Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1877|             testvérek« golyói ütnek rajtuk.~Nem tudjuk, mi igaz e konferenciáról.
 2    I,  1878|        mellé, hol, ha végigtekintek rajtuk, Szana az egyedüli csinos
 3    I,  1879|     szólhatnak a muzsikába. Látszik rajtuk a türtõztetés és a kényelmetlen
 4    I,  1879|             idegen férfiajk ejt meg rajtuk orvul, és elsiratják a színpadon
 5    I,  1879|        ilyenkor kedvtelve néz végig rajtuk, s kokett bajuszát megsodorva,
 6    I,  1879|             s piros virágok nyílnak rajtuk.~Aztán ha nem lenne is elég
 7    I,  1879|         elmondva, s nem látszik meg rajtuk, hogy a fehér cár és a németek
 8    I,  1879|         könnybe többé, remény színe rajtuk most a moh zölde, és nem
 9    I,  1879|           kapujában, hogy a dolmány rajtuk maradt, egy rendõrrel meg
10    I,  1880|     hintajából, s amint végignézett rajtuk, önkénytelenül fölkiáltott: »
11    I,  1880|             ügyeket. No, meglátszik rajtuk és bátran fûzhetjük hozzájuk
12    I,  1880|     figyelmes szem képes észrevenni rajtuk elütõ sajátságokat: az egyiknek
13    I,  1880|         igen régen nem esett ez meg rajtuk. S sohasem volt rá égetõbb
14   II,  1894|              De bizony nem találtam rajtuk semmi szegedi szabálytalanságot.~
15   II,  1881| vadászkalapokat, s az egész úgy áll rajtuk, mintha a macska lábára
16   II,  1881|          míg az ártatlanság hímpora rajtuk volt, fumigative nyilatkozott
17   II,  1881|  erdészektõl nyerik.~Meg is látszik rajtuk. Kopóknak beválnak s vérebeknek
18   II,  1881|             Biz az pedig megeshetik rajtuk még ezután is...~A tradiciók
19   II,  1882|             meg nem bosszulhatják a rajtuk ejtett jogtalanságot.~Aztán
20   II,  1882|             az meglátszik, megérzik rajtuk. De tessék megnézni ezt
21   II,  1882|          tõlük, nem hogy kifoghatna rajtuk, de a földöntúli hatalmak
22   II,  1882|       vannak. Kutyabajuk. Nem látni rajtuk, hogy szerecsenek, olyan
23   II,  1882|                legalább meg­utáljuk rajtuk a bûnt s meg tudunk maradni
24   II,  1882|      egyszerûek! Hiszen semmi sincs rajtuk. Ugyanaz a kékség, ugyanaz
25   II,  1882|        szobor lábánál.~Elandalodtak rajtuk: a tömérdek dicsõségen,
26   II,  1883|          hibájuk van, nagyon fogott rajtuk az emberi gyengeségek legfõbbike:
27   II,  1883|             az ellenzék, s nevessen rajtuk.~S íme, ma is úgy volt elvégezve
28   II,  1883|       feketés fogai, az ember látta rajtuk a farkas ösztönét, a harapási
29   II,  1884|             társadalom a hibás, s õ rajtuk esett méltatlanság. S a
30   II,  1884|            tekintetét végigjártatta rajtuk, imitt-amott észrevéve egy-egy
31   II,  1885|         aztán az ország lelkesedett rajtuk, s éveken át képezték szóbeszéd
32  III,  1886|            igazi tanulmányt lehetne rajtuk tenni.~Ez a gyûrött kabát
33  III,  1887|     részével. Gõzzel rohantak végig rajtuk.~Azután a kérvények következtek,
34  III,  1887|          hát meg is bosszulta magát rajtuk.~Mikor Znióváralján járt,
35  III,  1887|              milyen rettenetes nyûg rajtuk egy egész életen. Hogy ezzel
36  III,  1887|            hallgató azt hiszi, hogy rajtuk dõl a választás sorsa, pedig
37  III,  1888|          írni. Nem kell gondolkozni rajtuk.~- S témát sem kell keresni.
38  III,  1890|           vagy excellenciás cím lóg rajtuk. Ezeknek már nem kell semmi.
39  III,  1890|           olyan szabatosak, annyira rajtuk van a méltóság, erõ és õszinteség
40  III,  1890|             Kinek a lelke essék meg rajtuk, ha nem a költõé; aztán
41  III,  1891|              Friss szénaszag« érzik rajtuk, mondaná Scarron, ha tél
42  III,  1892|    semmiségek: mosolyog­va halad át rajtuk, mint a nyugodt lelkû tiszta
43  III,  1892|       elsiklás közben elöl-hátul üt rajtuk egyet, ahol éppen éri, Tisza
44  III,  1892|             csiklandozás nem fogott rajtuk.~Apponyi az egész ülés alatt
45  III,  1892|             festeni való ne akadjon rajtuk, még az öltözködésben is
46  III,  1893|         ülik körül, csak úgy csörög rajtuk a sok gyöngy s ha mozdulnak,
47  III,  1893|         különös jó illat terjengjen rajtuk; árnyékaik nem vágynak egyéni
48  III,  1893|         mindég szem elõtt legyenek, rajtuk látván mint a határcölöpökön,
49  III,  1894|             hírt, most már segítsek rajtuk, ha tudok, vagy legalább
50  III,  1894|             imponáló, ez az értékes rajtuk), csak a Tisza Lajos gróf
51  III,  1894|             hogy fekete nadrág volt rajtuk, még a legnagyobb halotton:
52  III,  1895|      öltözékeiken, hogy nem talál-e rajtuk valami kifogásolnivalót
53  III,  1895|            elég kényelmesen aludtak rajtuk, azonban a fölolvasás után
54  III,  1895|           lép be, semmi sem mutatja rajtuk a minisztereket. Még a gänsemarsch
55  III,  1896|              De semmi különös nincs rajtuk - nem változtak azóta. Minden
56  III,  1896|           az volt a legszembeötlõbb rajtuk, ami hiányzott nekik, hogy
57  III,  1896|   aluszékonyság, a nem törõdöm vesz rajtuk erõt - talán azért is nem