    I,  1873    |                      szerint ez a legsikerültebb az eddigiek közt.~És ez a szerkesztés
  377    I,  1873    |                       nélkül fecsegni a jövõrõl. Az alaptalanság alapossága
  378    I,  1873    |                   fonalként húzódik át mindenen.~Az alaptalanság olyan, mint
  379    I,  1873    |                bizottmányi tag fog ülni talán, s az illatos ambrózia-lég helyett,
  380    I,  1873    |                        ambrózia-lég helyett, mit az õ édes alakja hagyott itt,
  381    I,  1873    |                   varázs-éldeletében szállta meg az érdemes bizottmányi tag
  382    I,  1873    |                 perióduson arról a témáról, hogy az õ csûre végében is olyan
  383    I,  1873    |                        eddig azért gyûltek össze az emberek, hogy bókokat mondjanak,
  384    I,  1873    |                    szolgálni egymásnak.~Mert hát az »udvarlás« és hazafiság
  385    I,  1873    |                    udvarlás« és hazafiság között az a különbség, hogy az egyik
  386    I,  1873    |                      között az a különbség, hogy az egyik olyan tettetés, amirõl
  387    I,  1873    |                      amirõl mindenki tudja, hogy az, míg ellenben a másik olyan
  388    I,  1873    |                  miszerint senki sem tudja, hogy az.~Ez ugyan Kerkápolyi-féle
  389    I,  1873    |                         amilyen sötét a kép, mit az olvasónak mutogatok.~Látom
  390    I,  1873    |                       körmeivel bánatos kebelét, az »átkos minisztériom« borzadályt
  391    I,  1873    |                           elsõk«. Meg is látszik az a fájdalmas tudat mindkettõn.
  392    I,  1873    |                 mindkettõn. Szinte belehalványul az arcuk. Lesoványodtak.~De
  393    I,  1873    |               Lesoványodtak.~De hát nem is csoda az. Étvágya sincs az embernek,
  394    I,  1873    |                          csoda az. Étvágya sincs az embernek, ha látja, hogy
  395    I,  1873    |                        Miska bácsi opponálni fog az ellen, hogy a vármegye kölcsönt
  396    I,  1873    |                     vármegye kölcsönt vegyen fel az utakra.~Aztán nem is lehetséges
  397    I,  1873    |                          Aztán nem is lehetséges az. Ha váltóra veszi, ki az
  398    I,  1873    |                         az. Ha váltóra veszi, ki az ördög fogja zsirálni. Egy
  399    I,  1873    |                          megfogni forgatónak.~Ha az egyáltalában forgató lehetne,
  400    I,  1873    |                       ember ujja körül!~Csakhogy az az egy ujj beillik tengelynek.~
  401    I,  1873    |                          ujja körül!~Csakhogy az az egy ujj beillik tengelynek.~
  402    I,  1873    |                         ha a múlt gyûlést írnám, az a jövõ gyûlés rajza lenne.~
  403    I,  1873    |                        olyan, mint a másik.~Azok az emberek, azok a szavak,
  404    I,  1873    |                     emberek, azok a szavak, azok az eszmék, azok a gyarlóságok,
  405    I,  1873    |                    amennyi elég egy úrnak. Aztán az úr mindjárt beleszületik
  406    I,  1873    |                        akarni kell.~Vág is ahhoz az önérzethez egynémelyik olyan
  407    I,  1873    |                     hajlandó volna rá megesküdni az ember, hogy ez együtt szerkesztette
  408    I,  1873    |                         már régen kirakétázódott az a lõpor, melynek most már
  409    I,  1873    |                        csak a füstje maradt meg, az is talán csak azért, hogy
  410    I,  1873    |                  személyes elveket, miknek éppen az a hibája, hogy nem elvek.~
  411    I,  1873    |                  Tisztelet a vas-meggyõzõdésnek!~Az áhítatos katolikus párt
  412    I,  1873    |                         a bölcsõben fog meghalni az idétlen gyermek. Hadd mulasson
  413    I,  1873    |            inparlamentáris lármát idéz fel, hogy az ember azt hinné, miszerint
  414    I,  1873    |                          szélsõ- és középbalból, az arianizmusból, a protestántizmusból,
  415    I,  1873    |                        limlomot.~Mindennap ezzel az új szóval köszönti az embert:~-
  416    I,  1873    |                      ezzel az új szóval köszönti az embert:~- No, öcsém, én
