Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1873| Egyébre úgysem való már!~Dühösen bontottam fel a harmadik
2 I, 1877| hallja ön - mondá Thiers dühösen. - Azonnal visszatér ön
3 I, 1877| gyapjúzsákjához, a farkát dühösen felemeli, egyet-kettőt cserdít
4 I, 1877| annak törökül...~Wahrmann (dühösen): Javíthatlan akadékoskodók
5 I, 1877| Karoluhoz menesztett levelében dühösen ráförmedt.~»Fivér! Éppenséggel
6 I, 1878| kanalat, azután felugrott nagy dühösen, feldöntötte a széket, még
7 I, 1879| Magyarország« cikkérõl értesült, dühösen szaladt föl a Kaszinóba
8 I, 1879| pohár vizet.~Szürke szemei dühösen forogtak, hanem azért mégiscsak
9 I, 1879| szól hozzám egy pártvezér dühösen vakarva a lapockáját - most
10 I, 1879| van a feleségem? - kérdém dühösen a cselédtõl. - Miért nem
11 I, 1880| elkövetni az »urak« s kezeivel dühösen hadonász Horváth körül.~
12 II, 1881| mit megsokallt Petőfi s dühösen mondá barátjának: »Ha azt
13 II, 1911| Mintha hallanám, hogy morog dühösen, mennyire nincs érzéke az
14 II, 1881| nem felelgetett neki...~Dühösen ment odább s ahány kutyát
15 II, 1882| rossz karfájú hidat látott, dühösen parancsolta, hogy csinálják
16 II, 1882| haragosan zúgott, a patak dühösen morgott, az erdõk száraz
17 II, 1882| ellen - hörgé Skobeleff dühösen.~A cellaajtót rácsukták
18 II, 1882| megállj, mondám magamban dühösen. Hát ez a jó magaviselet
19 II, 1882| zsidó volt, mire Simonyi dühösen hivatkozott arra, hogy már
20 II, 1882| kész bicskáját megvettük, dühösen nézett reánk, hogy hát neki
21 II, 1882| Már-már bosszankodni kezd. Dühösen jegyezi fel észrevételeit
22 II, 1882| olvastam-e? - morogja Imre dühösen a mellette ülõkhöz. - Többet
23 II, 1882| Nagyon helyes!« Trefort dühösen ránéz. Péchy Manó a fülébe
24 II, 1883| fölvettük és folytattuk oly dühösen, hogy csak az ülés vége
25 II, 1883| nem teszem! - szisszen fel dühösen, majd mélabúsan hozzáteszi. -
26 II, 1883| azokra, akiket vádolt. Scharf dühösen, türelmetlenül fenyegette
27 II, 1883| betanulta volna.~A vén Scharf dühösen tombolt a lábával, halántékai
28 II, 1883| mondja a »talpas kecske« dühösen. - Azt szeretném én látni. -
29 II, 1883| bírósági ítéletbõl azután.~Erre dühösen rámrontottak a pálya udvarán
30 II, 1883| seimet.~Azok rámrontottak dühösen.~- Hát már te is, Brutus?
31 II, 1882| ezüstkanál kellett nekem?~Dühösen markolt bele a ládába, valóságos
32 II, 1883| Ejnye...~Nagy tenyerével dühösen csapott a homlokára.~- Vesszek
33 II, 1883| zsidóktól.~A házasság hívei dühösen suttogják:~- Tisza nem akarja
34 II, 1883| De mit? - súgja ez vissza dühösen. - Hagyjatok békét. Még
35 II, 1883| érinthette is a keze, amint dühösen hadonászott vele.~Tisza
36 II, 1884| bármilyen távol jutottak, s dühösen keserûen emelik fel az ökleiket:~»
37 II, 1884| recsegtette egy öregúr dühösen hadonászva a botjával. -
38 II, 1883| igazgatta. Batthyány Elemér dühösen tépdelte a rózsáját a gomblyukában...
39 II, 1883| felugrik, szólni akar, és dühösen rázza kezét.~A zaj nõttön-nõ,
40 II, 1883| Egy kortes a karzaton dühösen rázta nagy fejét:~- Szégyen,
41 II, 1885| Iszákovics Milánnak.~A celebritás dühösen harapott ajkaiba:~- Szeretném
42 II, 1885| Kuncz szerint csõcselék - s dühösen dobta el ceruzáját, s guggolt
43 II, 1885| Jakabffy üres helyét nézték dühösen, ahol Ivánka Zsigmondnak
44 III, 1886| Megvan. Itt van - szólt, dühösen megrázva a levelet, melybõl
45 III, 1886| belemarkol izgatottan õsz hajába, dühösen lecsapja, meg fölveszi a
46 III, 1886| a választ.~Olay Szilárd dühösen forgatta szemeit.~- Ezzel
47 III, 1886| mondat, földhöz csapja nagy dühösen a kalapját és keserûen felkurjant:~-
48 III, 1886| papa nincs benne«.~Öklével dühösen csapott az asztalra.~- Benne
49 III, 1886| katonavért tegnapelõtt, dühösen mereszti harci vágytól égõ
50 III, 1886| zsidó-gimnázium iránt«.~De már erre dühösen csapta be a könyvet a székelyek
51 III, 1887| kezdenek kapni, a kis Rácz Géza dühösen ugrik fel, mint egy hörcsög,
52 III, 1887| ellenben rosszul járt a kártya, dühösen harapdálta ajkait, egészen
53 III, 1887| hogy nem jõ be.~Eötvös dühösen csapta le jegyzeteit a padra.~-
54 III, 1888| Hallgasson! - kiáltám közbe dühösen, de az istentelen sztenográfusok
55 III, 1888| menthetlenül összekeverõdzött; dühösen kiált a fülig vörösödött
56 III, 1889| folytatá az ócska tragédia dühösen. - Sok évi tapasztalás van
57 III, 1890| fenegyerekei felugrálnak dühösen.~- Vonja vissza az elnök!~
58 III, 1890| Csáky beszédjében.~Mire dühösen rájuk förmedt Matuska:~-
59 III, 1890| botránkozott meg semmin) dühösen ugrott fel:~- Hogy mer õ
60 III, 1891| a szélsõbaliak. - Csatár dühösen ugrott föl: »kevés ha mondom«. (
61 III, 1892| kedve tartja.~Károlyi Gábor dühösen és csövestõl, mint valami
62 III, 1895| kutyaugatástól az udvaron. Kimegyek dühösen, hogy agyon a kutyákat verem.
63 III, 1895| a nevét találja valahol, dühösen fordít a másik lapra), aztán
64 III, 1896| megfogta összes irkáimat dühösen és összeszaggatta.~Elvörösödtem
|