Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1870|                melyből egy nagy görbe fa nőtt fel idővel. Gyermekkoromban
 2    I,  1873|                mint bármi más, mint a fa, búza, kõszén, gyapjú s
 3    I,  1874|            végig az üres fogasokon, a fa ára egy forinttal lett olcsóbb
 4    I,  1875|          tartsa a cserépbe tett szent fa gallyát, míg az a hosszú
 5    I,  1877|           haragszom.~Vilma.~U. i. Fû, fa sírna, ha tudná sorsomat.
 6    I,  1877|               mérséklettel fölfogta a fa egy eléjök álló ágát, minélfogva
 7    I,  1878|         férget, s ez beleette magát a fa legközepébe s megõrölte
 8    I,  1878|           megõrölte azt belülrõl...~A fa már recseg, roskadozik:
 9    I,  1878|          ültette ebéd után az anyja a fa árnyéka alá, ő maga a rétnek
10    I,  1878|            sőt alakját is eltakarja a fa, pedig bizonyosan sokat
11    I,  1878|           Hogy lehetne felemelkedni a fa magaslatáig?~Valaki azt
12    I,  1879|              onnan hallgatja a száraz fa tündérrívását, s teljes
13    I,  1879|          mámorát.~Vigyázd a lombot, a fa ágiról~Elszállt madár után
14    I,  1880|        ifjúnak. Ha nyár lenne, lombos fa árnyékában szelíd estén
15    I,  1880|               a vas a rozsdát, mint a fa a penészt.~Míg ellenben
16    I,  1880|            egyéb az év, mint egy nagy fa, s levelei a napok. Levelek,
17    I,  1880|            kéjjel nézi, mint dõl ki a fa fa után, hogy fekszik végig
18    I,  1880|         kéjjel nézi, mint dõl ki a fa fa után, hogy fekszik végig
19    I,  1880|              karikában fölismerhetõ a fa húsán, amit a kéreg eddig
20    I,  1880|            eddig gondosan letakart.~A fa dereka külön van elterülve.
21   II,  1881|              ember, ifjú, lányka,~Fű, fa minden várva vár!~ *~Üsd
22   II,  1881|               is olyan, mint az igazi fa: az egyik kéreg benövi a
23   II,  1882|  következménye. Minél terebélyesebb a fa, annál feketébb az árnyéka.
24   II,  1882|          meghítt vacsorára, politúros fa mellett fõzette a teát,
25   II,  1882|        mentségük nekik is? Talán... A fa megmaradna csendesen, ha
26   II,  1882|             el a megjegyzést: »Vastag fa ez, komám, ily cingár fejszének!«)~
27   II,  1883|           állomásokon. Majdnem minden fa mögül útközben elõtûnt egy-egy
28   II,  1883|              Zichy Jenõ.~Négyszázezer fa! Kimondani is sok. Mekkora
29   II,  1885|              mûveket. Derékben tört a fa ketté éppen az õsz küszöbén,
30   II,  1885|          Mintha egy nagy vastag erdei fa hullatná leveleit, úgy potyogtak
31   II,  1885|           helyesen és férfiasan. Nagy fa ez! De jó volt megbolygatni
32   II,  1885| szétterpeszkedik, mint egy terebélyes fa, (Ez volt ma úgyis a legkedvencebb
33   II,  1885|          csákányos medve nyugszik egy fa árnyékában), buzgó helyeseket
34   II,  1885|     tigrisbõrön pihen egy paradicsomi fa tövében és nektárt iszik.
35   II,  1885|           mint ahogy rügyet nem vet a fa mogorva idõben, dévaj kedélyesség
36   II,  1885|         könyökével, mint a terebélyes fa (úgyis ez a legkedvesebb
37  III,  1886|           búzának az ára? Hogy egy öl fa? Mi a föld értéke? Egy font
38  III,  1887|               így folytatja: »Igaz, a fa dísze a levelekbõl áll,
39  III,  1887|        elültették akkor, öreg korhadt fa lett azóta...~Ugron, sok
40  III,  1888|            eltûnt elõlem, nehány sûrû fa által elfedetten, s ijedve
41  III,  1888|           mond ez -, olyat, mint ház, fa, fû, fej. Egyszóval, amire
42  III,  1888|          emberül«.~De mikor egy olyan fa vész el, amely még csak
43  III,  1889|              beszéd még nem tett. Egy fa elültetése többet használhat
44  III,  1890|         hosszú idõ kell ahhoz, hogy a fa kõvé változzék. Az a fa,
45  III,  1890|               fa kõvé változzék. Az a fa, mely minden fák között
46  III,  1890|           diványon ül ilyenkor, nem a fa tetejében. A garabonciás
47  III,  1891|          Tiszát odaültetni egy geszti fa alá - mint ahogy szegény
48  III,  1891|           szegény öreg Bismarck ült a fa alatt, mikor egy ellenzéki
49  III,  1891|               is vedlik, sárgul. Az a fa ti., amelyiken én is valami
50  III,  1891|           háta mögött, mint egy odvas fa, ki-kiröpül a nyílásából
51  III,  1893|            megtanultam én azt, hogy a fa, akármilyen magas dombra
52  III,  1893|                vedd kegyelmedbe! Nagy fa dõlt ki itten.«~Az én falumban
53  III,  1893|              visszafejlõdés! Mintha a fa elõbb hozna gyümölcsöket
54  III,  1894|             vesztünket akarja.~A nagy fa elõször is arra való, úgy
55  III,  1894|             De még ez se elég. A nagy fa még arra való, hogy fészket
56  III,  1894|             rajta.~Szilágyi elég nagy fa, de nem mindenben felel
57  III,  1894|     kertészeti manõverrel, hogy kevés fa mégis parkot mutasson.~A
58  III,  1895|      Magyarországon, mint ahány görbe fa az erdõben, de a szerencsétlenül
59  III,  1895|             hogy került ez a burkus a fa belsejébe?~Pedig igen egyszerûen
60  III,  1895|        egyszerûen történt. A katona a fa tetején volt, s a fa odvas
61  III,  1895|         katona a fa tetején volt, s a fa odvas lévén, a hirtelen
62  III,  1896|          indult ember potroha. Ezek a fa lehullt levelei - de a megmaradottak
63  III,  1896|               meg tudná mondani, hány fa van a Múzeum-kertben. Mert