Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1877| ékös« dolog az. Hogy hát ím minden eleven állat, aki
2 I, 1879| unalmas bevezetés után, ím áttérek a fotográfiákra.~
3 I, 1879| a nagy kalapommal, hogy ím itt járok, bedugom a Duna
4 I, 1879| rezgõ, töredezett hangon ím itt e dió, ez tészen igazságot
5 I, 1879| testtagja a legkapósabb.~De ím az ebéd vége felé jár...
6 I, 1880| bátyámnak« szólította.~...Ím, elmondtam a szegedi Jankovich
7 I, 1880| jogtalanságot követ el.~De hogy ím, most annyi fórum és annyi
8 I, 1880| Színügy-Egyesület« választmányának ím ezennel köz- és nyílt kérdéssé
9 I, 1880| árván maradt fõváros.~S hogy ím elnémult a fülemile s elnémult
10 I, 1880| Komjáthy mondott valami jót. De ím, hogy szûkebb lett a biztosi
11 I, 1880| bátyámnak« szólította.~...Ím’ elmondtam a szegedi Jankovich
12 II, 1882| kauciót.~*~Hanem bezzeg - hogy ím a házasságról van szó -
13 II, 1911| a jelen -, de most, hogy ím - a kártyavetõ asszonyok
14 II, 1881| Bécsbe a királyhoz, hogy ím egy füst alatt ott jártunk
15 II, 1881| legdúsabb asztal.~Most, hogy ím megöregedett Trefort, oda
16 II, 1882| az már meg soha többé.~S ím, egyszerre csak megdördülnek
17 II, 1882| kérem alásan... mert hogy ím, bajos lesz ezekkel nekünk
18 II, 1882| praktikusabb antiszemita.~*~Hogy ím, tegnapelõtt ideérkezett
19 II, 1883| kérdezett a kellner, hogy ím most húsvétkor szobát váltottam
20 II, 1883| ezek a mi magyarjaink. Hogy ím erõvel kisebbé akartak tenni
21 II, 1883| hallottam félfüllel, hogy ím mert az excellenciás Tisza
22 II, 1883| otthon érzi magát: hogy ím itt is megvan Tisza Kálmán.~
23 II, 1882| már õnála mindent.~De hogy ím a derék fejedelemasszony
24 II, 1884| vethet reá követ.~S hogy ím most igazán odaült a »kandalóhoz«, »
25 II, 1884| szokatlanul élénk volt.~Hogy ím Csatár elhalt, mint a hollók
26 II, 1885| karzatról hûs szellõ suhan, hogy ím a structollak erdeje megmozdult
27 II, 1885| kezdenek rád az országban, hogy ím Széchenyi gróf annyi ideig
28 III, 1886| azután az öregemmel, hogy ím, garasból forintok lõnek
29 III, 1886| sajnálkozva tegnap, hogy ím az atillában járó jegyzõi
30 III, 1886| csak mégis jön már egy.«~És ím az utca jobb felőli sarkán~
31 III, 1886| Bagi uram kedvéért.~Hogy ím félrerakta, nõtt, nõtt,
32 III, 1886| seigneur:~- Ezt így akarom.~De ím változtak az idõk és most
33 III, 1887| miniszternek a feje, hogy ím elpusztult Olay Szilárd,
34 III, 1887| egyik-másik nem sikerült is. Ím itt a Lánchíd.~- Hagyja
35 III, 1887| kincsei lettek elcserélve, s ím maguk a Zápolyák, Hunyadiak
36 III, 1889| Tehát négy minisztert.)~- Ím.~- Újra felét! (a másik
37 III, 1890| az õsapák visszajönnek. - Ím megtörtént ez a lehetetlenség
38 III, 1890| érvényesülhetett pezsgõ szelleme. Ím ezek elhallgattak, s most
39 III, 1891| keddi vacsorán vagyunk.~Ím ott ül Tisza István is;
40 III, 1891| elõadni, hogy miért járul ím kopottaska frakkjában a
41 III, 1891| kétségkívül rajtunk van, s hogy ím a Schneider szürkéi Párizsban
42 III, 1891| felét. (Ti. a javaslatnak.)~Ím.~- Újra felét.~Nos.~- Harmadikát
43 III, 1891| egyszerre lebilincsel mindenkit.~Ím, most is minden fej a volt
44 III, 1892| influenzában fekszik.~De ím megnyílnak az ajtók, belép
45 III, 1892| szegény, van rossz színben.~De ím megszólal a régen nem hallott
46 III, 1893| rezedaillat terjeng.)~De ím egyszerre átváltozik a helyzet.
47 III, 1893| nézelõdhetünk a nõi karzaton.~Hogy ím a karzatról van szó, igazán
48 III, 1894| miniszterelnök, a király vicéje, s ím egyszer csak odanyújtotta
49 III, 1895| siratja, siratja, s hogy ím kitudódik az életben léte,
50 III, 1815| országot hat szavazatért!~S ím, ebben a kétségbeesett pillanatban
51 III, 1896| kihasított szilánkja.~S ím addig tûnõdtem, míg Tisza
52 III, 1896| Szentesig utazhatnék azalatt s ím ezt a szép idõt õ fogja
53 III, 1896| miképpen fognak viselkedni. Ím, a szélsõbal éppen azt meséli,
|