  417    I,  1873    |                           én kiábrándultam...~Ez az õ jelmondata.~Pedig olyan
  418    I,  1873    |                          kétségbe senki. Így van az minden alkotmányos nemzetnél.~
  419    I,  1873    |                meggondolván magát, meg­köszöni s az »Ipoly« 9-ik számában felajánlja
  420    I,  1873    |                        én meg abból tanuljam meg az õ politikájukat.~Köszönöm.~
  421    I,  1873    |                     mióta a házasulási szándékot az Ellenőr hirdetési rovatában
  422    I,  1873    |                         kapucinusbarátnak, azóta az iker-fővárosban nincs semmi
  423    I,  1873    |                    kivált magamféle embernek, ki az Eszterházy-képtárt a »Neue
  424    I,  1873    |              madártávlatból« látja Pestet, mióta az »Életunt betyár« című novellát
  425    I,  1873    |                      protekciós szemekkel tekint az ifjabb írói nemzedékre,
  426    I,  1873    |                        magasságot, melyen ő áll.~Az »estvéli órákban« Patay
  427    I,  1873    |                   szemeiből a »honfiúi« könnyek, az árva honyhaza keserves állapotját
  428    I,  1873    |                        illeti, bőven kipótolódik az azon bevett lacrimae Christi-ből,
  429    I,  1873    |                 hektikában van. Pedig annak csak az az oka, hogy Tisza Kálmán
  430    I,  1873    |                         van. Pedig annak csak az az oka, hogy Tisza Kálmán nem
  431    I,  1873    |                       háta mögött.~- Merkwürdig! Az ember nem is hinné, hogy
  432    I,  1873    |                         ember nem is hinné, hogy az Ellenőrre ezreket költ! -
  433    I,  1873    |                        pajtás - volt a válasz -, az ibolya sehogy sem passzol
  434    I,  1873    |                       azért sokallod bőkezűségét az Ellenőr iránt.~Az ország
  435    I,  1873    |                    bőkezűségét az Ellenőr iránt.~Az ország legsoványabb emberéről
  436    I,  1873    |              tulipirosságával a »Balassá«-ba.~...Az Edos gyerek a »Korsó«-ban
  437    I,  1873    |                              Mezei bácsi is csak az imént ott hetvenkedett lútudományával
  438    I,  1873    |                       pompás, hibátlan két állat az az egypár kehes ló, melyet
  439    I,  1873    |                    pompás, hibátlan két állat az az egypár kehes ló, melyet
  440    I,  1873    |                         arabs ménné változtat át az otthoni levegő.~...Konrád
  441    I,  1873    |                      öcsénk pedig, akiben megvan az a jeles nógrádi erkölcs,
  442    I,  1873    |                        magyar Párizs«-t. Mihelyt az éj gáz-csillagokkal kirakott
  443    I,  1873    |                         kirakott toalettje borul az iker-fővárosokra, mindjárt
  444    I,  1873    |                          vérmes honfi-kebleknek.~Az idegen szó ritkulni kezd
  445    I,  1873    |                         idegen szó ritkulni kezd az utcákon. Magyar zamatos
  446    I,  1873    |                      vezet karon magyar levente. Az »aer« megtelik magyar kurjancsokkal.
  447    I,  1873    |                  tűnődnék, hogy ugyan hol lehet »az a másik«?~A drabant magyar
  448    I,  1873    |                           Zrínyi«-ben. Egyszóval az éj diplomatikus nyelve a
  449    I,  1873    |                       kivéve) a pályadíjakat el. Az igaz, hogy német sportmanok
  450    I,  1873    |                     legkülönb emberek. Hanem hát az a valaki nem ért ahhoz,
  451    I,  1873    |                      Milyen hamar be lehet futni az egész pályát!... Szédítõn
  452    I,  1873    |                         Szédítõn sebesen... Néha az ér tovább, aki lassan megy...
  453    I,  1873    |                        ne próbálhatna szerencsét az »akadályversenyben«?~Zsokévá
  454    I,  1873    |                    sertéskereskedõné, szidva ezt az impertinens XIX. századbeli
  455    I,  1873    |                     Üdvözlöm.~- Höcher! - felelt az, durván ellökve kezemet.~-
  456    I,  1873    |                             Akkor hát bizonyosan az »Ellenõr« munkatársa.~MI,
  457    I,  1873    |                       Megnéztem és jól mulattam. Az egyszerû cívisek bálja volt
  458    I,  1873    |                      egyszerû cívisek bálja volt az. A francia négyest persze
