Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1878|            megtréfált, hogy midõn az édesdeden aludt, összekötötte egy
 2    I,  1879|              aznap a tükörbe nézett, édesdeden mosolygott ott a saját énjének
 3    I,  1879|        Szegeden emlékezni.~Hogy igen édesdeden és igen sokat alszik. (Tehát
 4    I,  1880|              e pontnál pihen s mulat édesdeden. Nem ok nélkül, mert tagadhatatlan,
 5    I,  1880|             ikat, és olyan nyugodtan édesdeden szítta, hogy a hírneves
 6    I,  1880|              e pontnál pihen s mulat édesdeden. Nem ok nélkül, mert tagadhatlan,
 7   II,  1883|          Erre meg már én mosolyogtam édesdeden.~- Ön maliciózus ember -
 8   II,  1885|         pótolja semmi.~...Pihenj hát édesdeden sírodban. Lágyan boruljon
 9   II,  1881|            unokahúgával beszélgetett édesdeden. Mert olyan volt Deák, mint
10   II,  1881|             õ hozott hullámzásba, és édesdeden, boldogan mosolygott, mint
11   II,  1882|              a földre s ott aludt el édesdeden... mert isten ölében volt.~
12   II,  1882|            akad, aki négy éve alszik édesdeden mélyen, s legfeljebb olyasmi
13   II,  1882|              jutna s õ szürcsölgetné édesdeden, kávésnénike természeténél
14   II,  1883|            ma. Sok szép asszony nézi édesdeden a délcegebb honatyákat.
15   II,  1883|            derülten, boldogan, olyan édesdeden hallgatták, plajbászaikat
16   II,  1883|        mialatt Tisza megelégedetten, édesdeden pihent tövises székén félszenderben
17   II,  1883|        Spanga, ott van a karzaton, s édesdeden hallgatja a. vitát.~Minden
18   II,  1883|  modifikátort, báró Plachy Tamás, ki édesdeden szunnyadozott hátul, álmodván,
19   II,  1883|             elsõ kinyomatott versét. Édesdeden nézegetett vissza a vadonatúj
20   II,  1883|             a védõkön, ennek õ olyan édesdeden mosolyog, mintha mennyei
21   II,  1883|              elõször alszik évek óta édesdeden, elhagyott sivár szobájában.
22   II,  1883| kellemetlenség esik a védõkön, olyan édesdeden mosolyog, mintha paradicsomi
23   II,  1883|          innen az az új híd!«~Azután édesdeden elmerülve a pompás panoráma
24   II,  1883|           kivilágosodik a Fortuna, s édesdeden mosolyog az egész terem.
25   II,  1884|            most mind az övé, s szeme édesdeden legelész, a tokáikon (némelyiknek
26   II,  1884|        hallgatta a meiningenieket, s édesdeden bólingatott nekik nagy fejével.~
27   II,  1884|       Magyarországon íróvá lenni!...~Édesdeden és figyelemmel hallgatták
28   II,  1884|           bájos leányka a baloldalon édesdeden nevetgélt, s mosolyuk szinte
29   II,  1884|             egyetlen ember hallgatja édesdeden az írói karzaton: Urváry
30   II,  1885|           kanonok.~Hosszú szempillái édesdeden hunyódtak le.~- Istenem,
31  III,  1886|            nem látszott semmi felhõ, édesdeden nevetett hû mamelukjainak
32  III,  1886|             hogy nevet.~A fõrendiház édesdeden nevetett. Egyrészt a merész
33  III,  1886|      tudomásul a feleletet.~Mindenki édesdeden mosolygott az öreg körmönfont
34  III,  1887|             asztalfõrõl. Ha beszélt, édesdeden hallgatták valamennyien.~
35  III,  1888|          tartósságában senki.~Szinte édesdeden emlékszünk vissza némely
36  III,  1888|        megtörténhetnék most. Olvasom édesdeden, olvasom a Deák beszédjeit,
37  III,  1888|          kartács, de a gyermekkatona édesdeden alszik. Mire fölébred, vége
38  III,  1888|            engedett ki, s Varasdy is édesdeden bólingatott a fejével.~A
39  III,  1888|     hírlapíró kollégáim között, nagy édesdeden hallgatom Krajtsikot, mikor
40  III,  1888|             volna a lapba; mellettem édesdeden aludt Dániel Pál, s jóízû
41  III,  1888|             lázasan jegyezett, Jókai édesdeden mosolygott. Szinte kedvem
42  III,  1889|           áldásait élvezve, miközben édesdeden merengett el magában:~-
43  III,  1891|        csillognak, s az ország fülei édesdeden nyelik a miniszter szavainak
44  III,  1892|         karzaton... A mamelukok arca édesdeden kigömbölyödött, meg föllángolt,
45  III,  1892|             a hátulsó padokban. Ucsu édesdeden aludott. Még Linder György
46  III,  1893|             Hozzájárulok - kiált fel édesdeden.~De a Ház nem járult a Károlyi
47  III,  1893|       olvasni egészen - mint ahogyan édesdeden hallgatta az egész Ház;
48  III,  1893|             is sikerült. A mamelukok édesdeden bólingattak. - Az ellenzék
49  III,  1893|         magában Hock János) hosszan, édesdeden legeltette szemeit a kedves
50  III,  1893|           õsz feje leesve a mellére, édesdeden szunyókál. Ez a teremtiszt.~
51  III,  1894|              elaltatásomat.~Kacagott édesdeden, úgy kacagott, mint egy
52  III,  1894|            dobolgat a padon. Wekerle édesdeden mosolyog, mintha valami
53  III,  1895|       nyújtottam.~A gróf mosolygott, édesdeden mosolygott, aztán leharapta
54  III,  1895|                 kérdé Kozsibrovszky, édesdeden nevetve.~- Más indíciumok? -
55  III,  1896|            egész templomot, s lelked édesdeden hánykolódik a történelmi