Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1873|           ezeket is elindítványozza tõlünk, micsoda élvezet marad akkor
 2    I,  1874|          Bismarck, még õ is irigyel tõlünk,4 hallatlan célszerûtlensége.
 3    I,  1875|         feláldozó felfogást kívánta tõlünk a viszonyok sajátszerûsége
 4    I,  1875|             címû beszély folytatása tõlünk nem függõ körülmények miatt
 5    I,  1877|           kassai toasztot« irigylik tõlünk?~Az valóban jobban beillett
 6    I,  1878|        azokkal azt is elveszik majd tõlünk, amink még van, s íme most
 7    I,  1878|           még valami kívánni valója tõlünk az osztráknak, mikor már
 8    I,  1878|            mit irígyelni a németnek tõlünk, ha meglátná õket.~S én
 9    I,  1878|  rakoncátlan polgártárs megkérdezte tõlünk, hogy kicsoda az az idegen
10    I,  1878|          nem tudni, mit vesz még el tõlünk!~Ne gondolja senki csüggedt
11    I,  1879|         gazdasági kiegyezés elvette tõlünk a jogot, hogy közvetett
12    I,  1879|             s milliók nem telnek ki tõlünk, mert az ezereket ideiglenes
13    I,  1879|             nevében jön, elvárhatja tõlünk, hogy elõítélet nélkül fogadjuk.
14    I,  1879|       tartja vissza Nílus nagyvezir tõlünk a kincseket, melyeket összehordott
15    I,  1879|      helyrepótolhassuk, amit elvett tõlünk ez vagy az a csapás.~Van,
16    I,  1879|   viszonyainkat kutatja - s mindezt tõlünk hermetice elzárva, magasan.~
17    I,  1879|          sodrony, mely szerte viszi tõlünk a hírt: barátság megszilárdulásáról,
18    I,  1879|      Bizalom iránt hasonlóra várhat tõlünk az a fórum, melyet fölibünk
19    I,  1879|  vaskancellárra. Az majd elfordítja tõlünk a muszka túlsúly keserû
20    I,  1880|           adják vissza küldõinek ha tõlünk sajnálják vagy nekünk nem
21    I,  1880|          volna: az egy elismerõ szó tõlünk.~Egy elismerõ szó!~Most
22    I,  1880|    összeférõ változásra, az egészen tõlünk függ.~Ha úgy, mint eddig,
23    I,  1880|          nélkül is úgy kitakarodnak tõlünk azok a német hírlapok, mintha
24    I,  1880|      mostohánk: a kormányzás elszed tõlünk.~Mi pedig szegediek, akiket
25    I,  1880|        október 2.~ÚJ HELYZET~Messze tõlünk nemzetközi komédia folyik
26    I,  1880|            még Blahánét is elcsalja tõlünk, pestiektõl ide.~Egyszóval
27   II,  1881|            lettek.~Amazokat átveszi tõlünk a sír, a feledés, ezeket
28   II,  1881|          reggelinél.~Isten önökkel! Tõlünk ugyan nem látnak egy betût
29   II,  1882|               De csak nem tagad meg tõlünk bizonyos eredetiséget? -
30   II,  1882|            hogy beszéljünk? Mit vár tõlünk a jobboldal: azt talán,
31   II,  1882|       közéletünk, mindent elszedtek tõlünk, hát akkor aztán az történt,
32   II,  1882|            Itáliát.~De távol legyen tõlünk akár kigúnyolni, akár felszítani
33   II,  1883|             Pedig ez nem okos dolog tõlünk, akik minoritás vagyunk
34   II,  1883|            õ magát gyakran szeretné tõlünk elzárni.«~És ez jellemzi
35   II,  1883|         képviselõtársa el nem fogja tõlünk, s be nem viszi a tanácskozóterembe,
36   II,  1885|           édesgessük, akik elhúznak tõlünk.~S édesgették is, s mert
37   II,  1885|             s ezáltal elidegeníteni tõlünk a katolikus klérust. Nem,
38   II,  1885|        ítélõszéke elé.~Nem csoda ez tõlünk, urak. Hiszen a képzelõtehetség
39  III,  1886|       politikusok annyira elszedték tõlünk a pénzt, hogy nem juthat
40  III,  1886|       bosszankodva szállingóztak el tõlünk.~Én pedig megfogadtam, hogy
41  III,  1886|             még, hogy õ kívánhasson tõlünk. S kívánhat bátran. Mert
42  III,  1887|     voksaink. A másik nap elszaladt tõlünk Tömlõfalva, a harmadik nap
43  III,  1887|            ha úgy kölcsön kérhetnék tõlünk: hogy teremtsen nekik is
44  III,  1888|         mondaná:~- Még mit kívánnak tõlünk?~Kemény Gábor, a volt miniszter,
45  III,  1888|       nemzet nagy költõje elpártolt tõlünk. Végünk van. A fülemile
46  III,  1889| találkoztunk.~VISI IMRE~Ne várjatok tõlünk vidám sorokat holnapra olvasók.
47  III,  1890|         nagyobb országok irigyeltek tõlünk, ki két kézzel paskolta
48  III,  1890|        magatokénak, mert irigylitek tõlünk.~Az aggastyánok eleget töprenkedének,
49  III,  1890|            feliratkozik négy ember, tõlünk negyven ember lépjen a sorompóba,
50  III,  1891|            franciáktól vagy azok mi tõlünk? Mindegy, az emberevés kínzó
51  III,  1893|            mindig ezzel búcsúzik el tõlünk, hatalmas disputáit mintegy
52  III,  1893|         Béla. As sem rossz ember mi tõlünk.~Hát egyszerre csak, mint
53  III,  1894|          csoportnak hogy:~- Mit fél tõlünk a király? Ártalmatlanok
54  III,  1895|        mondom (mert ami igaz, igaz, tõlünk az is kitelik, hogy a savószín
55  III,  1815|       csúcsait!~Nem »flanc« volt ez tõlünk, sem nem nyárspolgárias
56  III,  1815|            osztjuk meg önökkel, ami tõlünk telik. Örömmel tölt el,
57  III,  1896|           az Apponyi kívánságai nem tõlünk függnek, hanem a királytól -
58  III,  1896|            szánva - úgysem veszi el tõlünk senki?~Csak flegma, Ponistowski!~
59  III,  1896|             hazára is. Nem múlik el tõlünk a keserû pohár. És miként