Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1870| egészen a tudóssal s nem ösmerem el, hogy minden ember minden
2 I, 1874| költeménye is van. - Magam is ösmerem kézirat után egy szép forradalmi
3 I, 1874| irodalmi nevezetesség -; én ösmerem azt a Csalomjait, múltkor
4 I, 1874| közbevágtam, hogy: »De én igazán ösmerem ám Csalomjait. Ma küldte
5 I, 1877| hallgatóznak az utca szögletén. Ösmerem Lexit. Aztán különben is
6 I, 1877| kedves kötelességemnek ösmerem a fõváros legjobb kívánatait
7 I, 1877| izé... pedig én... tudom, ösmerem... jó barátom - hebegé Helfy
8 I, 1878| Csak azt tudnám, honnan ösmerem!~Hát bizony Andrássyn is
9 I, 1878| legalább tudnám, honnan ösmerem.~*~Az aranygyapjú bizonyára
10 I, 1878| ember.~- De még milyen! Ösmerem a famíliáját is. Bolond
11 I, 1878| kérdi Tissot csodálkozva. - Ösmerem, találkoztam vele a Makkos-erdõben.
12 I, 1879| is én Lonovics urat nem ösmerem sem személyesen, sem hírébõl. (
13 I, 1879| hogy hazám nagyembereit sem ösmerem!) Csupán azóta tudom, hogy
14 I, 1879| viszonzá az rendületlenül. - Ösmerem én a Tiszát, mellette nõttem
15 I, 1879| mert...~- Tudom, tudom... Ösmerem a menyecske kalandját a »
16 I, 1879| engagiroztatni engedték magukat.~Ösmerem e klikk embereit egyenkint.
17 I, 1880| a jó. A betûk alakjáról ösmerem a talentumokat, uram. Én
18 II, 1883| Nos, én azt a várost is ösmerem, mint minden várost Európában.
19 II, 1888| annyira az életet, amennyire ösmerem! Oh, hogy a tudás boldogtalanná
20 II, 1888| elõttem.~„Én istenem, honnan ösmerem én ezt az embert?”~Közelebb
21 II, 1890| Ennek a jogosultságát nem ösmerem el.~Naiv hát nagyon az a
22 II, 1881| tart már nagyon sokáig. Ösmerem én a publikum tenyerét.~-
23 II, 1881| volt az az ember?~- Nem ösmerem.~- Mirõl beszélt?~- Valami
24 II, 1882| Miska: Ejnye no, hiszen én ösmerem ezt a nevet valahonnan.
25 II, 1882| fiatalabbak voltak. Én nem ösmerem el e tekintetben a hanyatlást,
26 II, 1882| Hát én Hunyák Pált onnan ösmerem, hogy mikor a nagybátyámnál
27 II, 1882| fordítá az ég felé.~- Tudom. Ösmerem az okaidat.~Miehl Jakab
28 II, 1882| csutora lenne, mert ahogy én ösmerem a mamelukjainkat, ha már
29 II, 1882| tünõdik rajta: Ki ez? Honnan ösmerem?~(Denique kicsinyek maradnak
30 II, 1883| a »Nemzet«-nél.)~- Igen, ösmerem Bartókot.~- Mondja meg neki,
31 II, 1883| Móni Gyula?~- Ejnye, csak ösmerem. Hiszen az én ellenfelem
32 II, 1883| esztergomiaknak.~- Megteszem. De jól ösmerem Esztergomot. Ezt már nem
33 II, 1883| dobtok nekem egy testet. Nem ösmerem. Nem kell. Ez nem az enyém.«~...
34 II, 1883| Nevetett.~- Ne hidd azt. Ösmerem én azt nagyon jól.~Felelni
35 II, 1883| az emberek között lakom, ösmerem õket. Bizvást mondhatom,
36 II, 1883| õfelsége. - Azokat én... ösmerem.~A legutolsó szobában, melybõl
37 II, 1883| kemény emberek a cívisek. Ösmerem õket Debrecenbõl. Azért
38 II, 1884| politika tõlem. Mert ahogy én ösmerem a közönséget (hogy mennyire
39 II, 1884| melyik gombra gombolja? Ösmerem már én mindenik gombját.
40 II, 1884| itt vannak, csak én nem ösmerem fel. Minthogy pedig szomszédos
41 II, 1885| Én megyei ember vagyok, ösmerem a praktikus institúciókat.
42 II, 1885| a saját mellényeimet sem ösmerem olyan alaposan, mint õk
43 II, 1885| tekintetes úr. Magam is ösmerem a törzsit Dunántúl... Jó
44 II, 1885| egyiket sem teszem, mert ösmerem a szenvedélyemet. Jaj nekem,
45 II, 1885| csatatûzbe lép. S ezt sem ösmerem.~Amint így röstelkedem,
46 II, 1885| nyomatékul:~- Az már igaz. Jól ösmerem. Eleget pisszegtem neki.~
47 III, 1886| tisztelt barátom, én is ösmerem valamennyire Szegedet, de
48 III, 1886| dolgoztam rajta és harminc éve ösmerem már Tiszát. Azt hiszem tökéletes
49 III, 1886| ráhagyta: hogy biz az helyes, ösmerem az ügy állását, régóta foglalkozom
50 III, 1886| nem Deutsch? Hiszen csak ösmerem talán.~- Fogadsz velem két
51 III, 1886| Bíróhoz menjek?~- Minek? Ösmerem a menyecskét, hiú, de szeret.
52 III, 1886| õket, rokonszenvezem velök. Ösmerem a karakterüket. Én azt is
53 III, 1887| parlamentbõl való?~- Nem.~- Ösmerem?~- Meglehet, hogy láttad
54 III, 1888| amilyen gentlemannek én ösmerem Beniczky Ferencet, éppen
55 III, 1890| szobát, tele vagyok epével.~Ösmerem az ügyet, a mozgalmat még
56 III, 1890| kellene hozzá...~- Nem, nem. Ösmerem az elõszavait, olvasom,
57 III, 1891| én meg éppen Vucseticset ösmerem a három közül a legjobban.
58 III, 1891| három közül a legjobban. Ösmerem, mert az én gyógykezelésem
59 III, 1891| veszek.~- Az nem jó. Én is ösmerem. Jobb annál a juhhúsos tokány -
60 III, 1892| temesvári rác kisasszonyt.~- Nem ösmerem - mondá az öregúr szép-é?~-
61 III, 1893| bánok velök. Többnyire mind ösmerem, a keresztnevükön szólítom.
62 III, 1894| írok Jókairól, hiszen úgy ösmerem, mint a tenyeremet.~Ha akkor
63 III, 1895| úrnak.«~»De hisz én nem is ösmerem õket.«~»Mindegy, mégis üzentek.«~»
64 III, 1895| hozzá).~- Látod a macskát?~- Ösmerem már. Az én elnökségem alatt
65 III, 1895| meg:~- Látod a macskát?~- Ösmerem már. Minden kormányválság
66 III, 1815| tetszés.)~Nemcsak az embereket ösmerem, de az apró részleteket
|