Rész,  Esztendo/Fejezet

 1   II,  1882|            alkotmánytant, hallgatta Szilágyit és Wenzelt - s hallgat Tisza
 2   II,  1882|     derültség követte e szavakat, s Szilágyit kellemetlenül érinté, hogy
 3   II,  1883|        magamagát kellene kiáltania, Szilágyit szólítja ki, neki engedi
 4   II,  1883|            csendben hallgatta a Ház Szilágyit, s kivált azon a helyen,
 5   II,  1883| nonchalence-szal széttépte (Hej, ha Szilágyit szaggathatná így szét!),
 6   II,  1883|           virraszt a folyosón, hogy Szilágyit jött meghallgatni (gyöngéd
 7   II,  1883|      Horváth Gyulát a szentesi víz, Szilágyit a »fehér ló«, Beöthyt a »
 8   II,  1885|            és érdekesen, cáfolgatva Szilágyit, s már messze délutánra
 9   II,  1885|            Ki Apponyit pártolta, ki Szilágyit. Akadt irányista is. A legtöbb
10   II,  1885|         egész Ház és ez az egy szem Szilágyit nézte és egy fül, mely õt
11   II,  1885|                Hát te nem hallgatod Szilágyit? - kérdi szemrehányólag
12   II,  1885|           közömbös arccal hallgatta Szilágyit, látván, hogy otthon bajban
13   II,  1885|          vajon ki fogja megállítani Szilágyit?~S ebben a reménytelen pillanatban
14  III,  1886|              aki nem akarja hallani Szilágyit.~Minden karzat zsúfolva
15  III,  1886|         miniszter úr«-nak titulázta Szilágyit, aki ellen beszélt.~S csupán
16  III,  1886|      szálakból font intrika viszi-e Szilágyit kifelé... vagy pedig aranyos
17  III,  1889|            valamit.~Így képzelem én Szilágyit, akibõl egész életében nem
18  III,  1889|             trójai faló«-nak mondta Szilágyit nemrég, azt várták, fegyveres
19  III,  1890|         vele a Ház, mely benépesült Szilágyit meghallgatni, mint a vendégsereg,
20  III,  1891|          elesik, sorba lekaszabolja Szilágyit, Csákyt és újra beül a piros
21  III,  1891|       annyira föllelkesítette, hogy Szilágyit »magyar Lustkandelnak« nevezte
22  III,  1891|             a galoppinek és kiássák Szilágyit valahonnan a miniszteri
23  III,  1891|             Azért se hallgatjuk meg Szilágyit.~- Azt próbálják tenni!~-
24  III,  1891|       nincsen bent, kijelenté, hogy Szilágyit minden áron bevárja, s addig
25  III,  1891|         megijedt. Tízen is rohantak Szilágyit megkeresni. Mert Csanády
26  III,  1891|          Horánszky fogja megtámadni Szilágyit.~- Ráspolyba harap - jósolgatták
27  III,  1891|        mégis õ fogja megsemmisíteni Szilágyit.~De hát miért ne? Sok csoda
28  III,  1892|       elvonul s hogy Csákyt s talán Szilágyit is elveszítjük ami természetesen
29  III,  1892|           miniszterelnöknek címezte Szilágyit.~- Jövendõbeli! röpül föl
30  III,  1892|       szolgálni (mert hiába szidják Szilágyit, mégis õ indította meg minden
31  III,  1892| csintalankodék Horánszky, csipkedve Szilágyit, Csákyt, Tiszát, mindent
32  III,  1892|    megszürkült fejét.~Megvédelmezte Szilágyit (a nagy hajdani Szilágyit,
33  III,  1892|           Szilágyit (a nagy hajdani Szilágyit, a hajdani kis »püspök«),
34  III,  1892|       egyszerre egymásután hallani.~Szilágyit, aki rárohan ellenfelére,
35  III,  1892|           tarkább legyen a kép, még Szilágyit is védik egyesek a közvélemény
36  III,  1892|         Reménylem, itt se eszik meg Szilágyit ennélfogva egész nyugodtan
37  III,  1892|         benne valami, oda nem adjuk Szilágyit.~Belülrõl az elnöki csengettyû
38  III,  1893|       Kristóf érdekében.~Legelõször Szilágyit fogtam el, elmondva neki,
39  III,  1894|            egyedül ültem a folyosón Szilágyit várva, akinél Pali öcsémet
40  III,  1894|          Kit éljeneztek. Éljenezték Szilágyit, Csákyt. Éljenezték Széll
41  III,  1894|       érzelgés.~A párt nem érti meg Szilágyit. Az elefánt házakat hordoz
42  III,  1894|         lett volna.~Ma egy »szelíd« Szilágyit láttunk, aki nem akar senkit
43  III,  1894|      mosolygó Wekerlét és a mogorva Szilágyit, a képviselõ karzat pedig
44  III,  1894|           üsztökélték, hogy engedje Szilágyit a sorsának, mire hármat
45  III,  1894|           Csákyt, azután föláldozta Szilágyit, most már csak az a kérdés,
46  III,  1895|        szebbnél szebb beszédek után Szilágyit kívánta hallani az asztal,
47  III,  1895|           beszédeket õ is mondott). Szilágyit hiába üldözik évek óta a
48  III,  1895|             föl naponkint.~Mindenki Szilágyit tudakolja, mindenki róla
49  III,  1895|           alakok, akik visszaviszik Szilágyit a múltba is, mert már nem
50  III,  1895|       kézlegyintése a sorsnak, mely Szilágyit fellökte az elnöki katedrára!
51  III,  1895|             Baross, Wekerle, Csáky. Szilágyit nem is említve, ki már ellenzéki
52  III,  1895|             és különben sem kellett Szilágyit beszédekkel kisegítenie.
53  III,  1895|       túlságos nagy - mert csak egy Szilágyit lát följebb -, s mely nem
54  III,  1895|   elandalodva hallgatta, úgy, ahogy Szilágyit szokta. A Ház érezte, hogy
55  III,  1896|          hajtottak a képviselõházba Szilágyit meggratulálni.~Az elsõ emeleti
56  III,  1896|           ahol megszokta már a szem Szilágyit. Nini, hol van Szilágyi?