Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1873| megtestesült földi paradicsom az, amerre repülünk. A szabályzott
2 I, 1873| valamit galanterie-áruiból; és amerre jársz-kelsz az öt világrész
3 I, 1875| hírével, kortesnótákkal. Amerre tekintünk, zászlók lobognak,
4 I, 1877| némák. Csak a magyar megyen amerre viszik... csak a magyar
5 I, 1877| Díszküldöttségeket visz a vasút, s amerre elhúzódik magyar földön
6 I, 1878| földjein, rétjein keresztül s amerre átvonult, elpusztult a vetés,
7 I, 1878| testen fehér hólyagot húz, amerre magába szívja annak a gonosz
8 I, 1878| azóta is kutatom nyomait, amerre megfordulok.~Itt Szegeden
9 I, 1878| s öl, küzd, viaskodik, amerre kalandos útja viszi.~Fiatal
10 I, 1878| lehangoló panasz. Hanem amerre el fognak vonulni a Szerbia
11 I, 1878| hogy felösmerjék nagyságát, amerre jár a külföldön is - s ne
12 I, 1879| vízsugár szökött föl. S amerre járt, valami olyan zsongásszerû
13 I, 1879| veszély esetére volt egy út, amerre menekülni lehet a népnek.
14 I, 1879| azonban félig sem volt tréfa. Amerre mentem, mindenütt rákiáltottam
15 I, 1879| neve. S ott sem az utolsó.~Amerre végighúzódik az óriások
16 I, 1879| bizalmát hangoztatta.~A város, amerre a hosszú kocsisorból álló
17 I, 1879| kél, és ahol lenyugszik, amerre útja visz, mindenütt ismerõsen
18 I, 1879| növény mindent kipusztít, amerre elvonul.~Az ország sorsára
19 I, 1880| visszafordulsz s mégysz, amerre jöttél.~Csípõs nyugati szél
20 I, 1880| amint az egy régi házon, amerre Újszegedre járunk, jó szegedi
21 II, 1899| bolondság látni.~Az ablakok, amerre a királyfi el fog haladni,
22 II, 1881| ebben a világon minden.~Amerre mentem, sehol sem hallottam
23 II, 1881| elõttük dereng az út is, amerre menniök kell a Dicsõség
24 II, 1881| aranytól lesz csillogóvá, s amerre lép, tündérhatalmú szellemek
25 II, 1881| e mindent megbámultak, amerre keresztülmentek: egy kõkorsót,
26 II, 1882| katonák.~S a parasztemberek, amerre elvonulnak a szegény fiúk,
27 II, 1882| kivarrott szûrt akasztja, Amerre megy, mindenütt tudják a
28 II, 1882| becse most az ablakoknak, amerre a bevonulás történik, amerre
29 II, 1882| amerre a bevonulás történik, amerre a fejedelem jön és a törpéi.~
30 II, 1882| kiválogatva erre a célra. S amerre elhúzódott egy ilyen hatalmas
31 II, 1882| hadviselést. Arra mentek; amerre a szívük súgta. S a szép
32 II, 1882| felemelték.~S míg idáig ért, amerre járt, diadalútban, magával
33 II, 1883| lobogtatja a gyûjtõívet, amerre megy. Igyekszik is mindenki
34 II, 1883| elindulának az országházba, s amerre csak mentek, s ahol csak
35 II, 1883| mindig azt hittem, hogy amerre olyan nagy ember jár, mint
36 II, 1883| kíváncsian arra hajlott, amerre õkegyelme lépkedett -, mogyorófa
37 II, 1883| után Jókait tüntette ki, amerre csak megjelent. A halászok
38 II, 1883| egyik padból a másikba. S amerre jár, mérgesen csikorog a
39 II, 1884| csomó rendjelet osztanak ki, amerre a király járt, hogy nyoma
40 II, 1884| víz, mely a hajót viszi... amerre viszi.~Persze, csak forma,
41 III, 1886| végigrengtek a megyeház kövezetén. Amerre ment, tiszteletteljesen
42 III, 1886| hallgattam Ugront.~Vitt, ragadott amerre akart, nem voltam ura saját
43 III, 1886| kérdezték elöl-utól, amerre ment.~- Minisztert keresek
44 III, 1886| ott eleresztik. Menjen, amerre a két szeme lát.~Az egész
45 III, 1886| száll, fut, mint a pehely, amerre a szél viszi. Ez az õ örök
46 III, 1887| miniszterelnökkel szólottak. Mintha amerre végigmegy, mindenütt megakadt
47 III, 1888| benne; de a többi aztán, amerre a szem lát, csupa merõ magyarság,
48 III, 1888| okoz õexcellenciájának.~Amerre csak jár-kel az országban,
49 III, 1888| otthonosan Molnár Viktor, s amerre a szem lát, csupa mamelukok
50 III, 1888| mely tele volt köröskörül amerre a szem látott, szép asszonyokkal,
51 III, 1888| hernyó, leevett mindent, amerre ment, s elpotyogtatta karakterének
52 III, 1889| mennyire emelik a föld értékét amerre mennek, s ezt 80 millió
53 III, 1890| viszi, viszi a hallgatóit - amerre õ akarja. S milyen szép
54 III, 1891| vele menni harmadfél óráig, amerre viszi a szörnyû labirintusba,
55 III, 1892| egyik sem mondott semmit.~Amerre ez a gyönyörûséges teremtés
56 III, 1893| végigimbolygott a folyosókon, amerre ment, hódolón álltak fel
57 III, 1893| hóna alá, s e táskából is, amerre ment, finom rezedaszag szállongott
58 III, 1893| ablakok mindenütt megnyíltak, amerre az impozáns menet elhaladott,
59 III, 1895| terjengjen és illatozzék, amerre és ahol neki tetszik a házban;
60 III, 1895| milyen messzirõl érkezik, amerre elfolyik sehol se mondják,
61 III, 1815| Volt is taps és éljenzés, amerre mentek.~Felejthetetlen benyomást
62 III, 1815| és tisztelt Tisza Kálmán. Amerre én jártam, mindenütt ott
63 III, 1896| csak zabtermés van néhol, amerre a szem lát).~De az kétségtelen,
64 III, 1896| tokaji aszútól fáj másnap.~Amerre megy, szórja a pénzt. Még
65 III, 1896| szisztéma nyomja és vezeti, amerre a szél járásának tetszik.
66 III, 1896| és folyt a kapacitáció, amerre csak két ember egymásnak
|