Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1870| saját ösztönödnek.~Míly nagyszerû az isteni gondviselés!~Csak
2 I, 1874| sajtó és országgyûlés valami nagyszerû mûveleteket vár a minisztériumtól,
3 I, 1874| fedezhetõnek a deficitet (Mily nagyszerû gondolat!), a harmadik pedig
4 I, 1877| kiabálva, hogy ez milyen nagyszerû volt.~- Te Guszti! - szólt
5 I, 1877| inkább a magában is elég nagyszerû valóságra kellett volna
6 I, 1877| urakat.~E férfiak csakugyan nagyszerû találmánnyal gyarapították
7 I, 1879| ügy az õ stílusára vall.~Nagyszerû jószág a mikroszkóp, mely
8 I, 1879| jóformán tabula ráza minden, nagyszerû alkalom nyílik szép és egészséges
9 I, 1879| volt.~Hanem az igaz, hogy nagyszerû is volt.~Egész Szeged úgy
10 I, 1879| az öltözködésben is oly nagyszerû, hogy nem neki kell utánozni
11 I, 1879| Hihetõleg.~- De azért õ mégis nagyszerû ember, mert...~- Tudom,
12 I, 1879| Ime, Tisza Kálmán milyen nagyszerû ember, tudván, hogy amiért
13 I, 1879| polgárokat, kik a párizsi nagyszerû ünnepélyeket rendezték a
14 I, 1879| szabad nemzet rokonszenvének nagyszerû nyilvánulását láttuk; láttunk
15 I, 1880| hogy nem fogadhatja el a nagyszerû ajándékot, melyet nem bír
16 I, 1880| azon reménybe, hogy abból a nagyszerû könyöradományból még is
17 I, 1880| Egyetértés« e nézetében; a nagyszerû könyv megjelenése történeti
18 I, 1880| egyszerû dolog, és mégis nagyszerû. Fürdõre utazott két hónapra
19 I, 1880| tervezett bált és az ígért nagyszerû kivilágítást beszüntetik.~
20 I, 1880| vásárát, a »csereberé«-t.~Nagyszerû és mulatságos üzlet ez!
21 II, 1881| mellettük. Széchenyi eszméje nagyszerû volt: az az asszonyok otthonát
22 II, 1881| megtekintvén a remekbe készült nagyszerû sajtokat, németül kérdé:~-
23 II, 1881| szólasz az öreghez?~- Pompás, nagyszerû és találó...~- Ugyan mi
24 II, 1881| közös seregbeli laktanya nagyszerû épület-csoportja.~A középületek
25 II, 1881| trónbeszédben benne van, az mind nagyszerû. De van nagyszerû olyan
26 II, 1881| az mind nagyszerû. De van nagyszerû olyan is, ami a trónbeszédben
27 II, 1881| Pferdedecken-Fabrikjában nagyszerû pokrócok kaphatók. Magyar
28 II, 1882| senki sem fogja megtudni a nagyszerû titkokat, amiket fölleplezett.~*~
29 II, 1882| számítás, mert a szavazásnál nagyszerû chassé croisé - következett.
30 II, 1882| vízi malmokon, hogy micsoda nagyszerû nemzet vagyunk, aszongya,
31 II, 1882| mondani, hogy nem látják a nagyszerû szövetet s dicsérik eszeveszetten.
32 II, 1882| nekem még nem volt ilyen nagyszerû fogadtatásom.~De a piktor
33 II, 1882| mögött Hunyady László ül; nagyszerû magyar arc, míg meg nem
34 II, 1882| vörös széken keresztül, s nagyszerû dikciókat hallgat el magában
35 II, 1883| termekben vagyon.~Most egy nagyszerû étel elkészítése körül fáradoznak
36 II, 1883| beszélt a síri csendben - nagyszerû volt egy-egy tekintetet
37 II, 1883| elõre, hol készül valami; nagyszerû orra volt. Nagy és nagyszerû.
38 II, 1883| nagyszerû orra volt. Nagy és nagyszerû. S mindig úgy intézte a
39 II, 1883| volt hétfõn délelõtt, hol nagyszerû gyékénydiadalkapuval fogadták,
40 II, 1883| elérzékenyülve mondá:~- Nagyszerû, pompás! Tökéletesen úgy
41 II, 1883| a benyomások elõl!~Tehát nagyszerû beszédet mondott Irányi.
42 II, 1883| hatalmas, öblös kifejezéseit s nagyszerû gesztusait.~S fönséges humor
43 II, 1883| azt, hogy életrevaló, a »nagyszerû« ideát fülönfogja, s illendõ
44 II, 1883| elhíresztelték, hogy Móricz Pál nagyszerû beszédet tartott, »csattanós
45 II, 1885| rajta a fejem, mi hát az a nagyszerû bánásmód? Mert én azt ugyan
46 III, 1886| Magyarország?~Azért mert egy nagyszerû állami manifesztációt akart,
47 III, 1886| méltóság a jósággal. Oh, nagyszerû érzés az, mikor az ember
48 III, 1889| kiáltások verõdnek füleihez: »Nagyszerû volt! Pompás volt! Ez oszt
49 III, 1890| megalkotni tervszerûen ama nagyszerû új várost, amelynek ragyogó
50 III, 1890| reáliskolával, ahol Somogyi kanonok nagyszerû ajándéka, az 50 ezer kötetbõl
51 III, 1891| Hát csak diákpárbaj volt? Nagyszerû!~A harmadik remegõ nõi hang
52 III, 1894| Almanach részére. S milyen nagyszerû, milyen meglepõ téma! Gondold
53 III, 1894| fogja kérdeni az olvasó.~Hát nagyszerû, mesés felelem én, de hozzáteszem:
54 III, 1894| hozzáteszem: hogyha nem volna is nagyszerû, nem annak tartanók-e mégis,
55 III, 1895| csengettyûre vágódik. Huh, micsoda nagyszerû prognosztikon ez, mint mikor
56 III, 1896| nemzetnek még akkor sem szabad a nagyszerû halál karjába dõlni, ha
|