Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1870|        látszik meg nagy mindenható mester keze.~A belsõ világ, melynek
 2    I,  1877|          Bécsi levelezõnk, ki nagy mester a státustitkok felhajhászásában,
 3    I,  1877|            unokájához, ki őt »nagy mester«-nek nevezte:~- No, már
 4    I,  1877|          és csüggedést...~Tisza úr mester az ilyenekben! Mindenekelõtt
 5    I,  1878|       palotába szállítsák.~A derék mester el nem bírta gondolni, miért
 6    I,  1878|       délelõtti vadászt.~- Salvini mester, - szólt a király a holtra
 7    I,  1878|        kíváncsi, hogy ki a nagyobb mester: a házmester-e vagy a polgármester,
 8    I,  1878|        hogy az utóbbi a legnagyobb mester, mire aztán úgy fogadta
 9    I,  1878|            következõ:~Kukla kántor mester itt nyugszik az úrban~Nem
10    I,  1878|         bizonyos fajú hölgyek, kik mester­ségüket fölvett nevek alatt
11    I,  1879|         egyszer megöleli egymást a mester és tanítvány, s aztán vége
12    I,  1879|          elmegy pihenni, s az öreg mester megmarad még tovább is igazgatni
13    I,  1879|          nincs mögötte a tanító, a mester, hogy megsuhintsa fölötte
14    I,  1880|         mondja a dereshajú rézöntõ mester, ki pedig máskor arisztokratát
15   II,  1895|        legalább lélekben. Soha egy mester és tanítvány még úgy össze
16   II,  1881|           CSEPREGI JÁNOS, asztalos mester.~Csepregi az alany, Gottfried
17   II,  1881|          kénytelenség a legnagyobb mester és a legjobb tanító.~Sokáig
18   II,  1881|            lássék valaminek, ahhoz mester kell.~Ezért pottyant ki
19   II,  1882|            olvasmány sem elég jó«.~Mester legyen, aki neki ír. A mestereket
20   II,  1882|            aki pedig nagyon kitûnõ mester az ilyenekben. Tudjuk, hány
21   II,  1882|         mellék-kikötés is az ügyes mester fogadásában, t. i. hogy
22   II,  1882|            a mennyei együgyûségbõl mester lett.~A »mestereket« aztán
23   II,  1882|            keze a másiknál, az már mester.~Így esik aztán meg, hogy
24   II,  1882|    egynéhányan Baross köré:~- Nagy mester vagy te, Gabi.~- Már miért?~-
25   II,  1883|      minden mozdulatáról, hogy nem mester­sége az ékesszólás és a
26   II,  1883|         amiben Pósa már úgyszólván mester: »Gyer­mekversek«. Kár,
27   II,  1883|    szónokolni. Mert a szükség nagy mester... nagy nyelvmester.~...
28   II,  1884|           lelkesedni, de az utolsó mester, az élettapasztalat még
29   II,  1883| ókonzervatív is lehet az ember!«~- Mester! - mondja Szalay Imre Istóczynak
30   II,  1884|           nagyon jó lenne...~II. A mester~A jó öreg Nendtvich (akirõl
31   II,  1885|          halál haragja«. Édesanyja Mester Judit. Tizennyolc éves koráig
32   II,  1885|           a rabbi ellen.~Az öregúr mester a citátumokban. Hanem az
33   II,  1885|        felelni.~Madarász József is mester a kérdéstételekben. Lázár
34   II,  1885|           odaírtam:~Kompozícióban: mester.~Visszaugrottam most már
35   II,  1885|    elõadása folyékony és átlátszó, mester a modulációkban s gondolatait
36  III,  1886|     Halljuk! hangzott. Mert a gróf mester abban, hogy úgy tudja elmondani
37  III,  1886|         képviselõnek (Lázár Ádám a mester az ilyenekben) hét-nyolc
38  III,  1887|      antiszemita párton. Istóczyt »mester«-nek hívják, mert õ az alapító,
39  III,  1887|  antiszemiták, negyvennyolcasok.~- Mester, ma nagy vihar lesz - mondá
40  III,  1887|     megjegyzéseivel (amikben igazi mester) csipkedi az egyes szónokokat.~
41  III,  1888|       amiben kivált Jánoska a nagy mester, aki kiáll a szoba közepére,
42  III,  1888|    csoportban balról mellettük egy mester­emberféle alak bólingatott
43  III,  1888|        tanítvány beleilleszkedik a mester gondolatvilágába.~De Visi
44  III,  1889|            aljegyzõbõl lett polgár­mester, a polgármesterbõl fõkapitány.)~
45  III,  1890|          kifejlik s magán hordja a mester, Kemény Zsigmond zamatját,
46  III,  1890|           ki- és begombolyításában mester õ, ki lebilincseli hallgatóit,
47  III,  1890|         szónokot. Öntudatosan nagy mester kezeli a Cicero fegyvereit,
48  III,  1891|          Budára az ipolysági derék mester: »Adassék e levél nagyméltóságú
49  III,  1891|          szolgája~Kertész mészáros mester~Hont megye ipolysági lakos.~
50  III,  1892|       tartja elfoglalva és õrzi a »mester« számára.~Végre ütött a
51  III,  1892|            ráér Sziráky késcsináló mester híres halbicskáinak egy
52  III,  1892|         mint a tanítvány vásznán a mester griffjei.~De Tisza Istvánnak
53  III,  1892|         István. Biztatja is õket a mester Károlyi Gábor: »Õrajta tegyetek
54  III,  1894|          csak az íróknak; a költés mester­sége, amelytõl elfordult
55  III,  1895|      mûvészi. Ebben a mi Apponyink mester. - Fecske nem építi fészkét
56  III,  1895|       például a csizmadiaságban. A mester annyi csizmát tud varrni,
57  III,  1895|      ellenzéki férfiak közül kettõ mester az ékesszólásban, s a harmadikat
58  III,  1815|             Gajári t. barátom nagy mester, nem felelt akkor semmit.
59  III,  1815|            és este rendesen a nagy Mester tündérszép kilátású verandáján
60  III,  1896|          öltözött Benczúrt.~- Ohó, mester! Hát ön mit keres itt? Csak