Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1878| e komor falakat.~AZOK A FÁK MELYEK EL NEM ÉGNEK~Értjük
2 I, 1878| arcáról... ezek az öreg fák itt a sétaút két szélén,
3 I, 1878| a szél lengetni kezdi a fák leveleit, s az este lassanként
4 I, 1878| csípte meg a dér, mikor a fák hulló levelei még zölden
5 I, 1879| dér beszegi a füveket s a fák leveleit ezüsttel, delenkint
6 I, 1879| sárgulni lassan-lassan a fák leveleit, látta, miként
7 I, 1879| herceget.~A gasteini nagy fák alatt még egyszer megöleli
8 I, 1880| melytõl megrebbennek a fák új levelei, e mint távoli
9 I, 1880| árnyakkal és szellemekkel, a fák leveleirõl lepotyogó harmat
10 I, 1880| házsorokon, és megrázta a néhai fák korhadozó törzseit.~A füvek
11 I, 1880| lombok suttogtak odakünn, a fák gallyai hajladoztak, mind
12 I, 1880| füvekre.~S míg odakünn a fák suttogtak, azalatt stentori
13 I, 1880| letépett zászló, a kicsavart fák. A természet megérezte a
14 I, 1880| erdõ. Hol büszke sudarú fák a felhõket csókolgatták,
15 I, 1880| Ami a törzsök sorsa, az a fák koronájáé is. Mennyi összetört
16 I, 1880| köd ült a vidék fölött, fák és vasúti õrházak homályosan,
17 I, 1880| azt hinné az ember, hogy a fák koronáival csapkod, pedig
18 II, 1881| szél által halomra terített fák alá vagy gyökerek által
19 II, 1882| himbálódznak a fákon.~Vannak fák, amiknek a kérgét ha meghasítják,
20 II, 1882| suhogó árnyak inogtak, a fák lombja röpülni kezdett s
21 II, 1882| integetnek édesen, valódi fák árnyéka üdíti fel a szerelemtõl
22 II, 1882| mely messzirõl átlátszik a fák között, még a színpad elõtere
23 II, 1882| sugarak, hogy ragyognak fák lombján, mezõk füvein...
24 II, 1882| Itt már nincsenek nagy fák, erõs tölgyek. Kopár síkság
25 II, 1882| történik: a földbõl nõnek a fák, s most megint visszaverik
26 II, 1883| folyosón.~Körülöttem az ismerős fák, cserjék, tusk... akarom
27 II, 1883| tûnnek az ismerõs bokrok, fák és tornyok.~A tornyok ugyan
28 II, 1883| ez ahol születtem. Ezek a fák, amiket ültettem, amiknek
29 II, 1883| Hát egyszer csak ezek a fák is elkezdtek haragosan,
30 II, 1883| elhanyagolt sétány a Bojthos. Fák lombja és a buja fû ott
31 II, 1883| kis ház ablakán, zöldellő fák közül~Fehér kendő lobog;~
32 II, 1883| a fehér kendő, zöldellő fák közül~Többé nem lobog már.~
33 II, 1883| között egy egész világ, a fák lombjai között is egy másik
34 II, 1883| hangját messzirõl. Alakját a fák eltakarták.~Közelebb ér
35 II, 1883| itt-ott a sárgult levelû fák, melyeknek gallyai az õszi
36 II, 1883| A lapok olyanok, mint a fák: a csemeték legnagyobb része
37 II, 1883| berkekben és ligetekben a fák illatos levelei. (Az öreg
38 II, 1884| mint kint. A sétányokon a fák lombmegfogyott gallyai fázékonyan
39 II, 1884| már semmi bajuk sincs.~A fák gallyai fázékonyan zörögnek
40 II, 1885| esni, mikor majd meghozza a fák zöld ruháját a kikelet,
41 II, 1885| felhõket odakünn, a múzeumi fák harmatos leveleit, - midõn
42 III, 1886| nap nagyon aláhajlik, a fák nagy árnyékot vetnek. A
43 III, 1886| megmaradtak.~Azok a zöld fák sem zöldek most már, de
44 III, 1886| rákospalotai erdõbe. Már a fák is sírnak, mikor a daliákat
45 III, 1888| kellene ügyelniök, hogy a fák ne nõhessenek az égig, mert
46 III, 1888| keresztül-kasul száguldnak az égen, a fák lombjai rejtélyesen susognak,
47 III, 1888| anyatermészet: »Kedvelt híveim, fák és növények! Ezennel bezárom
48 III, 1888| színház udvarán is csak a nagy fák susognak, ha a rekkenõ forróságban
49 III, 1888| Kivesztek azok a terebélyes fák, amik megkötötték a homokot.~
50 III, 1888| és egyszerre meglóbázná a fák gallyait, az egész Ház megmozdult.~-
51 III, 1889| most többen vannak. Kisebb fák, de egy egész erdõ.~- Mi
52 III, 1890| változzék. Az a fa, mely minden fák között a legnagyobb, a legsötétebb
53 III, 1890| Kubicza is elmúlhatott.) A fák megkopaszodtak ott kívül
54 III, 1891| fel a közgyûlésen, hogy »a fák erdõkbe valók, Londonban
55 III, 1891| Londonban sincsenek - mondá - fák!«~Amire azt felelte valaki:~-
56 III, 1891| kis hidacskákkal; egyforma fák, hatalmas vaskos érvek mindenütt,
57 III, 1892| csodálatos; üvegbõl vannak a fák, felhõbõl vannak az üvegek,
58 III, 1892| mezei hadak otthon lesik a fák rügyeit. Tiszáék zsinatolnak,
59 III, 1892| bûnös voltát. A múzeumi fák az úton fázékonyan zörrentik
60 III, 1893| Oh, ti õszinte virágok és fák, milyen unalmas lehet nektek,
61 III, 1894| haragja, inkább csak a nagy fák koronáit csavargatja. Mogorván
62 III, 1895| újoncozás kérdésénél), hogy a fák nem ereszthetik gyökereiket
63 III, 1895| valami szél hervadt levelû fák közé rontott volna, aminek
64 III, 1896| õsszel, mikor lehullnak a fák levelei, el-elmaradoznak
65 III, 1896| ózonos levegõ lesz, amit a fák lehelnek ki. Ostobaság!
66 III, 1896| alkotását indítványozta, hogy »a fák erdõbe valók, városba házak
|