Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1877| meghívást a lakomára?~Azt feleltem neki: »Ne!«~Azt felelte
2 I, 1879| lerázni a nyakáról, s azt feleltem:~- Mi sehogy sem tartozunk
3 I, 1880| kérdé.~Mosolyogtam: nem feleltem.~Ma már, hogy ott fekszik
4 II, 1881| Azután németül szólt hozzám, feleltem neki németül.~- Ejnye! -
5 II, 1881| Kicsoda ön?~- Újságtudósító - feleltem szerényen, mire õ fumigative
6 II, 1882| népszínmûíró.~- Vajmi kevés - feleltem.~Egyszerre Vidor hangos
7 II, 1883| után? Dühbe jöttem, és azt feleltem neki: Kedves uram, én is
8 II, 1884| nekem õfelsége és én mit feleltem erre«, (de már ennek a fele
9 II, 1884| De bizony én voltam - feleltem megörülve a nagy memoriájú
10 II, 1884| kívánnivalója?~- Van ám! - feleltem.~- Mondja meg, miképp lehetne
11 II, 1885| légynek sem árt.~- Hja, uram - feleltem neki -, hát nem látott már
12 II, 1885| ezek a mai gyerekek!~Nem feleltem semmit.~- Nos, ön nem szól?
13 II, 1885| a benyomást tették rám - feleltem -, hogy nem akarok akadémikus
14 II, 1885| én is odaadom a magamét - feleltem -, ha Csatár megbukik.~Helyes.
15 II, 1885| szekundálni.«~»Ez igaz - feleltem -, de ha már szekundálni
16 II, 1885| ötvenegy éves volt.~- Örülök - feleltem, kérdezõsködni kezdve viselt
17 II, 1885| ha hagyják.~- Igaz biz - feleltem -, most már a fiatal honvéd
18 III, 1886| Tõlem hiába kérdezed - feleltem kelletlenül -, nem szeretek
19 III, 1886| Tõlem meg nem tudod - feleltem határozottan -, engem hiába
20 III, 1886| felõle?~- Kedves ember - feleltem.~- Szakembernek tartja ön? -
21 III, 1886| is kezdem már hinni... - feleltem szomorúan.~- Látod, látod.
22 III, 1886| magukat?”~„Bevallom, fenség - feleltem fojtott hangon -, azok közé
23 III, 1887| szórul szóra, és akkor meg is feleltem rá.~Citált e népiratokból
24 III, 1888| annyi van még, hercegem - feleltem bizonyos effektusra számítva -,
25 III, 1889| Nem lehet kedves bátyám, - feleltem - hosszú és sürgõs munkám
26 III, 1890| Mars a papírkosárba!)~Azt feleltem neki:~»Tisztelt uram. Ha
27 III, 1890| táskában?~- Ebben a táskában - feleltem zavartan - semmit.~- A semmit
28 III, 1890| kinyitottuk?~- Jó, jó - feleltem vissza mosolyogva, s aztán
29 III, 1890| valamit a helyzeten.~- Hm - feleltem nagy beavatottsággal.~-
30 III, 1891| tárgyat.~- Nem tesz semmit - feleltem. - A beszély elmarad örökre.
31 III, 1891| itt, öregem?~- Egy hete - feleltem.~- Olvastam, hogy a torkod
32 III, 1891| Bizonyos kedvtelenséggel feleltem valamit, mert az mindig
33 III, 1891| ellene.~- Igen egyszerû - feleltem -, vegyen naponkint egy
34 III, 1891| Kire gyanakodnám? - feleltem kissé zavartan.~Megvetõleg
35 III, 1891| zaklatni, bánatos hangon feleltem:~- Megígértem a novellát,
36 III, 1891| magyarázzuk ezt?~- Arra - feleltem -, hogy tudom, mi a becsület
37 III, 1892| színmûvünk, Ferkó?« »Hát úgy áll feleltem zavaromban olyan jóízûen
38 III, 1892| Nincs rá fizikai idõ feleltem tagadólag. Elbeszélést kell
39 III, 1892| Ne higgye, kedves barátom feleltem. Megfordítva áll a dolog.
40 III, 1893| engem?~- Egyszerû az egész - feleltem, visszaemlékezve egykori
41 III, 1893| szerelméért?~- Ejh, semmit - feleltem mosolyogva. - Hogy cikket
42 III, 1893| novemberig.~Én erre azt feleltem, hogy el kell mennem, beszélnem
43 III, 1893| lakol?« »Vendéglõben« - feleltem, amire valami bizonytalan
44 III, 1893| Igazad van, kegyelmes uram - feleltem Bánffynak (aminthogy igaza
45 III, 1893| hívattam?~- Csak sejtem - feleltem lázasan.~Kezembe tette a
46 III, 1894| halántékára.~- Én vagyok feleltem vontatottan. Mi tetszik?~-
47 III, 1894| õfelsége nem tette, újólag feleltem Kristófnak, aki kérdezte,
48 III, 1895| prémmel vannak bélelve - feleltem a leányaim helyett.~- Ostobaság! -
49 III, 1895| Egy esõs délutánra - feleltem.~Most õ mosolyodott el.~-
50 III, 1815| a körülményektõl függ - feleltem -, te mennyit remélsz kapni?~
51 III, 1896| tartott, a pajzánság hangján feleltem. De lehet-e nekem egyszerre
52 III, 1896| bölcsét?~- A haza bölcsét? - feleltem csodálkozva. - Hiszen õ
|