Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1873| Pedig olyan meggyõzõen, melegen beszél elveirõl, mintha
2 I, 1878| szeretjük Tisza Kálmánt, melegen, õszintén kívánjuk bukását,
3 I, 1878| össze az elsõ füzetet, hogy melegen és õszintén kell »Havi szemléjét«
4 I, 1879| pesten, sem hidegen, sem melegen. A Karácsonyi-díj pályanyertes
5 I, 1879| óta, ahogy Szegeden volt, melegen érdeklõdõ barátja lett Szegednek.
6 I, 1879| franciák díszpolgárságát melegen fölkaroltuk, másképp fogtuk
7 I, 1879| Tisza Lajost nem fogadtuk melegen. Mintha valami démonok ingerelték
8 I, 1880| a Bach-szisztém alatt is melegen dobogott már.~Bús gerlice
9 I, 1880| virágbokrétát is kapott, néhányszor melegen megtapsolták. A közönség
10 I, 1880| mert hogy valamely ügyet melegen karoljanak föl komoly körök,
11 I, 1880| törvényszéki elnököt éltette melegen.~M-th munkatársunk még végül
12 I, 1880| sem nyilvánult oly igazán melegen és oly állandóan a barátság
13 I, 1880| Tisza Lajost nem fogadták melegen. Mintha valami démonok ingerelték
14 II, 1896| sorsa iránt õfelsége is melegen érdeklõdik, s az udvarnál
15 II, 1881| belõle, újólag ajánlva ezt melegen a kedves apróságoknak.~A
16 II, 1882| A gyerekek még érzik melegen azt igazán... Van hát, nem
17 II, 1882| állt.~Közlékeny természete, melegen érzõ humánus szíve alkalmassá
18 II, 1882| érthetõ hangon s itt-ott melegen és emelkedetten beszélt.
19 II, 1882| beköszöntõjét a Házban. Melegen, a hisztorikus meggyõzõdésével
20 II, 1883| fölmelegítve, elsózva, hidegen, melegen, cukorral és borssal, garnírunggal,
21 II, 1883| végre egy könyv, mely iránt melegen érdeklõdik a közönség.~Lehetséges
22 II, 1883| megszorongatta a kezeit melegen. - Gyere, no, hadd vigyelek
23 II, 1883| folyosón Kállay Jánoshoz, és melegen megrázza a kezét.~- Holnap
24 II, 1883| a tárgyalás folyamán is.~Melegen, érzelmesen ecsetelte a
25 II, 1884| neki rögtön a segélyt. Oly melegen beszélt mellette, hogy az
26 II, 1884| tehát felkarolta az eszmét melegen pártolólag, s Veres Pálnét
27 II, 1885| Szégyenlem magam.~Az öreg melegen megszorongatta a kezemet.~-
28 II, 1885| hanem elmondják az apjukét.~Melegen éljenezték meg a Ház közszeretetben
29 II, 1885| bízni egészségét.~Tisza melegen megköszönte a jókívánságokat,
30 II, 1885| miképp lett honvéddé s melegen emlékszik meg egyik rokonáról,
31 II, 1885| talál õrá is. Ha õ olyan melegen tudja szeretni Szigligetit,
32 II, 1885| hanem tárcaszerû stílben, melegen, az érzés õszinte szavaival
33 III, 1886| akkori idõk divatja szerint melegen fogadta a sokat szenvedett
34 III, 1886| választás mellett szólt, melegen emlékezve meg a megyérõl. (
35 III, 1886| Valóban szép, hm...~S ezzel melegen megrázta a kezemet és hátat
36 III, 1887| kérelmezõ újra visszatér hozzá s melegen rázza meg a kezét.~- Köszönöm
37 III, 1887| fizetésemelési kérvényét támogatta melegen.~Most már ki is lett volna
38 III, 1888| félvállról, se hidegen, se melegen.~A deputáció szónoka elöljárult.~-
39 III, 1888| Mert ön nem írta meg elég melegen. Tisza Kálmán sokkal magasztalóbb
40 III, 1888| lenne a Gallia keze, s azt melegen szorongatá: »Kedves madame,
41 III, 1889| csillogtak, mintha barátságosan, melegen mondanák: »Ugye, hogy mégsem
42 III, 1890| megrezzent: hol az ellenzék?)~Melegen emlékezett meg a párt veszteségeirõl.
43 III, 1890| minisztertársa védelmére. Melegen, odaadással védte; de osztogatott
44 III, 1891| ismerõseim is szenvedjenek.~...Melegen megszorítottam vendégem
45 III, 1891| már szeretném megõrizni. Melegen óhajtom, hogy visszanyert
46 III, 1891| bizalmatlan, de mélyen alul melegen lüktetett a szíve, s akit
47 III, 1891| fifikusabban kezdi. Még üdvözli, melegen üdvözli a Ház feloszlatását,
48 III, 1892| így csak legutóbb igen melegen portálta és pártfogolta
49 III, 1892| Bornemisza földiktálta a nevet és melegen rázogatta az államtitkár
50 III, 1892| A most érkezõ Zay kezét melegen szorongatják.~De bár éppen
51 III, 1893| fürkészõ tekintettel, de mégis melegen.~- Szeretném aznapra felhozni
52 III, 1893| minisztert keresi, miközben melegen rohan eleibe Beöthy Aldzsi.~
53 III, 1894| elejére és érzés-teljesen, melegen mutatta ki a hidat, mely
54 III, 1894| barátságos szövetséges, enyhén, melegen, jóakarattal (ugyanígy késõbb
55 III, 1894| szürke. Ah jaj, halottakat melegen elsiratni, ahhoz csak Péchy
56 III, 1895| Az apróbb tisztviselõket melegen kérdezi ki a bajaikról,
57 III, 1895| összeölelkezett nemzet és király oly melegen, mint soha azelõtt, mikor
58 III, 1896| között a bizalmas szavak melegen kicseréltettek, a téli napfény
59 III, 1896| üdvözlõ szónok, ki igen melegen rajzolta azt a sajátszerû
60 III, 1896| barátom - mondta szinte melegen -, kászálódjék föl a bakra
|