Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1873| megteremtette beszélyeiben, ilyen bús arca legyen.~Nemrégiben
2 I, 1878| kormányformák váltakoztak, a bús hazafiúi kebel könnyforrása
3 I, 1878| rózsa csügged~És lehajtja bús virágait.~Tovatűn az élet
4 I, 1879| füzeseit képek örökítik, bús, lassú folyását költõk énekelik,
5 I, 1880| is melegen dobogott már.~Bús gerlice madár nem örül úgy
6 I, 1880| atomok között, mint valami bús sóhajtások.~Mintha a szerzõk
7 II, 1881| fokos nyele... és a halottak bús árnya fog bolyongni, versenyt
8 II, 1881| panaszkodni fog zöld füveknek bús sóhajában, Mende szavalni
9 II, 1881| Azelõtt az ellenzékhez, a bús magyarokhoz tartozott. Azelõtt
10 II, 1881| tartozott. Azelõtt õ is bús volt, most pedig, mióta
11 II, 1881| kezdtek a kíváncsiak és a bús hazafiak, kik mindannyiszor
12 II, 1882| szerkesztõhöz)~Mióta nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára,
13 II, 1882| kezünkbe jutott a hatalom, a bús hazafiakból a hatalom kezelõi
14 II, 1882| iccéjét?~Az elégedetlen bús hazafiak városa ez, akik
15 II, 1883| hallgatták vezérüket. Szilágyi bús arca elborult, Pulszky a
16 II, 1883| utolsónak csoszog le onnan bús, csüggeteg arccal.~Végre
17 II, 1883| szóláson,~Utána jött D., s bús hangon énekelt egy darabig,~
18 II, 1883| vannak-e lakva?~A víg és a bús ember mindjárt a témájukon
19 II, 1883| emelkedik föl, s a falnak dõlve bús iróniával hallgatja.~Heumann
20 II, 1883| mikor végignéz az impozáns bús képen, a fényben fürdõ sírokon:
21 II, 1883| ördög? A szélsõbal levert bús arccal könyököl a padokon.
22 II, 1884| sajátos hangot, azokat a bús kesergõ, de mégis büszke
23 II, 1884| uram - mondá a szerkesztõ bús sóhajjal -, s mennyi idõre
24 II, 1884| az imitt-amott felhangzó bús sóhajtás, hogy miért nem
25 II, 1883| téli kabátjuk?~De félre e bús reminiszcenciákkal... a
26 II, 1883| szavak.~Röviden beszélt, bús lemondással. Vagy csak a
27 II, 1883| az írói karzatról nézi a bús látványt.~Minden egy nagy
28 II, 1884| s országszerte éneklék bús hazafiak:~Müller Gyula Nagy
29 II, 1884| sikereire, ellenkezõleg bús megadással látszik viselni
30 II, 1884| ösmerõsöm, aki egy napon nagyon bús volt, sehogy sem tudták
31 II, 1884| mikor végignéz az impozáns bús képen, a fényben fürdõ sírokon,
32 II, 1884| nem ezek miatt lett Lesskó bús, szívében más szú rágott
33 II, 1885| szeme elõtt felnyílik a bús panoráma... szerény pinceszobákban,
34 II, 1885| visszatartani az elnök.~Bús lõn ennek miatta Csatár,
35 II, 1885| Vénuszoknak.~Nyájas, de bús õszi napfény önti el a vidéket.
36 II, 1885| választó.~Gyakran hallani bús panaszokat:~»Haluska Jánosok
37 II, 1885| folytatta Horváth szemrehányó, bús hangon. - Ön nem akarja
38 III, 1886| klubhelyiséget kibérli, bús önmegadással morogja:~-
39 III, 1887| siratlanul maradt elterülve a bús csatatéren és ott is hagyták
40 III, 1887| Szapáry nem volt nagyon bús, az ellenzék se volt nagyon
41 III, 1887| elõérzeteim vannak - mondja ma bús hangon egy képviselõ -,
42 III, 1888| imádott leánykából is (kihez bús, méla akkordból epedõ versezet
43 III, 1889| elfátyolozottak, hangjának rezgése bús. Úgy nézett ki, mint egy
44 III, 1889| rakoncátlan közbekiáltások (»Bús kecske!«) süvítettek a füle
45 III, 1890| felállott Helfy Ignác, Kossuth bús »palatínusa« (most már in
46 III, 1890| elsüti, az öreg Irányi, aki bús és lehangolt (amióta Kossuth
47 III, 1891| partjára, hallgatni annak bús mormogását, át lehet szállítani
48 III, 1891| elõfizetésre a trubadúrok a bús magyart.~De azért csak rá-rászorul
49 III, 1891| papirost, Kun Miklósnak, a bús haragos szittyának pedig
50 III, 1892| Csak néha vegyül közbe egy bús akkord: »Hát a kerület mit
51 III, 1892| vége az ülésnek, vége e bús akkorddal a Baross-legendának.
52 III, 1892| szóláson.~Utána jött Zichy, s bús hangon énekelt egy darabig.~
53 III, 1892| Házat. Tegnap balról ültek bús arcú szittyák, ma jobbról.
54 III, 1893| röppentyûk jönnek, valami bús melankólia tartotta lefogva.~
55 III, 1894| messzirõl a kalksburgi harangok bús kongását. Polónyi uram is
56 III, 1894| gyanánt megszaporítsák õket. Bús, rideg a jobboldal képe,
57 III, 1895| az, és nem Ábrányi Lajos.~Bús, kedvetlen arccal kullog
58 III, 1896| államférfiát (egy mafla többség bús vállvonogatásai közt) a
59 III, 1896| át! - vágta ki a lemondás bús hangján Kálmán Károly és
|