Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1874|              lesz, egypár ripõk még odáig megy, hogy ezt leröhögi.~
 2    I,  1874|            korunkban sem emelkedett odáig, hogy külföldi művek utánnyomása
 3    I,  1875|         messze van az az idõ, midõn odáig jutunk, hogy Sennyey kezére
 4    I,  1875|          mely engemet elvezet innen odáig; - aminél magasztosabb,
 5    I,  1877|         Azok az imposztor újságírók odáig mennek, hogy a Gyulai Pál
 6    I,  1877|          megisznak egészségére, sõt odáig is elmennek, hogy eldicsekesznek
 7    I,  1878|  Decemberben is õk izgatták a népet odáig, hogy az megrohanta a miniszterelnöki
 8    I,  1879|           halandó ember elméje csak odáig kutat, »ha tehetett volna-e
 9    I,  1879|       mivelhogy a járda nem járható odáig, csak az innensõ oldalról
10    I,  1879|       emberek. S a nemes ember csak odáig lép, ameddig joga van, s
11    I,  1879|           iránti tiszteletlenségben odáig vetemedtünk, hogy nótánk
12    I,  1879|         egyszer a receptet legalább odáig egészítenék ki: és harmadszor
13    I,  1879|          Szeged térképe, s mert még odáig sem jutott Tisza Lajos,
14    I,  1879|  bebizonyítása.~De vajon eljutunk-e odáig most, mikor a lélek olyan
15    I,  1880|       ezután?~Milyen szép séta volt odáig! Igaz, hogy nem vitt utunk
16    I,  1880|    Mindössze két jelesebb pont volt odáig: a szép szõke trafikánsné,
17    I,  1880|           Erdélyi Marietta. De hogy odáig juthassunk, keresztül kellett
18    I,  1880|           is!~Nem a! Becsülettudván odáig vitt, letett az indóháznál,
19    I,  1880|             múltával talán eljutunk odáig, hogy aki Magyarországon
20    I,  1880|         mint türelmesek. Mert mikor odáig jutott a dolog, hogy a magyar
21    I,  1880| megharagudni, a rovás nem telik meg odáig.~Egyet fölír, kettõt törül...~*~(
22    I,  1880|   nemesemberek. S a nemesember csak odáig lép, ameddig joga van s
23    I,  1880|         reményeinek vitorláit egész odáig feszítette ki, míg Szegednek
24   II,  1916|            meg. Az lesz az igazi.~- Odáig akar kísérni? No, nem bánom
25   II,  1881|     legvastagabb griffjei.~Sõt néha odáig is megy vakmerõsége, különösen
26   II,  1881|     ajándékokat, mert a Jézuska még odáig nem vitte annyira, hogy
27   II,  1881|          hosszú, hogy mire õfelsége odáig olvassa - el méltóztatik
28   II,  1881|          felfohászkodása nem ér föl odáig. Valószínû hát, hogy a szélsõbal
29   II,  1881|            sõt ma nemes Pécs városa odáig ment, hogy a polgárokkal
30   II,  1882|             hogy a fürge pesti élet odáig vesse hullámait. Ennek a
31   II,  1882|     szabódtam; mert úgyse szívom ki odáig, de Béni mégis rám disputálta.
32   II,  1882|       alusznak talán.~Voltak, kiket odáig ragadt a fantáziájuk, hogy
33   II,  1882|         vélte varrhatni az ódiumát. Odáig melengette, ápolgatta.~Tisza
34   II,  1883|           már több a soknál! Ez már odáig megy, hogy virtuozitás.
35   II,  1883|             Bécsig. Aminthogy talán odáig is értek.~Itthon a sajtó
36   II,  1884|              miszerint a fõvárostól odáig olcsóbb, gyorsabb és kényelmesebb
37   II,  1884|            hogy megéljenezte, mikor odáig jutott szónoklatában, hogy: »
38   II,  1885|         elviszi azt a királyi posta odáig.~El is vitte, a levél a
39   II,  1885|        lassan, fokonkint emelkedett odáig, hogy egy-egy felszólalása
40   II,  1885|            volt; mire a nap sugarai odáig eshettek volna, azalatt
41  III,  1886|            volt; mire a nap sugarai odáig eshettek volna, azalatt
42  III,  1886|              ból lett »kutya«, mire odáig ért. (De inkább is kutya
43  III,  1886|                ha gyalog kellene is odáig jutnom. No, Ingrid nagynéném,
44  III,  1886|            kell semmi. Csak egyszer odáig eljussak.~Az elutazás reggelén
45  III,  1887|      beszélyírónak a dolga, én csak odáig megyek, hogy ilyen volt
46  III,  1887|       visszakér­de­zett, mire aztán odáig jöttünk a diskurzusban,
47  III,  1888|          nagy idõ van, nem bírom ki odáig.~- Meg kell próbálni.~-
48  III,  1888|            Eötvös utat vert magának odáig, s megölelte: »Jó volt,
49  III,  1889|            medicinát. Emich Gusztáv odáig jutott a rezignációban: »
50  III,  1889|       olvasásba s mikor végre egész odáig eljutottak, hogy felelõs
51  III,  1889|                Tovább olvassa egész odáig, mikor a parlamentnek megígéri,
52  III,  1892|       Úristenhez?~Vagy elviszi keed odáig Darvas uram?~Darvas uram
53  III,  1893|          nyikorgó talyigán érni fel odáig, mint üveges hintóban. Nos,
54  III,  1895|        messze van, édes jó barátom. Odáig én nem gondolkozom elõre.
55  III,  1895|          Madarász szeme, és nem lát odáig), mindez egy pillanat, átnyújtja
56  III,  1896|        énmellém, hadd beszélgessünk odáig egy kicsit.~Krokács apó,