Rész, Esztendo/Fejezet
1 II, 1883| Trefortnak vége van!~- Hogyhogy?~- Kétszáz képviselõ beszélt
2 II, 1883| jutányosabb a párbaj.~- Hogyhogy?~- Hát úgy, hogy nekünk
3 II, 1883| hogy õ nem Tisza Kálmán.~Hogyhogy? Hát úgy, hogyha õ is olyan
4 II, 1883| csinálják az ország dolgát.~- Hogyhogy?~- Hát máris látszanak az
5 II, 1883| izgatásnak gyümölcsei.~- Hogyhogy?~- Egy rokonom megvett Dunántúlon
6 II, 1883| argumentuma is éppen ez.~- Hogyhogy? - szólt most õ.~- Hát úgy,
7 II, 1883| Gazdálkodjunk meg egy embert!~- Hogyhogy?~- Hát úgy, hogy itt van
8 II, 1883| dupla druszák vagyunk!~- Hogyhogy?~- Hát úgy, hogy én is Béla
9 II, 1883| Hát mért nem ereszti ki?~- Hogyhogy? - tudakozódik a pirospozsgás
10 II, 1883| világon Zalay Istvánnál.~- Hogyhogy?~- Itt van az minden szavazásnál;
11 II, 1884| mondott félig-meddig.~- Hogyhogy?~- Meg sem halt, s mégis
12 II, 1884| akkor mi lesz énvelem?~- Hogyhogy?~- Hát úgy, hogy engem eddig
13 II, 1884| embereim a lábaikon viselték.«~»Hogyhogy? - kérdé Smolka megbotránkozva.«~»
14 II, 1884| Hiszen bár ne adta volna!~- Hogyhogy?~- Arra kell a két hét,
15 II, 1885| kurucnak a honvédgyûlésre.~- Hogyhogy?~- Úgyhogy a kurucok elfogytak,
16 II, 1885| erõsebb eszközt használt.~- Hogyhogy?~- Mert ha még csak azzal
17 II, 1885| egy habaréki képviselõ.~- Hogyhogy? - kérdé a kormánypárti.~-
18 II, 1885| olyan erõsnek találtok.~- Hogyhogy?~- Hát úgy, barátom, hogy
19 II, 1885| vesztegetni.~Szt. Vencel: Hogyhogy?~Szt. István: Mert ha tehetnék
20 II, 1885| instálom, a képviselõnknek.~- Hogyhogy? - kérdém megütõdve.~- Legalább
21 II, 1885| dolog a mi képviselõnknek.~- Hogyhogy? - kérdém megütõdve.~- Hiszen,
22 II, 1885| furcsán fogták fel eddig.~- Hogyhogy?~- Mert éppen azt tették,
23 II, 1885| mert meg vannak verve.~- Hogyhogy, fenséges uram?~- Hát úgy,
24 II, 1885| kételkedni sem lehet.~- Hogyhogy? - csodálkoznak a süldõ
25 II, 1885| eltévelyedett pásztorok.~- Hogyhogy?~- Berukkoltak a kálvinista
26 II, 1885| akire én ingyen szavazok.~- Hogyhogy? - kérdé Jókai.~- Mert eddigelé
27 III, 1886| tenni az emberiséget.~- Hogyhogy?~- A halála után.~- Igen?~-
28 III, 1886| legjobban a deficitet.~- Hogyhogy?~- A költségvetésben olyan
29 III, 1886| közigazgatás volt ma napirenden.~Hogyhogy? - fogják kérdeni. Hiszen
30 III, 1886| tenyerüket a bírákon.~- Hogyhogy?~- Majd minden bírónak van
31 III, 1886| szemérmetesen lesütve.~- Hogyhogy?~- Összeköttetésbe léptem
32 III, 1887| Megreperálták a kerületét.~- Hogyhogy? Ki reperálta meg? Ilyen
33 III, 1887| Széchenyi Pálra gyanakszom.~- Hogyhogy?~- Mert neki állott érdekében,
34 III, 1888| Nem érdemes itt lakni.~- Hogyhogy?~- Képzelje, amint ma reggel,
35 III, 1888| semmi bajunk sem eshetik.~- Hogyhogy?~- Õfelsége az egész ármádia
36 III, 1888| ülést már láttam egyszer.~- Hogyhogy?~- Tegnap Bécsben.~- A mai
37 III, 1888| epochális módon átalakította.~- Hogyhogy? - kérdi bizonyára csodálkozva
38 III, 1888| zavart a pártállásomban.~- Hogyhogy?~- Ha kávéházba mentem,
39 III, 1888| Fiadzanak, kegyelmes uram.~- Hogyhogy?~- Hát eleinte bizony lassan
40 III, 1888| az egyetlen jó emberem.~- Hogyhogy! - kiáltottunk fel valamennyien.~-
41 III, 1888| mondá neki Apponyi Albert.~- Hogyhogy? - csodálkozék Láng.~- Mert
42 III, 1888| A Steinacker-ügyben.~- Hogyhogy? Mit csinált megint a derék
43 III, 1888| gyanúba keverd magadat.~- Hogyhogy?~- Mert ezt a paragrafust
44 III, 1889| felelte az szerényen.~- Hogyhogy, uram? - szólt emez ingerülten.~-
45 III, 1889| kötekednek a kormánypártiak.~- Hogyhogy?~- Mert tizenötödikén aztán
46 III, 1892| tudom, hogy hol lakom?~- Hogyhogy?~- Levelet szeretnék írni
47 III, 1892| van polgári temetés.~- Hogyhogy?~- Nem látjátok, hogy az
48 III, 1893| hírek vannak otthonról.~- Hogyhogy?~- Úgy látszik, az udvar
49 III, 1893| teljesen megkofundált.~- Hogyhogy?~- Most már megint nem tudom,
50 III, 1893| Hát velem mi lesz?~- Hogyhogy? - kérdé csodálkozva.~-
51 III, 1895| is megyek többé soha.~- Hogyhogy? Pedig nekem azt mondták,
52 III, 1896| könnyebb ennél, kegyelmes úr.~- Hogyhogy? - kérdé Tisza.~- Nyittass
53 III, 1896| Krokács János uram története. Hogyhogy? Kiált föl az olvasó. Hiszen
|