  459    I,  1873    |                    kikben õ lelkesedve mutogatta az õsmagyar típust.~Megengedtem
  460    I,  1873    |                           Megengedtem neki, hogy az a lapos, szegletes, formátlan
  461    I,  1873    |                      tûrhetõ fizonómiát mutatsz.~Az én barátom fanyar arcot
  462    I,  1873    |                         diskurzussal jól töltvén az idõt, észre sem vettük,
  463    I,  1873    |                    soraiban, hihetõleg ott virít az õ menye, lánya is.~- Egy
  464    I,  1873    |                          mikor beszélt.~- Lássák az urak. Tökéletesen igazuk
  465    I,  1873    |                      igazuk van, hogy itt rútabb az asszony, mint a felföldön.
  466    I,  1873    |                          mint a felföldön. Adott az isten gazdag termõföldet,
  467    I,  1873    |                         ránk mindent, ami jó, de az asszonyok arcára elfelejtett
  468    I,  1873    |                         biz itt a nõ mind, értve az alsóbb osztályokat. Magunk
  469    I,  1873    |                        egyre mégis nagyon kérném az urakat.~- Elõre is megígérjük.~-
  470    I,  1873    |                      Látom a ruházatjokról, hogy az urak...már engedjék meg,
  471    I,  1873    |                        alássan... Bécs felé. Hát az volna az én kérésem, hogy
  472    I,  1873    |                          Bécs felé. Hát az volna az én kérésem, hogy ott azt
  473    I,  1873    |                      Szerettem volna megcsókolni az öreg cívist, aki ebben az
  474    I,  1873    |                        az öreg cívist, aki ebben az egy mondatban jelképezé
  475    I,  1873    |                          mondatban jelképezé azt az örökös, nagy küzdelmet,
  476    I,  1873    |                           nagy küzdelmet, melyet az egyetértés háta mögött vív
  477    I,  1873    |                       egyetértés háta mögött vív az osztrák és magyar nép géniusza,
  478    I,  1873    |                        is azért mentem fel, hogy az esküvõt és a ceremóniát
  479    I,  1873    |                         a sógora meghívót kapott az udvari hangversenyre és
  480    I,  1873    |                          színrõl színre láthatta az udvart. Hanem olyannal,
  481    I,  1873    |                  hivatalos lett volna, már annak az én emberemnek a hangversenybe
  482    I,  1873    |                    hivatalos sógora sem beszélt.~Az esküvõ pompáját a menetet
  483    I,  1873    |                       nem tartozik a dologra. Ha az esküvõt nem is, de láttam
  484    I,  1873    |                          mily megalázólag bántak az utólag nyomatott meghívókkal.~(
  485    I,  1873    |                         atyafisághoz.~Igaz, hogy az osztrákok sem különbek.
  486    I,  1873    |                         eleget nyelhetnek itt is az ellenzéki sajtóból, mely -
  487    I,  1873    |                          miszerint ellene fordul az egyes személyeknek, hogy
  488    I,  1873    |                         egyes személyeknek, hogy az elvnek árthasson.~Nemes
  489    I,  1873    |                bosszantott még meg annyira, mint az, hogy a Schullerstrasszén
  490    I,  1873    |                      ruhába öltözött nõt ábrázol az, amint este gyertyáját a
  491    I,  1873    |                    Sajnálom, hogy nem volt velem az én vitéz cimborám, a magyar
  492    I,  1873    |                         többé, hogy disputáljunk az állampolitikáról, királyok
  493    I,  1873    |                         mert mindig eszében volt az az elvi differencia, az
  494    I,  1873    |                      mert mindig eszében volt az az elvi differencia, az a nagy
  495    I,  1873    |                          az az elvi differencia, az a nagy tenger, mely a királyok
  496    I,  1873    |                     csodálatos valami! Egy darab az istenbõl! mely nem költözhet
  497    I,  1873    |                  istenbõl! mely nem költözhet el az elröppenõ lélekkel, nem
  498    I,  1873    |                         mindenütt beszél hozzánk az õ ékesszóló némaságával.~
  499    I,  1873    |                        De a baj nem jár egyedül. Az öreg közmondásoknak igaza
  500    I,  1873    |                        ellen csak ritkán gyõznek az ármádiák is. Hát még egy