Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1875|        sok bátor szónok lesütötte szemét ezen Memento hallatára.~
 2    I,  1877|         pajkos jóvoltából? vagy a szemét törli; nem csak úgy álmodta-e
 3    I,  1877|        törvény egészen behunyta a szemét, mai napig is szabadon járnak-kelnek, -
 4    I,  1877|     közben, azután lehunyta másik szemét is s ki sem nyitotta addig,
 5    I,  1878|    csokrot, eldobja õket a sors a szemét közé.~A NŐ A HÁZASÉLETBEN~
 6    I,  1878|     léleknek, aki rájuk vetette a szemét, aki mint a pille, nekiröpül
 7    I,  1878|              Mit?~- Hát az ország szemét.~- Mindegy, azért mégis
 8    I,  1878|    eldobja oda, ahova tartozik, a szemét közé.~E kormány nem népszerû
 9    I,  1878|           Don Quixote-oknak van e szemét lapban elnevezve az alispáni
10    I,  1879|        vetett föl magával, mint a szemét, melyen még penész is van.~
11    I,  1879|       halál jön, behunyta volna a szemét elõtte, összeszorította
12    I,  1879|            Mintha Berg valamelyik szemét darabját néznõk. Különben
13    I,  1879|       humoros frázissal ütöd ki a szemét, s jót nevetsz magadban,
14    I,  1879|          alul van, az az irodalmi szemét.~Én nem szeretek senkinek
15    I,  1879|        kötelessége behúnyni azt a szemét, mely az esztétika szabályait
16    I,  1880|           nak szólította.~Mire az szemét sem hunyorítva mondá:~-
17    I,  1880|        bennünket egészen. A másik szemét pedig, amely talán mosolygott
18    I,  1880|    kántora, Farkas uram is ráveti szemét. De Trézsi asszony hideg
19    I,  1880|          a Horváthok gólyája, - s szemét lehunyja egészen, hogy még
20    I,  1880|          a völgyekben: mintha egy szemét nyitná ki a föld, hogy elbámuljon
21    I,  1880|       legelébb a »Hon«-ra vetette szemét, a jámbor természetû »Hon«-
22    I,  1880|           nak szólította.~Mire az szemét sem hunyorítva mondá:~-
23   II,  1892|          költõ megénekelt?~Haját, szemét, elegáns mozdulatait, bágyadt
24   II,  1881|           õ is egy igazgyöngyöt a szemét között. Egy gyönyörû paprikajancsit,
25   II,  1881|          a gondolattal fordítá rá szemét, hogy ez ugyan nem nagy
26   II,  1882|       Mégis a király is reád veti szemét.«~Bizony ma is jobb volna
27   II,  1882|            a szalma és mindenféle szemét mûneve) ide veri a töltésparthoz,
28   II,  1882|         habverést a meggyülemlett szemét, de nem is verte volna a
29   II,  1882|         ülõ bíró uramnak az egyik szemét.~- Köszönöm, sógor, a szívességét -
30   II,  1882|         büszkeséggel legeltetve a szemét rajta. - Hej, de sokért
31   II,  1883|         félénk állat, mikor még a szemét lehunyni sincs elég bátorsága.~
32   II,  1883|     tanulságos oktatást, mereszti szemét a katedrára, holottan a
33   II,  1883|      elülrõl és hátulról, oldalt, szemét, fülét, orrát (Azon át csurog
34   II,  1883|  igazságot fel nem ismeri, hogy a szemét nem bírja jól kinyitni,
35   II,  1883|           áll a dolog.~Mindenki a szemét meresztette. Hallatlan dolog
36   II,  1883|           Széll Györgyre szegezte szemét, mintha mondanák:~Állj elő
37   II,  1883|     Nevezze meg!~Orbán behunyja a szemét és hallgat... roppant mélyen
38   II,  1884|  eredménye, mennyi kloáka, mennyi szemét kerül még felülre, s mi
39   II,  1884|        fekete«. Behunyta az egyik szemét, s úgy hunyorgatott rá ernyõt
40   II,  1884|        Nem! Nem!...~Megtörülgette szemét, s látta, hogy nem malacpecsenyét
41   II,  1885|         is jeles író, õrá vetette szemét, s káplánjának vette maga
42   II,  1885|       ütni valami »csillag«-nak a szemét.~...Álló csillagokból letûnõ
43   II,  1885|           Dezsõ behunyja az egyik szemét (talán mert a magyar Igazság
44   II,  1885|          Hiszen így siketen, látó szemét is elfordítva, õ képviseli
45  III,  1886|         megindítja szelíd két kék szemét vizsgálatra.~S íme észreveszi,
46  III,  1886|          mikor reggel fölnyitja a szemét, legelõbb is megtapogatja
47  III,  1886|         és sok szép leány vetette szemét rá - de többet ért ennél,
48  III,  1887|   hallgatja, hanem vagy legelteti szemét a karzaton, vagy elgondolkozik
49  III,  1887|    mosolygott rá, akár behunyta a szemét, akár kinyitotta.~Ekkor
50  III,  1887|           szél telefújja az ember szemét, részint azzal a hóval,
51  III,  1887|         garasnál,~Mégis reád veti szemét az Uralkodó.«~A pipa! Ez
52  III,  1888|         áhítattal legelteti rajta szemét: »Mondtam én mindig, mondtam.«~
53  III,  1889|   kulcsolja össze kezeit mellén s szemét az égre fordítván, éneklõ
54  III,  1892|     utazik.~Mikor reggel kinyitja szemét a képviselõ, már hallja
55  III,  1892|          válassza meg kedvenceit: szemét megbûvölik a kápráztató
56  III,  1892|    karzatról a legtüzesebb hazafi szemét is magához csábította. Most
57  III,  1893|       otthon, ebéd után rászedi a szemét egy félórára, s aztán újra
58  III,  1893|          Tisza István lesütötte a szemét; habozott, tûnõdött tanácstalanul,
59  III,  1893|           az elnök elvégzi a napi szemét szellemi eltakarítását jó
60  III,  1894| méltóságos fõrendet, akinek egyik szemét kötelék takarja, akaratlanul
61  III,  1896|           félig behunyja az egyik szemét, mintha az is untig elég
62  III,  1896|            Mereven rájok szegzi a szemét.~Az üvöltés növekszik, mint
63  III,  1896|           hétre.~A temesi ember a szemét akarta kikaparni a nógrádi
64  III,  1896|         Egy-egy köztük lehunyja a szemét és úgy hallgatja a pap csengõ-bongó
65  III,  1896|         És Justh tágra nyitotta a szemét.~- Kompromisszum? Hát volt