Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1874|       Képviselõink, ha pártfõnökök rájok nem parancsolják, hogy hová
 2    I,  1874|            világ~Mindaddig szórjuk rájok~A szörnyű halálos nyavalyát~
 3    I,  1874| törzsoszlopai lesznek.~Emlékezzünk rájok mindig: az jól eshetik az
 4    I,  1875|         hederít senki. Ha Bismarck rájok tette egyszer vaskezét,
 5    I,  1877|            s egy könnyet ejtünk... rájok, koszorú gyanánt...~Ez a
 6    I,  1877|            megvannak. Büszke lehet rájok. Õ akarta így, mi szükség
 7    I,  1878|            is, de mindig sütni fog rájok.~S õk szeretik a napfényt,
 8    I,  1878|            hogy meg is keserülték. Rájok küldte Gusztit képviselõnek.~*~
 9    I,  1878|    burkolatból, amit a szabó varrt rájok, egyszóval amint mindinkább
10    I,  1878|  boszorkány név mégis jobban illik rájok, mert bûvölni tudnak.~Ott
11    I,  1878|       elkezdtem rábeszélõleg hatni rájok, ékes retorikai fogásokban
12    I,  1879|           tartozom; de a két ízben rájok kötött pántlika a közvélemény
13    I,  1879|          letörölhetetlen szennyét. Rájok lehet ismerni.~Igaz, hogy
14   II,  1881|     alkottak, hanem mintegy örökül rájok szállt az egész kulturális
15   II,  1881|          szûzszónokok. Mielõtt még rájok került volna a sor, a ház
16   II,  1882|          aztán tegyünk úgy, mintha rájok akarnánk ütni; nekünk rohannak
17   II,  1882|   fésülködve, csinosak, különösek, rájok sem lehet ösmerni.~De amint
18   II,  1882|             Minálunk nem haragszik rájok senki.~- Pedig ugye ott
19   II,  1882|   Hieronymi, elég vigasztaló lehet rájok az, hogy bizonyosan aranyos
20   II,  1882|            van átruházva, melyek a rájok esõ részt ismét részben
21   II,  1883|   felvilágosítani Mezeit.~- Ne adj rájok semmit. Hiszen ezek csak
22   II,  1883|     hurcolkodás közben, alig lehet rájok ösmerni. Hanem az én éles
23   II,  1883|       hajtotta a veszedelembe, fél rájok nézni, nem csoda; e rettenetes
24   II,  1882|          gyámolítóik, csakhogy még rájok nem került a sor... ott
25   II,  1882|            egyszer aztán csakugyan rájok kerül a sor, akkor még az
26   II,  1883|       napsugár vékony nyelvecskéit rájok öltögeti...~A hóhéros ruhájú
27   II,  1883|         Mind hû és hazafi - mondta rájok Horváth Boldizsár -, de
28   II,  1883|           ezt látja gyanakodva néz rájok, hogy az adójavaslat ellen
29   II,  1884|           ha azonban szükség lenne rájok, akkor mégiscsak... hadd
30   II,  1883|       élénken mondja:~- Rossz ómen rájok.~- Van szerencsém átnyújtani
31   II,  1883|            padra, s bozontos fejét rájok nyugasztva, közömbösen nézte
32   II,  1883|             a székek piros szövete rájok mosolyog még egyszer, meglehet
33   II,  1884|          az újdonság ingerével hat rájok. A tanácsterem levegõje (
34   II,  1885|           lapító súllyal nehezedék rájok szellemével és egyéni tulajdonival.
35   II,  1885|      szedik azt el.~Ne haragudjunk rájok, uraim, akik arra a hivatásra
36   II,  1885|           néni kedvesen mosolygott rájok, ezért a pajkos õszinteségért. (
37   II,  1885|   hazautaztak tisztát váltani. (De rájok is fér.)~Jókai Bécset hódítja,
38   II,  1885|        minden tárgy visszavezetett rájok.~Nézem a lapokat a reggeli
39   II,  1885|         Egy búcsútekintetet vetett rájok, mintha mondaná:~- Már engem
40  III,  1886| tulajdonképpen felelni sem kellene rájok, mert hányszor van az kérem,
41  III,  1886|   emelvényhez.~Péchy már messzirõl rájok riad:~- Mi történt veletek,
42  III,  1887|            valamelyik Deák Farkasa rájok bukkan, az nagyon megörül
43  III,  1888|      átteszik Szügybõl Szécsénybe, rájok üzent: »Azt én meg nem engedem,
44  III,  1888|         úgy, hogy aztán lassankint rájok nem lehet akadni. Ejh, tegyünk
45  III,  1888|            sürögtek, míg az anyjok rájok nem mordult:~- Elmenjetek
46  III,  1888|       rossz tulajdonságokat fognék rájok (mert teszem azt én akárhányszor),
47  III,  1890|            mondá a dorozsmai, mire rájok zúdítá a szentenciát a vámszedõ: »
48  III,  1890| minisztereken kívül. Ezzel egészen rájok pirított. S az udvartartási
49  III,  1891|         csodálkozó szemeket vetett rájok, midõn felkérték, hogy írjon
50  III,  1892|            gazdához s minden ódium rájok tapad. Valaha hatalmas dinasztiák,
51  III,  1893|           õket féltékenyen, vigyáz rájok, elmarja az ellenséget,
52  III,  1895|           csak az az idõ veszne el rájok nézve, ami a fõvárosban
53  III,  1815|        könyveiben, s figyelmezteti rájok barátait a margón. A mûveltség
54  III,  1896|          szétszéledt képviselõktõl rájok uszított riporterek összeszedtek
55  III,  1896|        ketrec elõrészében. Mereven rájok szegzi a szemét.~Az üvöltés