Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1877| áhítatos szemforgatással mondván:~»Meghódolok az ország szavazatának.«~
2 I, 1878| kommentárral kíséri a levelet, mondván, hogy neki, már mint a konzervatív
3 I, 1878| kezét, teljes meggyõzõdéssel mondván:~Emerre pedig kereskedelmi
4 I, 1880| csizmadiákat a szószékrõl, azt mondván róluk, hogy mind valamennyi
5 I, 1880| esemény megtudása után, mondván: »íme, ez az én mûvem!«~
6 I, 1880| Zichy ismét válaszolt, azt mondván, hogy a kaszinói nyilatkozat
7 I, 1880| üres kerületeket járja, mondván égmeresztõ dikciókat a közösügy
8 II, 1881| nemzetiségi kérdést, abszurdumnak mondván, hogy mi Ausztria egységesítési
9 II, 1881| meg Csiky Sanyit, mondva mondván:~»Aki pipafüst-fellegben~
10 II, 1882| taglejtéssel Wahrmann Mór felé, mondván, hogy õ megtanult várni,
11 II, 1882| Géza, majd Deutsch Lipót mondván, hogy az »igazságügy árva
12 II, 1882| kemény mondásaiért s mondva mondván: hogy de már ez nem illik
13 II, 1882| ott mókáztak a folyosón, mondván egymásnak szörnyû rossz
14 II, 1883| elszólta magát a beszéd elején mondván:~»Az elõttem szólott képviselõ
15 II, 1883| rettentõ fenyegetéssel, mondván:~- Máskor húsz perc alatt
16 II, 1883| tart egy szpícset. Mondva mondván, hogy a nyulak, hahogy õket
17 II, 1883| antiszemitaságának, azt mondván, hogy fel kellene akasztani
18 II, 1883| gráciával hajolt Apponyihoz, mondván:~- Boldogok a siketek, mert
19 II, 1883| rápirított annyi ember elõtt, azt mondván, hogy Göndöcsnek alaposabb
20 II, 1883| proklamációját töri össze, azt mondván, hogy a függetlenségiek
21 II, 1883| Elõször az ülés elején mondván egy »három hasábos« beszédet,
22 II, 1884| támadására felelt Tisza, mondván: hogyha az erkölcstelenségi
23 II, 1885| arisztokráciát vette védelmébe, mondván, hogy magának a Háznak is
24 III, 1886| Dákos uram megbírságolta, mondván: »Szegeden kanállal eszik
25 III, 1886| feltalálta magát, nyájas hangon mondván:~- Méltóztassék folytatni!~
26 III, 1886| vissza ezt a föltevést, mondván, hogy az lehetetlenség.~
27 III, 1886| egyszer egy fához vezettek mondván:~- Ha mindent tudtok, hát
28 III, 1887| népiratokból egyes részeket, mondván, hogy az ott leírt pazarlás
29 III, 1887| a közös hadsereg ellen, mondván, hogy ott özönvíz elõtti,
30 III, 1888| aztán Széchenyi Pál is, mondván, hogy semmi különös dicsõség
31 III, 1888| fogadta el a jelöltséget, mondván azt, amit egykor Grill Richard,
32 III, 1888| elszólta magát egy kicsit, mondván egy közbeszólásra: »sajnálja,
33 III, 1888| beletévedt egy zátonyba is, mondván, hogy Tisza Kálmán egy kapituláció
34 III, 1889| leüttette a bölcs fejét, mondván: »Egy okosabb bölcset kérek.«
35 III, 1889| megjelenõ száma, felháborodva mondván: Mit profanizálják a szentlelket,
36 III, 1889| textusnak a zsoltár elejéhez, mondván: õrajta is beigazolódik,
37 III, 1890| kivándorlásáról szólott, mondván, hogy azok is többnyire
38 III, 1890| szidta a lóversenyeket, mondván, hogy azok árán minden évben
39 III, 1890| harmadszorra is megigézi a Házat, mondván, hogy úgy érzi magát, mint
40 III, 1890| ultramontán kérvényt nyújtott be, mondván, hogy ezek tárgyalásába
41 III, 1891| válaszolt, nagy griffel, mondván, hogy szabad államban minden
42 III, 1892| politikus vette át a szót, mondván:~- Lehet, hogy az emberek
43 III, 1892| melyet pedig maga is aláírt, mondván, hogy nekem semmi se kell
44 III, 1892| visszalépett a régi pártba mondván:~- Már csak vagyok ravasz
45 III, 1892| melyiktõl lesz hamarabb püspök) mondván, hogy Szivák diszkvalifikálva
46 III, 1892| megvédelmezésén töri a fejét, mondván, hogy ha erõsebb departmentok
47 III, 1892| bélyegezte meg Vajay eljárását, mondván, hogy azt mint felháborított
48 III, 1893| azt magam is megtehetném, mondván: Íme, mégis mily bölcs a
49 III, 1893| gúnnyal szólott az elnökrõl, mondván, hogy néha a halkabb hangokat
50 III, 1893| terjeszkedett ki a tegnapi esetre, mondván, mennyire sajnálja, hogy
51 III, 1893| elõadtam a kérésemet nagyjából, mondván, hogy egy védencem van;
52 III, 1894| fakasztá õket könnyekre, mondván:~- Lássátok fiaim, ez egy
53 III, 1894| Azután Bánffy Dezsõ szólott, mondván, hogy a mai ülés tárgya
54 III, 1895| szobámat bankókkal, hatosokkal, mondván:~- Meguntam már várni az
55 III, 1895| kiegyenesedett a termete, mondván:~- Eddig azért voltam meghajolva,
56 III, 1815| ment egy másik ablakhoz, mondván:~- Még egyszer látni akarom.~
57 III, 1815| emlegessenek az unokáim is, mondván: »A mi boldogult nagyapánk
58 III, 1896| tanácstalanul vont vállat, mondván:~- Tudja a fene!~A mostani
59 III, 1896| követnek engedi át a szót, mondván nem egészen a prédikátor
|