Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1878|          sorba Tisza mamelukjait:~Visontai Kovács Lászlót a kulccsal,
 2    I,  1879|           kellett früstökre, a mi visontai Kovácsunknak legalábbis
 3    I,  1879|         újdonság kell vacsorára a visontai mellé.~Fõispánunk jobb szívû
 4    I,  1879|        Huh! kiált föl erre Szeged visontai Kovácsa, s berántja fejét
 5   II,  1883|         nem kapott belépti jegyet visontai Kovách Lászlótól.)~A mi
 6   II,  1883|           beszaladtak a csibukozó visontai Kovách Lászlóhoz:~- Nagyságos
 7   II,  1883|      gukkert keríteni valahonnan. Visontai Kovách László pedig a szolgáknak
 8   II,  1883|  alapítanak.~Mindenki mozdul. Még visontai Kovách László is kiad egy
 9   II,  1883|        bohemien-ek még különbek.«~Visontai Kovách Lászlónak a predikátuma.
10   II,  1883|        Szervusz, »egyén« - kiálta visontai Kováchra Ivády Béla.~Majd
11   II,  1884|           mindenbõl az látszik, a visontai Kovách László tüdejébõl
12   II,  1885|            Rohan beöltözni a nagy visontai, hogy illõn fogadhassa a
13   II,  1885|           türelmetlenül ácsorgott visontai Kovács; hallgatta a közeledõ
14  III,  1886|            S íme észreveszi, hogy visontai Kovách László, aki az emelvényre
15  III,  1887|        jutottak nõi fejek. Mintha visontai Kovách László tartogatná
16  III,  1887|     mígnem fölbukkant ott végre a visontai Kovách László alakja, aki
17  III,  1888|      akarsz? - kérdé az elõkerült visontai Kovách.~Beöthy kihúzta zsebébõl
18  III,  1888|        Még a betegek is eljöttek. Visontai Kovách László ott ült a
19  III,  1889|        nevezetes Gyöngyös városát visontai Kovách László képviseli,
20  III,  1889|         egyetlen képen a falon: a visontai Kovách Lászlóén. »Itt jó
21  III,  1889|    karzatjegy?«~*~A volt háznagy, visontai Kovách László, szép olajbarna
22  III,  1892|     ezalatt bent a tanácsteremben Visontai Somába. (Bizony jobb helyet
23  III,  1892|       királyi udvartartást. (Nem, Visontai csak »helyeseket« akar.)
24  III,  1892|           követett el, mert mikor Visontai az apró balkáni fejedelmeket
25  III,  1892|       Szalay, sõt mondjuk, hogy a Visontai beszédét is. De õk talán
26  III,  1892|     megyek! Majd aztán.~Szalay és Visontai összenéztek:~- Reggelizni
27  III,  1893|      Minden csak »volna« volt ma.~Visontai és Ugron a feloszlatott
28  III,  1893|           várva az elsõ szónokot, Visontai Somát.~Visontai Soma gondolkodó
29  III,  1893|         szónokot, Visontai Somát.~Visontai Soma gondolkodó fõ; mert
30  III,  1893|       zsidót királlyá választani, Visontai Soma duzzogni kezdett emiatt
31  III,  1893|     pártból.~Így tudtuk meg, hogy Visontai Soma esetleg a trónra is
32  III,  1893|           Samu volt és nem Soma).~Visontai mondott-e le azóta a trónigényrõl
33  III,  1893|           de annyi bizonyos, hogy Visontai visszatért az anyapártba,
34  III,  1893|         ennek a kebelébõl beszél.~Visontai valóságos kis Hombár Mihály;
35  III,  1893|        Mihályocskát kezd nevelni.~Visontai után, úgy vette ki magát
36  III,  1894|         iránt, hiába intette õket Visontai és Károlyi Gábor:~- Ej,
37  III,  1896|    büdzséjénél megtörtént, hogy a Visontai beszéde alatt egyetlen ember
38  III,  1896|        nagy derültség a nyomában.~Visontai, aki ugyancsak helyeselt,
39  III,  1896|         sértõ módon hanyagolt el.~Visontai Soma kérdezte Sima Ferenctõl:~-
40  III,  1896|  radikális demokrata párt - ahogy Visontai mondja. És velük szóba se
41  III,  1896|              Tizenkettõ - felelte Visontai.~- Nohát, ide figyelj. Én
42  III,  1896|           egész tájékon. (Ha csak Visontai nem az tegnap óta!)~Így
43  III,  1896|         világosan látszott, amint Visontai mohón hajtja fel egymás
44  III,  1896|       Minden pohár egy félóra. És Visontai még most sem fáradt el.
45  III,  1896| kibeszélte a maga két órácskáját, Visontai sem hagyja magát lefõzni.~
46  III,  1896|  fantáziája még dolgozott, amikor Visontai besietett a terembe. Ez
47  III,  1896|           megriasztott áldozatot. Visontai és Sima csak úgy lihegve
48  III,  1896|    napirenden Sima Ferenc volt és Visontai. Azazhogy hivatalosan a
49  III,  1896|        tapogatta, cirógatta, hogy Visontai utoljára haragosan szólt
50  III,  1896|         Bélától, Marjay Pétertõl, Visontai Somától ki várt világosságot?
51  III,  1896|        hosszan beszélni, ellenben Visontai Soma olyan sokáig bírta,
52  III,  1896|        Ház öt percnyi pihenõhöz a Visontai beszédének két része között.
53  III,  1896|        ezt a szegény minisztert? (Visontai beszélt, ráértek ilyenre
54  III,  1896|    ilyenre gondolni.)~De most már Visontai is végzett. És Bánffy fölemelkedett.~-