Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1873| érdeklik. Mert én õszintén megvallom, hogy amikor maguknak írok,
2 I, 1878| ismeretek mezejére ér, bár megvallom, szinte csúszva négykézláb
3 I, 1878| Aha! Van az is bõven!~Megvallom, mindég el voltam fogulva
4 I, 1879| népszerû ember. Most azonban megvallom, mióta a hivatalos örömmaskarádék
5 I, 1880| természete megköveteli, de megvallom, bár az nekem könnyebb lett
6 II, 1885| pajtás. Szívembõl beszéltél. Megvallom neked õszintén, hogy már
7 II, 1881| megint visszaajándékozzák.~»Megvallom, érzékenyen bánt - írja -,
8 II, 1882| mégse vagyunk mi tótok.~Megvallom, valami olyan megnyugtató
9 II, 1882| szavazni?~- De bizony... Megvallom neked... - mondá Miehl akadozva - ...
10 II, 1883| ezért napidíjakat.~- Én megvallom õszintén, a földön járok,
11 II, 1883| Nemzet«-re prenumerál.~- Megvallom neked, Benedek... Én írom
12 II, 1883| tonban ezzel a stílusával!~Megvallom, könyörgõ, panaszos hangja
13 II, 1883| megírásához fogtam, õszintén megvallom, hogy abból a szempontból
14 II, 1883| Eszteré.« Meglehet. Sõt megvallom, hogy a romantikus, sok
15 II, 1883| Nos, mit szól ön ehhez?~Megvallom, énrám kellemetlenül hatott
16 II, 1883| bennünket fantasztáknak. Megvallom, az én fantáziám nem ilyen
17 II, 1883| tartom Trajtlernek. De - megvallom - voltak olyan pillanataim
18 II, 1884| volt kilátásba helyezve.~Én megvallom sokalltam a negyven liter
19 II, 1884| szólt:~- A bécsi nõknél, megvallom, szebbek a pestiek, még
20 II, 1885| hanem a »derültség«-et.~Megvallom õszintén, én csak képzeltem
21 II, 1885| nem beszélt«. De ahhoz, megvallom, nincs egyhamar remény.~
22 II, 1885| De mivel én írom (ámbár megvallom jobb szeretném, ha Tisza
23 II, 1885| van egy ehhez hasonló...~- Megvallom, kegyelmes uram, hogy ez
24 II, 1885| gondoltam ki, de az eszmét, megvallom, az õ viselkedése adta hozzá.
25 II, 1885| tehetséges írót lanszírozni.~Megvallom, évek óta csak az elbeszélõ
26 II, 1885| mosolyogni.~Mert õszintén megvallom, sohase láttam mindezeket
27 II, 1885| Aha! Úgy már értem. De megvallom, én az állatkertre gondoltam.~
28 II, 1885| az idén telt le, s azóta, megvallom, sohasem hallottam a jó
29 II, 1885| képzeltük el ezt az esetet. Megvallom, furcsa állapotok rajzolódtak
30 II, 1885| de meg nem gyõzött. Ámbár megvallom, nem hallgathattam ki végig,
31 II, 1885| Igaz, úgy van!)~Én azonban megvallom, még a memoároknál és pamfleteknél
32 II, 1885| Lehetetlen az, barátom, mert megvallom neked négyszemközt, hogy
33 III, 1886| vasárnapi számában.~Énrám, megvallom, nem tett a cikk borzalmas
34 III, 1886| én következem a sorban.~Megvallom, mélyen elszomorít (mert
35 III, 1886| fantázia van benne.~De énrám, megvallom õszintén, mégis kellemetlenül
36 III, 1886| királynak esküszik hûséget.~Megvallom, azon elmélkedem magamban,
37 III, 1886| ilyen a leányzó!~Biz az megvallom, még tetszetõs is volt egy
38 III, 1886| körülbelül így folydogált.~- Megvallom, tisztelt Ház, Gaál Jenõ
39 III, 1886| Gmunden fölséges hely s megvallom, szerettem volna ott idõzni
40 III, 1886| kivágjuk megunkat valahogy.~Megvallom, mégis szepegtem kissé,
41 III, 1887| amíg Szeged megválaszt.~(Megvallom, szeretnék ilyenforma bizonytalanságokat,
42 III, 1887| megírva; mert énbennem, megvallom, nincs annyi lojalitás,
43 III, 1887| tudom mindjárt megutálnak. Megvallom, bíztam önben, mikor hallottam,
44 III, 1890| Józsefhez)~Tisztelt barátom!~Megvallom, nem volt szándékom véleményt
45 III, 1891| történt is, már mindegy. Megvallom, eleinte nem jól esett a
46 III, 1891| álljon minden magyar elõtt, megvallom, egy kicsit furcsán vette
47 III, 1891| nevetve. - És ön mit gondolt?~Megvallom semmit sem gondoltam. Csak
48 III, 1893| de a borossebesi résszel, megvallom, nem voltam megelégedve.
49 III, 1893| iránti szerelmük virágkorát (megvallom, velem együtt). »Ez a Katánghy
50 III, 1893| Mert eladó lányom van, és megvallom, én még a régi metódus szerint
51 III, 1893| grófnõvel foglalkozni, és megvallom, õ is feltûnõ érdeklõdést
52 III, 1895| tartózkodó volt irántam. De ez, megvallom, e percben nem is aggasztott.
53 III, 1895| publicistáink írtak, de ebbõl, megvallom, igen kevés hasznom lett.
54 III, 1815| lojális.~De a rendjeleibõl, megvallom, nem kívánok sem a magam,
55 III, 1896| betût se olvastál belõle.~- Megvallom, kegyelmes uram, de nagyjában
56 III, 1896| korelnökség se megvetendõ, sõt megvallom, minden állások közül, in
57 III, 1896| amikor fölébredtem. De megvallom, némileg megragadott és
|