Rész,  Esztendo/Fejezet

 1   II,  1882|             báró Radványszky Béla, Justh György, Mikó Bálint részint
 2   II,  1884|           oráció végével odafordul Justh Gyula Haviar Dánielhez:~-
 3   II,  1884|       fekete szalonrokkban jövének Justh Gyula és Ábrányi Kornél
 4   II,  1884|        Gyula és Ábrányi Kornél is.~Justh Gyula beszélt, mégpedig
 5   II,  1884|            szavaztatok »nem«-mel a Justh Gyula határozati javaslatára,
 6   II,  1885|        egyforma barnaságból csak a Justh Gyula szürke kabátja rítt
 7   II,  1885|          teremben az aranyszakállú Justh Gyula kezdte az attakot.
 8   II,  1885|          mint érdekes specialitás. Justh Gyula világos fõ, szeretetreméltó
 9  III,  1886|            amolyan csipkedésfélék.~Justh Gyula ügyes beszédben az
10  III,  1887|      baloldalon.~- Éljen! - kiálta Justh Gyula lelkesen.~Andreánszkyt
11  III,  1887|      hogyan tanult? - kiáltá közbe Justh Gyula.~A Zimándy páter latin
12  III,  1887|        mozgalmas.~A szélsõbaliak a Justh Gyula szerencséjérõl beszélnek.~-
13  III,  1887|             Így reparálódott meg a Justh Gyula kerülete.~Az egész
14  III,  1888|            Ott van Beniczky Árpád, Justh Gyula, Vadnay Andor. Tóth
15  III,  1888|  legelõször is a neveket.~Apponyi, Justh Gyula, Dárday Sándor, Fenyvessy
16  III,  1888|         két ellenzéki szónok jött:~Justh Gyula Tiszára olvasott rá
17  III,  1888|         fordulni, s onnan olvasni.~Justh Gyula közbeszólt:~- Csak
18  III,  1888|       fölszedik a sátorfát.~Ugron, Justh Gyula és a nagy közbeszóló,
19  III,  1889|  pántlikákat eregetett a szájából. Justh Gyula rázta a pléhet (a
20  III,  1890|           az ó-bal egyik jelöltje, Justh Gyula kibukott a közigazgatási
21  III,  1892|            vagy Rákosi Viktorért?« Justh Zsigmondra rá nem akadhat,
22  III,  1892|          oly esdõleg rá Helfy, meg Justh Gyula:~- Meg ne mondd neki,
23  III,  1893|   Egyebekben minden a régi, csak a Justh Gyula arcán van egy nagy
24  III,  1894|   cigarettafüsttel.~Az elsõ szónok Justh Gyula volt, a szélsõbal
25  III,  1894|        hogy Polónyinak megindult a Justh beszéde alatt az orra vére
26  III,  1894|            a három napos csatában.~Justh kiemelte azt is, hogy jó
27  III,  1894|            színezte ki mesterileg.~Justh Gyula kétségbeesetten tördelte
28  III,  1894|       agyon nyomta a nagy tromf, a Justh Gyula indítványa, hogy Kossuth
29  III,  1894|      megindul szinte sebbel-lobbal Justh Gyula. Nyomában gyorsan
30  III,  1894| helyezkedik el, azután a pártelnök Justh, háta mögött is üres pad
31  III,  1894|        Félkönyökre dûlve hallgatta Justh Gyulát, a Wekerle után következõ
32  III,  1894|           határozati javaslatához.~Justh is megérdemelte a zajos
33  III,  1894|            felszólaltak a vezérek, Justh, a barátságos szövetséges,
34  III,  1894|           a lemondó nyilatkozatot.~Justh Gyula volt az elsõ. Beszédét
35  III,  1895|   kifejtett programot.~Bánffy után Justh Gyula emelkedett föl, egy
36  III,  1895|          balról érkezõ cédulákon a Justh Gyula neve volt kiírva,
37  III,  1895|          zászlaját begöngyölgetni, Justh Gyulára szavazott.~Ez nem
38  III,  1895|         akaró éljen morajlott föl.~Justh Gyula kapta majdnem az összes
39  III,  1896|         tévedt ide. Azelõtt Helfy, Justh, Beniczky rendesen megjelentek.
40  III,  1896|           ügyeken! Hogy fog örülni Justh Gyula, az öreg Madarász
41  III,  1896|          szerint tudomásul veendõ. Justh Gyula is, Polónyi Géza is
42  III,  1896|        bújnak meg az összeesküvõk. Justh Gyulának sincsenek sürgõs
43  III,  1896|            a vitarendezés tisztjét Justh Gyulának, ami világosan
44  III,  1896|            kötelességét. Mert hogy Justh Gyula miképpen rendez vitát,
45  III,  1896|            szerepéhez. A masamódok Justh Gyula, Meszlény sürögnek-forognak,
46  III,  1896|         amikor Kossuth Ferencet és Justh Gyulát látta az elnöki szobába
47  III,  1896|         szerencse, hogy Kossuth és Justh nem maradtak sokáig az elnöki
48  III,  1896|        híveinek Kossuth Ferenc.~De Justh ennyi határozottsággal sem
49  III,  1896|          ember szerényen tudakolta Justh Gyulától:~- Hogy áll a kompromisszum?~
50  III,  1896|            áll a kompromisszum?~És Justh tágra nyitotta a szemét.~-
51  III,  1896|          szó kompromisszumról?~Így Justh, az intranzigens. De dodonai
52  III,  1896|            mindjárt reá a bélyeget Justh Gyula.~...Mintha bizony
53  III,  1896|            gondoskodni? Hentaller! Justh! És ti többiek, hát nem
54  III,  1896|           félbõl áll. Az egyik fél Justh és harminc vitéze, a másik
55  III,  1896|           stílusa ugyanaz! - szólt Justh Gyula.~- Össze is vész magával
56  III,  1896|         parlament? Az ország? Csak Justh várt tõlük valamit, de õ