Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1870|     fontos dolgot soká mellőzni.~Önkéntelenül azon kérdés merül fel, midőn
 2    I,  1870|        amit cselekszik, az állat önkéntelenül tesz mindent; azaz míg az
 3    I,  1870|         és a legelsõ. A csecsemõ önkéntelenül nyúl anyja emlõje után.
 4    I,  1870|      öngyilkos fuldoklása közben önkéntelenül kapkod tárgyak után, melyekben
 5    I,  1874|          indult is el otthonról, önkéntelenül is mindig a »Fillinger-be
 6    I,  1877|        forgatja kedvenc lapját s önkéntelenül is keresi benne a tárcát,
 7    I,  1877|      benyújtani: a magyar király önkéntelenül viszonozza szeretetben összes
 8    I,  1877|         látszik, a magyar népnek önkéntelenül is több vámügyi tudománya
 9   II,  1881|    lerázni igyekeznek a nemzetek önkéntelenül is mindenütt, sõt a reszpublikától
10   II,  1882|         annyira elképzelem, hogy önkéntelenül mindig azt nézem, hogy hol
11   II,  1882|     vajon nem akad-e valaki, aki önkéntelenül felkiált:~- Oh, igen! Csakis
12   II,  1882|    bolond, hiszen nem igaz!«~Egy önkéntelenül kiszaladt röhej a karzatról,
13   II,  1882|       legháládatosabb publikuma. Önkéntelenül bólint egyik-egyik a fejével.~
14   II,  1883|        lelki állapotának láttára önkéntelenül is kiültek az ajkakon.~Madarász
15   II,  1883|      otthon.~- Kicsoda? - kérdém önkéntelenül.~- Hát ez a Huszár Imre -
16   II,  1883|    modorban tette. De a közönség önkéntelenül érezte, hogy valami nagyot
17   II,  1883|      legelsõ zsidó-ellenes tanút önkéntelenül megéljenzem.~Úgy van! Az
18   II,  1883|        hazai viszonyokban, annak önkéntelenül felötlik, hogy kell, mégis
19   II,  1883|       mértékben ennek részvétele önkéntelenül a bûnt is?~Oh, hogy a szánalomnak
20   II,  1884|      hagynak leveleket. Az ember önkéntelenül kérdi, mi érdekük ezeknek
21   II,  1883| deszkaszál milyen jó volna most!~Önkéntelenül forgatja újjai közt az iratot,
22   II,  1883|             Oh, oh! - sóhajt fel önkéntelenül hangosan Prileszky, mert
23   II,  1883|         kitõl búcsúzik: csak úgy önkéntelenül csapódott kéz a kézhez.~
24   II,  1884|        kifakadását, hogy mintegy önkéntelenül leült az asztalhoz, s egy
25   II,  1884|         de amint legelõször lát, önkéntelenül felkiált csodálkozva:~-
26   II,  1884|         Mire õ azt mondta, talán önkéntelenül, »Nem igaz!« Jó volt, hatott.
27   II,  1884|        beszélni hallja az ember, önkéntelenül Bismarck jut eszébe. Annyiban
28   II,  1885|           hörgé Beöthy Algernon, önkéntelenül.~Lett nagy éljenzés, sokan
29   II,  1885|       gével s szelíd gunyorával. Önkéntelenül odaírtam:~Kompozícióban:
30   II,  1885|        kinek az õsapja? - kérdém önkéntelenül.~- Az enyém - felelte egyszerûen.~
31   II,  1885|  gondolkozva állt meg, s mintegy önkéntelenül vállat vont.~És ez a vállvonás
32   II,  1885|   mérgesíteni a vitát, s mintegy önkéntelenül kérdé:~- Személyes ügyben
33  III,  1886|        fölriadt és közbekiáltott önkéntelenül:~- Ujjé!~Általános derültség
34  III,  1886|     túróscsuszát visz valakinek, önkéntelenül megcsördítem az oldalamon
35  III,  1887|            Ejha! - szisszent fel önkéntelenül gróf Andrássy Manó.~(Szegény
36  III,  1887|        törvényszék elõtt, szinte önkéntelenül fakadt ki a csodálkozás:~-
37  III,  1887|          Mily csapongó fantázia. Önkéntelenül mosolyra ferdül az ember
38  III,  1888|        az isten õrzi, hogy egész önkéntelenül nem zúg fel az »éljen« a
39  III,  1888|         és a csendet. Munck Ebba önkéntelenül vonzotta õt. Nem a poéták
40  III,  1888|          falból, Josipovich Géza önkéntelenül keresztet vetett magára.
41  III,  1888|         arcát. »Bravo«, suttogja önkéntelenül.~- Igaz, igaz. Csakugyan
42  III,  1888|           Addig töprengett, hogy önkéntelenül odavitte a lába a konferenciába,
43  III,  1888|       öltözött makacs alakra, és önkéntelenül sóhajtották:~- Szegény asszony~
44  III,  1888|          szereti a kísérteteket. Önkéntelenül szólt közbe:~- Ne keverjen
45  III,  1889|      amint átfutok nehány lapot, önkéntelenül, tör ki belõlem a fiúi érzés.~-
46  III,  1889|    szépen, pátosszal beszélt, de önkéntelenül eszébe juttatta a hallgatónak:
47  III,  1889|         kényelmetlen volt. Szeme önkéntelenül kereste a helyet, ahol a
48  III,  1890|      lenne tavaly óta.~De a szem önkéntelenül a változásokat keresi. Hol
49  III,  1890|         amint elõrehalad a vita, önkéntelenül is rájön az ember, hogy
50  III,  1891|       ilyen közelrõl minisztert, önkéntelenül meggyökerezett hát a lábam.~-
51  III,  1891|        valami felsõbb szellemnek önkéntelenül engedelmeskedve, gépiesen
52  III,  1891|    szónokot s az ellenzék szinte önkéntelenül megrezzent, mikor gúnnyal
53  III,  1892|    Okolicsányi mellett, az ember önkéntelenül az ónodi gyûlésre képzeli
54  III,  1892|        vissza nem tér) egyszerre önkéntelenül is ez a név fakadt ki minden
55  III,  1893|            És ötödször? - kérdém önkéntelenül.~Az asszonyka elpirult,
56  III,  1893|  mandzsetta, harisnya s az ember önkéntelenül felsóhajt: »Milyen vasalás!
57  III,  1893|       elõbb a papokkal!~Amire én önkéntelenül felkiáltottam: »helyes,
58  III,  1895|          Elsõ mozdulatom az volt önkéntelenül is, hogy feléje rohanjak,
59  III,  1895|           Csak? - kiáltottam fel önkéntelenül.~A fõispán a tudásnak bizonyos
60  III,  1895|          Kálmán is belép, tömör, önkéntelenül elõtörõ éljenzés hasad föl
61  III,  1895|         bosszút szerettek volna, önkéntelenül a Bánffy álláspontjára tereltetve
62  III,  1815|         úr ismerõsöm adott ennek önkéntelenül hangot tegnap a kaszinóban.