Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1877|           sohasem ásított, - most végtelenül unatkozott.~Némi szellemet
 2    I,  1878|           némelyik. A jelenet oly végtelenül bájos és mégis oly komikus.~
 3    I,  1878|          természetbõl, melyet oly végtelenül szeret, láthat legalább
 4    I,  1878|  darabjaihoz nagy sikerei után is végtelenül ragaszkodott.~- Mennyi sok
 5    I,  1879|       neked a bálokról:~Hiszen te végtelenül megcsaltál engem. Azóta
 6    I,  1879|          bolondozz!~- Nagysád oly végtelenül szép így!~- Ne bomolj, picikém...~-
 7    I,  1879|          mondja lihegve szeret... végtelenül szerelmes belém.~- Ki?~-
 8    I,  1879|          ország Szegedért hozhat. Végtelenül fájt az a szegedieknek,
 9    I,  1879|           Alig képzelhetjük ilyen végtelenül nehéz munka pontos eredményét.
10    I,  1879|   fölösleges volt ily áron. Az ár végtelenül nagy még Tisza Kálmánnak
11    I,  1880|      Többet beszél nálamnál is.~S végtelenül csodálom Szemzõt. Még mai
12    I,  1880|      gondolkozni szokott, akkor õ végtelenül hálás lehet Tallián Béla
13    I,  1880|           készül, mindenki tudja, végtelenül nyúlós természetû lesz.
14    I,  1880|       eseményt. A hosszantartó és végtelenül unalmas holtidényt e kellemetlen
15    I,  1880|      fordulva a tízesnek, ami egy végtelenül érdekes tanulmányra nyújt
16    I,  1880|           magára valamit, akkor õ végtelenül hálás lehet Tallián Béla
17   II,  1882|  Különösen a nyári szezon unalmas végtelenül. A férfiak szét vannak széledve
18   II,  1883|      tréfát csinálnak. S az olyan végtelenül szomorú! Itt meg tréfás
19   II,  1884|        bort, s elhatároztam, hogy végtelenül goromba leszek.~Komjáthy
20   II,  1884|      Minélfogva elhatározta, hogy végtelenül szelíd lesz.~Õ hát azzal
21   II,  1885|     hajtása:~Tisztelt uram!~A kép végtelenül tetszik nekem, s nincs a
22  III,  1886|           halhat meg és olcsón... végtelenül olcsón.~- Ah.~- Tizennyolc
23  III,  1886|        mint Erdélyben. S ez olyan végtelenül nyomasztó érzés. Ösztön­
24  III,  1886|           amellett leírni, milyen végtelenül szûk az. Mekkora kis világ!~
25  III,  1886| tárgyalások ne lettek volna olyan végtelenül hosszúk és unalmasak a »
26  III,  1886|       elborult volna, s látok egy végtelenül szomorú és lehetetlen szituációt,
27  III,  1886|    nevetett. Egyrészt a merész és végtelenül új hasonlaton, másrészt
28  III,  1886|   viseltetik a kormány iránt, egy végtelenül gúnyos hang közbesüvített:~-
29  III,  1886|           ingerülten háborog. Egy végtelenül mozgalmas kép. Minden fej
30  III,  1886|          AZ ÉN LEGÚJABB RIVÁLISOM~Végtelenül unalmas ülése volt ma a
31  III,  1886|           isten nyugosztalja meg, végtelenül szerette a képletes kifejezéseket
32  III,  1886|          már, tisztes õsz hajjal, végtelenül intelligens kinézéssel,
33  III,  1886|         miniszterelnök volt, ki e végtelenül kényes ügyben is játszva
34  III,  1886|    szólani. Éppen olyan eleven és végtelenül ügyes volt, mint a múlt
35  III,  1887| fészkelõdõ tömb ott a szélsõbalon végtelenül mozgalmas képet nyújtott.
36  III,  1887|       embereket kap, amiért aztán végtelenül meg van elégedve és megmarad
37  III,  1887|      Fabiny ma elemében volt, ti. végtelenül unalmas, elannyira, hogy
38  III,  1887|         kezdõre nézve.~Széchenyi: Végtelenül. Önnek még könnyû, mert
39  III,  1888|            Aztán... brr... valami végtelenül kísérteties következett.~
40  III,  1888|        még kijjebb az életben egy végtelenül udvarias gentleman, akitõl
41  III,  1890|           nem is haragudtak, csak végtelenül elszomorodának felette.~*~
42  III,  1891|          adót nem fizetnek, hanem végtelenül érdekesen tépelõdnek. (Pedig
43  III,  1893|       ilyfajta mélyebb megjegyzés végtelenül ritka a kötetben. Gyulai
44  III,  1893|        kedélyekre. Az egész világ végtelenül üres, de mily üres...~Nincs
45  III,  1893|    felszólalása, de ma Apponyi is végtelenül okos volt, és megmondta
46  III,  1894|             Pedig a várúrnõ olyan végtelenül szerette a gyermekeket,
47  III,  1894|       Láthatólag megörült, mintha végtelenül boldoggá tenném, hogy õt
48  III,  1894|         így szólanak:~- Guszti ma végtelenül unalmas volt.~Pedig olyan
49  III,  1894|           ruha. S azonfelül olyan végtelenül rossz modora van. A klubban
50  III,  1895|     Szinte látszik az arcán, hogy végtelenül élvez: elméje friss és éles,
51  III,  1895|         igénytelen, virágtalan és végtelenül egyszerû. A pátoszba át
52  III,  1895|        volna olyan hideg... Olyan végtelenül hideg a modorában.~Milyen
53  III,  1815|        Csak az arca volt fehér és végtelenül szomorú... Egy mater dolorosa.~