Rész, Esztendo/Fejezet
1 II, 1882| szidták Szilágyi Dezsõt, Apponyit, Bittót, Széll Kálmánt,
2 II, 1882| menthetõ.~*~Érdekes volt Apponyit hallgatni, mikor az alkotmány
3 II, 1883| valahányszor beszélni hallom Apponyit, mindig eszembe fognak jutni
4 II, 1883| s gyönyörködve hallgatta Apponyit, ki mai beszédjével még
5 II, 1883| volt, azért nem sikerült Apponyit lepogonyítani, pedig a réseket
6 II, 1885| hozzá, hehehe...~Pulszky Apponyit magasztalja egy sarokban:~-
7 II, 1885| visszaszorította a tegnapi Apponyit - tegnapelõttinek.~A T.
8 II, 1885| magában, hogy nem engedte Apponyit a mai dicsõségével aludni.~
9 II, 1885| erõteljesen cáfolgatta Apponyit. Jól tette, hogy polemikus
10 II, 1885| harmadik minden ellen. Ki Apponyit pártolta, ki Szilágyit.
11 II, 1885| tanulékonyak), szinte nem akarta Apponyit kihallgatni.~- Eláll! -
12 II, 1885| agyonüti a kormány ellenfelét, Apponyit, s aztán megy neki a kormánynak?
13 II, 1885| úgy ellenzékeskednék, hogy Apponyit élve hagyná. De ez egy magasabb
14 III, 1886| mohón sietett feledtetni Apponyit, s mindjárt Babeº után egy
15 III, 1886| Nem akarja meghallgatni Apponyit! Bizonyosan valami harag
16 III, 1886| azért is halljuk. Halljuk Apponyit!~A jegyzõ »Apponyi«-t szólítja.~
17 III, 1886| Ezalatt Hegedüs megszurkálta Apponyit, Apponyi visszaszurkálta
18 III, 1887| Igazi sziszifuszi mulatság.~Apponyit Tisza sohasem hagyja diadalmasan
19 III, 1888| ezek meghallgatni? Talán Apponyit? Nézzük meg az okát a jegyzõi
20 III, 1888| szótól, kijelenté, hogy Apponyit sem illeti meg a szólás,
21 III, 1888| Házat, hogy engedje szólani Apponyit.~- Nem beszélek. Vagy nincs
22 III, 1888| rábeszélõ szíves hangon kérlelte Apponyit:~- Ugyan beszéljen! Halljuk!~
23 III, 1888| ötletgazdagságban messze felülhaladja Apponyit. És a szónokok érvelésén
24 III, 1889| zajongtak, nem engedvén Apponyit szóhoz jutni:~- Nem hallgatjuk!
25 III, 1889| beszéd vége keltette, melyben Apponyit támadja meg, hogy õ vetette
26 III, 1890| miután még gigászi talpaival Apponyit »letiporta«, hogy azelõtt
27 III, 1891| Egyszer Tiszát esszük, máskor Apponyit, sõt Kossuthba is beleharapunk.
28 III, 1891| mély figyelemmel hallgatta Apponyit s a baloldalon az elismerés
29 III, 1891| többi szónokot máskorra).~Apponyit azonban nem várakoztatta.~
30 III, 1891| maró gúnnyal törte össze Apponyit. Színezzem-e a vérszegény
31 III, 1891| kilép vele és otthagyja Apponyit - de õ (Szilágyi) ezt el
32 III, 1891| párt föllépteti Nagyváradon Apponyit s Tisza helyzete kétes -
33 III, 1892| megéljenezte Wekerlét, Barosst, Apponyit.~AZ ELNÖKVÁLASZTÁS~Délután
34 III, 1892| ember, s az is leírta már Apponyit egy bizonyos darabban.~Apponyi
35 III, 1892| elég különös.~De hagyjuk Apponyit. Ahelyett számoljunk be
36 III, 1892| hogy meg is fogja verni Apponyit!~Pedig megverte, oly ragyogó
37 III, 1892| elõszeretettel fedezi testével Apponyit egy idõ óta. A nemzeti párt
38 III, 1892| Széchenyivel kezdé összehasonlítani Apponyit.~A miniszterelnöki szék
39 III, 1892| fejtegetéssel, vagdalva kissé Apponyit és szerencsés kézzel kiröpítve
40 III, 1892| méltó.~Ezalatt minden ember Apponyit nézte. S elképzelték magukban,
41 III, 1892| kezdenek történni, Eötvös üti Apponyit, Polónyi üti emiatt Eötvöst (
42 III, 1893| szétpillantván, meglátta Apponyit, aki ma a Beksics maszkját
43 III, 1893| kétszáz ember.~- Láttad Apponyit? Hogy visszafutott! Az egész
44 III, 1893| akik azt mondták, hogy Apponyit ugyan látták háztûznézõben
45 III, 1893| Andreánszky hívó szózatját, de Apponyit nem látták, kivel beszélt.
46 III, 1894| Wekerlét, nem éljenezték Apponyit, abcugolták Ugront. Nem
47 III, 1894| mi se fogjuk hallgatni Apponyit.~- De mi se fogjuk ám Eötvöst
48 III, 1894| vonás alig van. S magát Apponyit is mindenki ösmeri. Nem
49 III, 1894| ügyesen kellett kilõnie, hogy Apponyit is ne találja.~Így pedig
50 III, 1894| megszólítja cercle alkalmával Apponyit s egy félóráig beszél vele.
51 III, 1895| hazai mérték alá vennõk Apponyit, mint ahogy az ötvenes években
52 III, 1895| Kovács Alberthez hasonlítjuk Apponyit, vagy a szabadelvû párt
53 III, 1895| mondva«.~A második vágás Apponyit érte. A »jövõ« és a »jelen«
54 III, 1895| is, hogy Polónyi szereti Apponyit, s hogy Apponyi szereti
55 III, 1895| sütkérezett mindég tavaszkor.~Apponyit Horánszky lökte meg:~- Látod
56 III, 1896| átjönni. A behurcolkodó Apponyit nagyúri párthívei otthagynák,
57 III, 1896| koszorúval kínálod, ki elhagyja Apponyit?~...Szendén, titokban akart
58 III, 1896| férkõzött másokhoz, amikor Apponyit meg tudta szólaltatni. Minden
59 III, 1896| jobb párt kezdi éljenezni Apponyit.~Egy rajongás volt körös-körül
60 III, 1896| Lehetetlenné kell tenni! Megcsalja Apponyit és megcsalja az országot!
|