Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1874| fenntartsa, a gazdag fõúr komornyikjával, ki azért van
2 I, 1874| konstatálunk az idõjárásról. Komor õszi idõ. Az öreg Dunán
3 I, 1877| ruganyosságát elvesztette.~Komor és hallgatagabb a szokottnál,
4 I, 1878| megérkezvén Berlinbõl, másnap komor arccal jelent meg a hivatalban,
5 I, 1878| rémült tekintettel, de mégis komor méltósággal, mint egy a
6 I, 1878| mosolygóvá teszi újra e komor falakat.~AZOK A FÁK MELYEK
7 I, 1878| megvetéssel elmélkedik a komor jelenetrõl, melyet jól és
8 I, 1878| komikus volt a nagyszakállú, komor, mogorva férfiaknál, az
9 I, 1878| rendetlenül, összekúszált hajjal, komor borongó kedélyvilág, melynek
10 I, 1878| Beöthy Aldzsi lép be oda, komor frondeur fizionomiával.~
11 I, 1879| fölborzolja. Sima képe földagad és komor ráncokat vet.~S ilyenkor
12 I, 1879| elkezdõdött a tárgyalás.~Komor ünnepélyesség ült az arcokon.
13 I, 1879| idegenkedés fogta el az embereket. Komor homály borongott a teremben.
14 I, 1880| megfordított oldalán Dobó komor alakját...~A távolban Lechner
15 I, 1880| ablak homályos üvegén át: komor felhõk úsznak a láthatáron.~
16 I, 1880| volna, behunyta az isten, s komor, rideg felhõk úsztak az
17 I, 1880| fényes gyöngyszem, még a komor törvénytermekben is.~Ilyenekül
18 I, 1880| másodpercig tartott, újra a komor zárkózottság jellege ült
19 I, 1880| megfordított oldalán Dobó komor alakját...~Komjáthy Béla
20 II, 1885| Budapest, péntek délután~Komor, borongós téli nap. Ma temetik
21 II, 1881| arc pedig most sötét és komor.~Nyakát vállai közé húzza
22 II, 1882| bekommandíroztatna.~*~A komor, viharos lefolyással fenyegetõ
23 II, 1882| sapka« próbájáról jött.~Komor arccal haladt végig a Kerepesi
24 II, 1883| szereplõ alakokat. Abból a komor, fenyegetõ hangulatból,
25 II, 1883| összerezzen némelykor. Hallgatag, komor, órákon át minden ok nélkül.
26 II, 1883| szél fúj a védelemre, akkor komor méltóság ül az arcán, s
27 II, 1883| hangzott most. A védõk arca komor, ünnepélyes lett. Eötvös,
28 II, 1883| mosolyt ismét kiûzték a komor terembõl (kivéve, ha a védõ
29 II, 1883| változhatott az meg!~A lapok élén komor, összevont szemöldökkel
30 II, 1884| kártyájába.~Szontagh Pál komor, ábrándozó homlokkal rakja
31 II, 1883| ül itt majd esztendõre?«~Komor ossiani levegõ ez itt! Egy-egy
32 II, 1883| mint a paprika, Csernátony komor, mint a felhõ.~Jókait útközben
33 II, 1884| idõmben volt, mikor a direktor komor, mogorva arca feltûnt az
34 II, 1884| részesülnek figyelemben; valami komor árnyék ül a legderültebb
35 II, 1885| országház és a múzeumi épület komor falát, ahová most hetyke
36 II, 1885| rettentõn néz ki a választóföld.~Komor felhõk húzódnak a határok
37 II, 1885| az elnöki mennyezet, a komor méltóságos oszlopok, még
38 II, 1885| rettentõen néz ki a választóföld. Komor felhõk húzódnak a határok
39 III, 1886| csattannak el jóízûen... Komor, rideg minden... felhõk
40 III, 1886| fehér felhõkbe burkolóznak a komor, égbe meredezõ hegyormok.
41 III, 1886| minden korcsmát bezárnak, s komor hallgatag éj borul az óriási
42 III, 1886| volt az egész idõ alatt, komor köd ült az Alpeseken, csípõs
43 III, 1886| Minden olyan szomorú és komor. A doktorok fogatai sûrûn
44 III, 1887| dehogy tud.)~Enyelgõ napsugár komor borúba olvad minduntalan
45 III, 1887| erdõ. Maga a kormánypárt is komor és aggodalmas. Nehéz a felelet
46 III, 1888| kétszer), kénytelenek a komor órákban a szerkesztõi asztaloknál
47 III, 1888| járókelõk szeme rátéved a komor, méltóságos szobor-alakra,
48 III, 1888| az ülésszak kezdetének komor elõhangjául, kiszolgáltatta
49 III, 1889| bántó, ízetlen az, mikor a komor, méltóságteljes tragédiák
50 III, 1889| a folyosói jelenet.~Arca komor volt, szemei elfátyolozottak,
51 III, 1891| vészharang megcsendül; de komor, szürke, méltóságos, akár
52 III, 1892| más anyag belõle, s jön a komor hír, röpül mint a holló:~»
53 III, 1893| mind olyan könnyelmûek!~Komor gondolatokkal, elégedetlenül
54 III, 1894| félasztalkánál látni egyetlen komor alakot, Bölönyi Ödönt, amint
55 III, 1894| székén Szilágyi, mint a komor bölény, fejét szügyébe hajtván.
56 III, 1894| államháztartás képét. Az ellenzék komor egyhangúságba mélyed, a
57 III, 1895| betûszedõk útján, ott, a komor, hallgatag könyvekben már
58 III, 1895| ellenzéken, s Apponyiék arcán komor redõket szántott minden
59 III, 1895| füleket: taps hangzott a komor teremben, és a másik pillanatban
60 III, 1895| pillanatban a jóságos Szlávy komor ráncokkal homlokán, szigorúan
61 III, 1896| valamennyi homlokon. Csúnya, komor arcok fehérlenek ki a folyosó
|